Mr. Big: What if...

írta TShaw | 2011.02.16.

Megjelenés: 2011

Kiadó: Frontiers

Weblap: www.mrbigsite.com

Stílus: hard rock

Származás: USA

Dalcímek

Értékelés

Azt hiszem, senkit sem lep meg manapság, hogy újra van Mr. Big és újra van Mr. Big album. Ennek be kellett következnie, nem csak a reunion hullám, hanem a tagok zenei megnyilvánulásainak szinte már underground mivolta miatt is – Japán kivételével gyakorlatilag mindegyikük klubkoncertekre szorítkozhat csupán, ami egy egészséges zenész egójának nem árthat ugyan meg, de azért mégis furcsa, ha valaki szólóban néhány száz embernek játszik, egykori csapatával pedig egy Budokanos koncertet tud kihozni DVD-n.

Amúgy is időszerű volt a dolog, mert bár az utolsó két lemezük nem lett hallgathatatlan, de a Richie Kotzen segítségével létrehozott albumok erősen elütöttek a korábbi hagyományoktól, olyannyira, hogy személy szerint nem is szívesen sorolom be őket a klasszikus diszkográfiába. A 2009-es DVD természetesen már szépen felrakta a pontot az i-re, de az igazi feltámadást mégiscsak egy új stúdióalbum jelképezheti a legjobban.
A ’What if…’ pedig alapvetően kiváló visszatérés a csapat első négy, bizonyos értelemben klasszikus lemezéhez. Gyakorlatilag kapunk egy köteg erőteljes hard rock nótát, jellegzetesen Big-es hangzással, mintha csak a „logikai fonalat” kapnánk fel az utolsó Gilbertes lemez megjelenése után. Nyoma sincs a csapaton belüli egykori feszültségnek és vitáknak, a banda teljes mértékben összhangban van, ezen kívül fiatalos lendülettel voltak képesek belevetni magukat a munkába.
Van persze a lemeznek negatív jellegzetessége is. Ezek közül a legfontosabb talán az, hogy a csapat ezúttal nem tudott (vagy nem akart) megírni egy igazán ütős, ikonikus slágert, hacsak nem a nyitónóta Undertow-t, ami be is harangozta a lemezt a nagyközönségnek. Kiemelendő még az American Beauty, valamint a Still Ain't Enough For Me, mely kifejezetten hajaz a Colorado Bulldog című dalukra, de ezen túlmenően nem igazán voltak elsőre ható, megkapó momentumok az albumon, a legtöbb dal a lemez első néhány meghallgatása után még menthetetlenül összefolyik.
Ezt leszámítva azonban nyugodtan kijelenthetjük, hogy egy alapvetően könnyen fogyasztható, minőségi hard rock albummal van dolgunk a lemez képében, pontosan olyannal, amilyet a Bigtől mindig is el lehetett várni. Paul Gilbert természetesen még mindig zseniálisan gitározik, bár erre a lemezre jóval kevesebb virtuóz témával állt elő, mint tavalyi szólóalbumára, ezt a hiányosságot azonban remekül pótolja Eric Martin vokális tehetsége, valamint a ritmusszekció – különösen a basszustémák voltak tetszetősek. Kevin Shirley producer viszont érzésem szerint most kicsit rossz irányba vitte el a csapat hangzását, legalábbis engem az első néhány hallgatáskor még zavart az album viszonylag tompa hangzása.

Mindezek után azt gondolom, a Mr. Big nagy és igazi visszatérése ezzel az albummal egyértelműen sikeresnek és dicsőségesnek tekinthető. Feleleveníti az együttes legszebb korszakát, és előrevetít egy szép jövőt is, amiben feltehetően újabb turnék és albumok is szerepelnek. Mondhatom, nem rossz kilátások ezek!

Pontszám: 8