Chronology: The Eye Of Time

írta Adamwarlock | 2011.02.19.

Megjelenés: 2011

Kiadó: Nail Records

Weblap: http://www.chronologymusic.hu/

Stílus: heavy metal

Származás: Magyarország

Dalcímek

Értékelés

 ,,Amit a marxizmus mond, az azért tagadhatatlan, mert igaz.” – mondta anno Lenin. Nos, a mai zenei közegben ezt a valójában örökérvényű, bődületes tautológiát már úgy fogalmazhatnánk át: ,,Amit az Iron Maiden játszik, az azért vitathatatlan, mert jó.” A ’80-as évek vezető heavy metal csapata mára olyan hatalmas ikonná változott, hogy minden ország szeretne egy saját utánzatot. Ezen szempontot alapul véve szerintem bátran kijelenthetjük, hogy Chronology néven megszületett kishazánk saját vérbeli Iron Maiden-je.

            Amit az elébb leírtam, akár szitokszó is lehetne, hiszen nem jó dolog olcsó utánzatnak lenni, de én ebben az esetben dicséretnek szántam a fenti bekezdést. A Chronology nem egy elcsépelt kópiával szennyezte a zenei közeget, hanem megalkotta az utóbbi idők legjobb magyar heavy metal albumát. Maga az együttes - két tag híjján -  az ország egyik legjobb tribute bandájának, az Iron Maindem tagjainak (+1) sideprojectje (remélem hamarosan a Maidnemet illethetem ezzel a jelzővel, mert a Chronology-ban sokkal több lehetőség rejtőzik, mint egy tribute dologban).

            A ’The Eye Of The Time’ aztán föladta a leckét, mind a közönségnek, mind a hazai metal világnak. Nekünk hallgatóknak azért, mert egy monstre, 17 szerzeményes korongot tolt az orrunk alá, amin valljuk be, nem éppen az elsőre megrágható és emészthető kategóriába tartozó dalok találhatóak. A szakma részére pedig egy példaértékűen igényes kiadvánnyal szolgáltak. Innentől úgy érzem, a zenekar menedzselésére kell hangsúlyt fektetni. Megmondom őszintén, ha van rá lehetőség, én a külföldi terjesztést tartanám életszerűnek, ugyanis ismerjük a hazai viszonyokat: még egy ilyen remek cd sem zavar itthon több vizet, mint az óceánba pisálás.

            No, de szóljunk magukról a szerzeményekről is néhány szót. Mint írtam van belőlük rendesen. Azért a pontosság kedvéért a korong tartalmaz néhány rövid átvezető és intro számot is, így az aktuálisan teljes dalok száma redukálódik tizenkettőre, azonban a lemez még így is egy és egy negyedórát tesz ki. Valójában egy időutazós-harcolós sztori köré épített koncept albummal van dolgunk, aminek történéseibe a dalszövegek alapján, bevallom, még nem sikerült teljesen belemélyednem. Azonban a korong még le fog pörögni jó néhányszor a lejátszómban, így legközelebb már én fogom hülyének nézni azokat a műveletlen népeket, akik nem tudják kicsoda Godthart Atya vagy Aurelius. A dalok természetesen nagyon maidenesek, helloweenosak, hammerfallosak, poweresek, néhol melodikusak, máskor pedig galoppozós-fejrázósak.  Azért írok csak ilyen általánosságban, mert rendkívül hosszú anyag minden egyes dalának elemzésével nem fárasztanék senkit (főleg nem magamat), ugyanis heavy-power berkekben szokatlan bonyolultságú számok találhatóak az albumon (talán Kiss Zoli hozta magával ezt a jegyet az Age Of Nemesis –ben töltött ideje nyomán). A leginkább a Maiden  ikonikus ’Somewhere In Time’ + ’Seventh Son Of A Seventh Son’ korszakát idéző darabok első osztályú zeneírói munkáról árulkodnak, amiért hatalmas piros pont jár Töfiéknek. Egyszerűen igényesek a dalok, kellőképpen intellektuálisak, de mindig a számok megfelelő pontján válnak fogóssá, így nem lettek túlbonyolítva. Éppen úgy, ahogyan azt brit kedvencük tette ’86-ban és ’88-ban. Igazából nem nagyon hibáztak sehol a srácok. Azért nagy általánosságban az elmondható a szerzemények többségéről, hogy a verse rész erősebb lett a refrénnél, de ez engem egy percig sem zavart. Így is szinte tökéletes darabok születtek. Nagyon nem mennék bele a felsorolásba, szerintem mindenki meg fogja találni a neki tetsző mókát, mert a  ’The Eye Of Time’ számai cseppet sem egymást ismétlő, monoton alkotások. Ha valamit ki kéne emelnem, akkor a lemezzáró triót (Close To Me, Frozen Time, Guardians of Eternity) ajánlanám mindenkinek: három tökéletes, monumentális szerzemény, amit bármilyen befutott, külföldi metalbanda megirigyelhetne.

            Az együttes tagjait jól ismerhetjük a megannyi wigwamos és rocktogonos Maidnem buliról, egy percig sem okoznak csalódást. Eleve, amelyik album borítóján Kiss Zoli  neve szerepel, az szinte kötelező a beszerzésre, mert csakis hibátlan, karakteres énekhang hallható rajta. Hasonlóan vált ezzel a cd-vel Töfi is egyfajta minőségi védjeggyé, méghozzá gitártémák és szólók terén (bár ott voltak a Macbeth-es idők is pozitív példának).  Néhány helyen azt kell mondanom, hogy igazi csemegével szolgált a ’80-as évek témáinak szerelmesei számára. Persze a dicséret illeti a zenekar többi tagját, Makra Ádámot, Boros Bélát - aki szintén kivette a részét a darabok megírásából - és Balogh Krisztiánt is, mert első osztályú munkát végeztek a lemezzel.

            Lassan félek, hogy túlzottan elájulós lett a kritikám, de tény s való, hogy a ’The Eye Of Time’ véleményem szerint jóval túlszárnyalta az elvárásokat. Még a kristálytiszta hangzást is megemlíthetném, mint abszolút pozitívumot, de ugye Töfi  alapvetően hangmérnök (vagy hangtechnikus?), úgyhogy nem is számítottam rosszabbra.

Pontszám: 8.5