Serenity: Death & Legacy
írta Kotta | 2011.04.17.
Megjelenés: 2011
Kiadó: Napalm Records
Weblap: http://www.serenity-band.com/index.php/home.html
Stílus: szimfonikus power metal
Származás: Ausztria
Zenészek
Dalcímek
Értékelés
Lehet még újat mutatni szimfonikus power metalban 2011-ben? Ha lehet is, azt nem a Serenity-től fogjuk megtudni. Magyarán, ha már hánysz az ál-intellektuálisan koncepcionális megközelítéstől, a szintivel bombasztikussá hizlalt negédes dallamoktól, a már-már kötelező nagyzenekari vendégszereplésről, a női énekesektől, és ha kiráz a hideg a zenébe szőtt komolyzenei betétektől, valamint a középkori hangszerek ötlettelen csatasorba állításától, akkor kerüld el ezt a lemezt is nagy ívben! Kerüld el, mert nincs itt más, mint a bejáratott klisék rutinos felmondása (még ha mindez nem is jelenik meg egy az egyben rajta).
Ennek ellenére ajánlom ezt az albumot, de ne szaladjunk ennyire előre! Kezdjük azzal, hogy a Serenity nagyon okosan, tudatosan építgeti a karrierjét. Amolyan sógoros precizitással, mondhatni. Az első lemezük bizonyára az által (is) talált utat sokakhoz, hogy szembesülhettek vele, milyen tökösen nyomják az Edge Of Thorns című Sava klasszikust a Threshold előtt. Addig üssük a vasat amíg meleg alapon gyorsan összerántották a második lemezüket, de a sietség nem ment a minőség rovására, sőt! Közben lenyomtak egy kört a Kamelottal is, újabb rajongókat toborozva. Ugyanazt harmadszorra – bármily szerethető is az első két korong – már nem lehet ellőni, ezúttal kell valami extra, tudták jól. Így ezúttal hosszasan rágyúrtak és csináltak egy, az eddigieknél bombasztikusabb, összetettebb kvázikoncept-lemezt, ismert női énekesek és még több szimfonikus elem felsorakoztatásával. Nem mellesleg pedig megint bejátszották magukat egy jól csengő név - a Delain - elé az idei koncertkörútjukra.
Bravó, így kell ezt csinálni! Szimpatikusak, na! Magamat is meglepve, szívesen hallgatom mindhárom munkájukat, pedig nem vagyok feltétlen híve ennek a stílusnak. Ugyanakkor nehezen tudom megfogalmazni, mitől kedvelem őket jobban a hasonszőrű bandáknál. Neuhauser mondjuk egy fix pluszpont, már pusztán a miatt, hogy egyessel kezdődik a személyi száma. Illetve kezdődne, ha magyar lenne, az osztrák rendszert nem ismerem. Csak semmi férfisovinizmus, de mit tegyek, ha hosszú távon nem állhatom az áriázást? Féltem is kicsit ezúttal, de szerencsére most sem viszik túlzásba. Jó dallamérzék? Igen, az van, kifejezetten fogós nótákat gyártanak, de ez szinte alap. Arányérzék? Igen, talán ez lesz a varázsszó. Jó ízléssel pakolgatják össze a műfaj sztenderdjeit, elkerülve az aránytalanságokat. Nem játsszák túl a számokat, mint mondjuk újabban a Strato és a Sonata, náluk nincs magamutogató keménykedés, mint az Epicánál, egyaránt hiányzik a dedósan direkt slágeresség (Symfonia) és az erőltetett művésziesség (Kamelot), valamint a bombasztikus hatásvadászattal (Rhapsody, Nightwish, stb.) is csínján bánnak. Van egy jó értelemben vett visszafogottság, elegancia bennük.
Pedig ha kell, odapakolják a jófajta riffeket ők is, sőt a bugyinedvesítő dallamokat is bevetik alkalomadtán. Szimfónia is van dögivel, meg hangulatteremtő átkötő szövegek/betétek. A dalonként más történelmi személy (Columbus, Casanova, Drake, Marco Polo, Stuart Maria) köré épülő koncepció-féleségtől sem csokiztam magam alá, pedig amennyire tudom, ez valóban eredeti (én legalábbis még nem találkoztam vele). Mégis, egy egészséges egyensúly jellemzi az egész produkciót, a felsorolt elemek egyike sem válik tolakodóvá, uralkodóvá hallgatása közben. A végére azért kicsit megfárad a zene, elfogy a lendület, igaz én a hosszabb, limitált kiadást hallgattam, melyen hetven perc fölé kúszik a játékidő - ezért a viszonylag enervált pontszám. A „nagyon jó, megfelel mindenfajta előzetes elvárásnak” és a „nemcsak a stílus kedvelőinek ajánlott a meghallgatása” definíciók közt félúton leledző érték nagyjából azért kifejezi a lényeget, de nálad simán becsúszhat plusz-minusz egy pont, attól függően, hogy mennyire van csömöröd a mimóza-metaltól. Speciel nekem, mire megszültem ezt a beszámolót (a diszkográfia kötelező többszöri meghallgatásával), lett, méghozzá elég heveny... - a jóból is megárt a sok (főleg ha az europower).
Words Untold and Dreams Unlived
Threshold, Communic, Macine Men, Serenity
Legutóbbi hozzászólások