Shakra: Back On Track
írta Tomka | 2011.03.10.
Megjelenés: 2011
Kiadó: AFM Records
Weblap: www.shakra.ch
Stílus: hard rock
Származás: Svájc
Zenészek
Dalcímek
Értékelés
Amikor Mark Fox tavalyelőtt kilépett a Shakrából, bevallom, kétségeim támadtak a zenekar jövőjével kapcsolatban. Steve Lee tragikus halálával a svájci hard rock szcéna két éllovasa maradt karakteres énekhangja nélkül. Azóta kiderült, hogy Gotthardék is folytatják, csak azt nem tudni még, hogy kivel - a Shakrának valamivel egyszerűbb dolga volt és egy kvázi ismeretlen énekessel megerősödve állították csatasorba 8. stúdióalbumukat. Eredeti énekesük, Pete Wiedmer távozása után is megerősödve jöttek ki a csatárcseréből és most is magabiztosan, a folytonosságot és minőséget hangsúlyozó attitűdbe öltöztették friss dalcsokrukat (erre utal a névadás és az olyan dalcímek is, mint a Brand New Day és a Stronger Than Ever). Talán a váltás okozta kétségeket eloszlatandó, talán az új tag inspirációinak beemelése okán, ám tény, hogy a svájci kettőnégy brigád ezúttal a harapósabb, dögösebb arcát mutatja rajongóinak. A kvázi tökéletes nyitónóta, a B True B You marcona, izmos, sőt - mondjuk ki - határozottan modern gitársounddal csapja arcon az egyszeri hallgatót. A klasszikus ízű gitárszóló és a magával ragadó refrén is a helyén van, miközben a dobos a duplázóba is bele-belekap (arról nem is beszélve, Roger Tanner pályafutása egyik legizgalmasabb és legváltozatosabb játékát nyújtja ezen a lemezen). Ez a friss, üde és a vérfrissítéstől sem visszariadó hozzáállás az egész korong hangulatát meghatározza. Míg az 'Everest' a Shakra érzelmesebb oldalát domborította ki, a 'Back On Track' a néhol egészen súlyos, földbe döngölő gitármunkára helyezi a hangsúlyt. Ennek ellenére nem, nem kanyarodtak vissza a gyökereikhez, a korai lemezek AC/DC- és Krokus-utánérzése messze áll ettől a pimaszul fiatalos muzsikától. És hogy lehet-e pótolni Mark Foxot? John Prakesh válasza egy egyértelmű "igen". Az indiai származású dalnok hasonló kaliberű és karakterű orgánum, mint elődje - magyarul ezen a téren nem akartak újítani a svájciak. Rosszízű élcelődés lenne azt állítani, hogy egy Fox-hasonmást kerestek, egész egyszerűen arról van szó, hogy a Shakra "kétélű" zenéjéhez ez a hang passzol. Mark Fox "titka" is abban rejlett, hogy rekedtes, smirglis orgánumával párhuzamosan tudott eleget tenni a húzós tempó és a keményebb riffek, illetve az érzelmes balladák követelményeinek. Ezen a téren pedig Prakesh-t sem kell félteni, bár ez nem olyan meglepő annak fényében, hogy aki esetleg nincs tisztában az énekesváltás tényével, talán fel sem tűnik neki a változás: a tipikusan "Shakrás", szaggatott riffel operáló Crazyben például kísértetiesen hasonlít felmenőjére az új énekes. A 'Back On Track' portréját az újvonalas, néhol menetelős (MMTWGR, Unspoken Truth), néhol tempós (Back On Track), de mindenképpen nagyon mai hangvételű dalok, a tipikus, jól bejáratott Shakra-recept képviselői (pl. I'll Be You), illetve pár ballada rajzolja ki (When I See You, Lonesomeness). Míg a lemez erősségét az előbbi két vonal alkotja, a lírai dalok most kevésbé sikeredtek fogósra: a When I See You minden erénye ellenére pár hallgatás után kifullad, míg a Lonesomeness erősen közepes színvonalú, szürkébb alkotás. Páran talán az igazán átütő erejű slágerek hiányát fogják felróni az új lemeznek, mint amilyen a Love & Pain volt az előző korongon. Ám ahogy a dalok többsége ezúttal nem feltétlen a szerelem vagy a csalódás témáját boncolgatja, úgy a kebeldagasztó refrének érzelmességét is inkább a vérbő és feszes hard rock témák helyettesítik, a zenekar korábbi alkotásaihoz mérten is magas nívóval. Speciel szerintem nem is hiányzik innen a "power ballada": a lemezt lezáró daltrió hipnotikus gitárriffjei, Prakesh megkapó melódiái és az a néhol metalos tempó, amit úgy kevertek el megfelelő mennyiségű döggel és súllyal, hogy ne lépjenek ki a hard rock felségterületéről, kárpótol mindenért. Még ha Prakesh nem is kanyarít olyan nagy ívű dallamokat a számok tetejére, mint elődje tette, minden dalba ad annyi "alattomosan" fülbemászó melódiát, hogy a Muster- Blunier gitárosduó első osztályú munkájával együtt sok hallgatás után is izgalmas maradjon a 'Back On Track'. Arról nem is beszélve, hogy amelyik lemezen az egyik legerősebb dalt meghagyják zárásnak, ott baj nemigen lehet...
Legutóbbi hozzászólások