Hard Rock Magazin

Paul Anka: Rock Swings

írta garael | 2006.06.15.

Megjelenés: 2005

Kiadó: Verve Records

Weblap: www.paulanka.com

Stílus: swing

Származás: USA

 

Zenészek
Paul Anka: Vocal Randy Kerber: Piano on all tracks except 5, 8 Mike Lang: Piano on tracks 5, 8 Jon Crosse: Tenor Saxophone on track 12 Vinnie Colaiuta: Drums Mike Valerio: Bass Larry Koonse: Guitar on tracks 2, 3, 4, 6, 7, 9, 11, 12, 13, 14 Dean Parks: Guitar on tracks 1, 5, 8, 10 Emil Richards: Vibes Charles Davis, Gary Grant, Larry Hall: Trumpet Warren Luening: Trumpet on tracks 3, 4, 6, 7, 12, 13, 14 Sal Cracchiolo: Trumpet on tracks 1, 2, 5, 8, 9, 10, 11 Steve Holtman, Andrew Martin: Trombone Alex Iles, Bill Reichenbach: Trombone on tracks 3, 4, 6, 7, 12, 13, 14 Bob McChesney, Bryant Byers: Trombone on tracks 1, 2, 5, 8, 9, 10, 11 Gene Cipriano: Tenor Saxophone, Flute Dan Higgins, Greg Huckins: Alto Saxophone, Flute Bill Liston: Tenor Saxophone, Flute, Clarinet Joel Peskin: Bass Clarinet, Baritone Saxophone Joel Derouin (Concert-master): Violin on tracks 4, 6, 7, 11, 12, 14 Rebecca Bunnell, Mario De Leon, Tiffany Yi Hu, Patricia Johnson, Peter Kent, Miran Kojian, Haim Shtrum, Mari Tsumura, Shari Zippert, Kirstin Fife, Razdan Kuyumjian, Dennis Molchan, Les Terry: Violin on tracks 4, 6, 7, 11, 12, 14 Bruce Dukov (Concert-master): Violin on tracks 6 and 7 Jennifer Munday, Anatoly Rosinsky, Charles Everett, Armen Garabedian, Berj Garabedian, Darius Campo: Violin on tracks 6 and 7 Marilyn Baker, Jorge Moraga, James Ross, Harry Shirinian, Karie Prescott, Evan Wilson: Viola on tracks 4, 6, 7, 11, 12, 14 Simon Oswell, Pam Goldsmith: Viola on tracks 6 and 7 Larry Corbett , Vanessa Freebairn-Smith, Miguel Martinez, Steve Richards, Andrew Shulman, Anne Karam: Cello on tracks 4, 6, 7, 11, 12, 14 Ernie Ehrhardt: Cello on tracks 6 and 7 Peter Doubrovsky, Frances Liu-Wu: Bass on track 14 Gayle Levant: Harp on track 14 Brad Warnaar, Jim Atkinson, Kurt Snyder: French Horn on track 14
Dalcímek
1. it's my life 2. true 3. eye of the tiger 4. everybody hurts 5. wonderwall 6. blackhole sun 7. it's a sin 8. jump 9. smells like teen spirit 10. hello 11. eyes without a face 12. lovecats 13. the way you make me feel 14. tears in heaven
Értékelés

A rock'n'roll aranykorának hí­res csillagai szinte már mindannyian az örök szí­npadon rázzák a ritmust, s bevallom, pár nappal ezelőttig Paul Anka neve hallatán is csak részvét nyilvání­tó mormogás hagyta volna le ajkaimat, pár emlék-dallamfoszlány, a Diana, You're My Destiny, és a My Way felbukkanásával egyetemben. Mint kiderült azonban, a kanadai származású, ám libanoni ősökkel rendelkező valamikori slágergyáros és bugyinedvesí­tő tinikedvenc igenis él és virul, sőt mi több, olyan fantasztikus lemezt alkotott, mely a fluxus kondenzátor erejével röpí­ti 2005-be a harmincas-negyvenes-ötvenes évek dixiland muzsikájának értékeit némi rock hajtóanyaggal felturbózva. Hogy is van ez? Nos, bizonyára sokan emlékeznek a pár évvel ezelőtt kiadott metal tribute ABBA válogatásra, ahol az egykori DISCO slágereket fémbe öltöztetve interpretálták a metal szalonokba, kihozván a lélek mélyén rejtőzködő steel-animalt a flitteres mamikedvencből. Nos, ha mindennek vesszük az inverzét, és a DISCO pomádés világa helyett a Dixiland füstös, abszintes, sokaszor révedező és néha trombitaharsogásos közegére cseréljük, az egyenlet végeredményeként a Rock Swings-hez valami hasonlót kapunk. Nos, senki se rémüljön el a matematikai metaforától, nem olyan bonyolult és száraz ez, s inkább hat a lélekre, mint az agyra. Jóllehet a jazz ezen ága, és a rock elég távol esik egymástól, az általuk megcélzott hangulati hatások palettája igencsak hasonló - pusztán a zenei eszközök különböznek., bár a fúvosok gyakori improvizációs kí­sérleteiben nem nehéz felfedezni a későbi gitárhősök nárcisztikus falloszizációját. Paul Anka azonban talán kicsit bátrabban nyúlt a dalokhoz, mint metal kollégái, és igencsak í­zekre szedte a feldolgozott műveket, hogy aztán újra összerakva őket egy egészen más megközelí­tésben mutassa be a szerzemények értékeit. A feldolgozások í­gy olyanok lettek, mint az azóta betiltott , tudatalattira ható reklámkí­sérletek a hatvanas évekből, mikoris a vetí­tett filmek egy-egy filmkockájában - melyet a szem nem, ám a tudatalatti felfogott - egy-egy termék reklámját helyezték el- vagyis érezzük, tudjuk, hogy hallottuk már valahol ezt a számot, de sokszor csak deja vu-ként éljük meg a mélyen elásott dallamfoszlányok által felszí­nre bukkanó zenei képeket. A dalok gyakran a Las Vegasi bárdixiland elmélyült, filozofálgató, esetleg pusztán kellemesen elzsongí­tó felfogásában követí­tik a dallamokat - nemhiába élt évtizedekig a mester a szórakoztatóipar fellegvárában - , a hangszerelés pedig igazi hangszerkavalkádot varázsol az eredetileg pőre rock- pop és blues alkotásokba.(érdekes összevetni az It's a Sin bossa novás átiratát a Gammaray indulósra vett felfogásával). Így kapjuk meg a 14 swing nótát olyan eredeti előadóktól, mint Van Halen, Soundgarden, Nirvana, Bon Jovi, R.E.M., Survivor, Spandau Balett, Eric Clapton, Billy Idol, Oasis, Michael Jackson, Lionel Richie, The Cure, Pet Shop Boys.

Pontszám: 0

Legutóbbi hozzászólások