Uriah Heep: Into The Wild
írta Bigfoot | 2011.05.17.
Megjelenés: 2011
Kiadó: Frontiers Records
Weblap: www.uriah-heep.com
Stílus: hard rock
Származás: UK
Zenészek
Dalcímek
Értékelés
2008 óta igen csak aktivizálta magát Mick Box és bandája, hiszen akkor, tíz év kihagyás után piacra dobtak egy zseniális stúdióalbumot, ’Wake The Sleeper’ címmel, majd a következő évben, a negyvenéves szülinapjukat ünneplendő, a ’Celebration’-ön a leghíresebb dalaikat rögzítették újra, kiegészítve két új nótával, és idén tavaszra ismét összeraktak egy korongot új szerzeményekből.
A Nail On The Head nyitja a dalok sorát. Egy kemény, meglehetősen egyszerű riffre Bernie Shaw nem túl bonyolult, fülbemászó énekdallamot ültet, tipikus rádióbarát nóta, különösebb izgalom nélkül. Az I Can See You gyökereit a ’Wonderworld’ albumnál kell keresni, azon belül is a So Tired a kiinduló alap – hát, én nem kedvelem a ’Woderworld’-öt. A címadó az első olyan szerzemény, amire felkapom a fejem, ami úgy „heepesen” odacsap, Mick Box nagyon metálosan nyomja az alapriffet. A Money Talk szaggatott nóta, Russell Gilbrook lendületes dobolása viszi előre, a végén Phil Lanzon megtekeri a hammondot. Az I’m Ready is beindulós, a refrén nagyon jellegzetes, a gitár a Free ’n’ Easyt idézi. A Trail Of Diamonds több tételes, a The Magician’s Birthday jut eszünkbe, legalább is az első lírai rész után egy néhány pillanatra fel is hangzik egy rövid gitárbetét belőle. Itt egyébként az énekdallam kísértetiesen hasonló a Crosby, Stills, Nash & Young protest dalára, az Ohio-ra. A Southern Star banális, bontott gitárakkordok viszik az alapot, plusz Mick rájátszik pár nyújtott hangot is, a háttérben a hammond megbújik. A Believe-ben Phil Lanzon a kezdeményező, tökösen kezdődik, de amikor Bernie Shaw belekezd a magáéba, egyszerű slágerré silányul az egész, igaz, a refrén egy kicsit dob az egészen. A Lostban van valami keleties érzés, slágergyanú, de felejthető, pedig a végén megint jön Phil. A T-Bird Angel-ben a kemény felvezető után újra eluralkodik a banalitás, azért Mick Box szólója valamit javít a helyzeten. A himnikus Kiss Of Freedom megpróbál magasztos lenni – már a cím miatt is –, de nem lenyűgöző, és a refrént nem kellene annyiszor elismételni.
Legutóbbi hozzászólások