Rage: Speak of the dead
írta garael | 2006.03.29.
Megjelenés: 2006
Kiadó: Nuclear Blast
Weblap: www.rage-on.de
Stílus: szimfónikus power metal
Származás: Németország
Zenészek
Dalcímek
Értékelés
Teljesen váratlanul, ismeretlen zenekar, hihetetlen jó koncertklipjét pillantom meg a televízióban. Egy darabig tátott szájjal állok, majd rohanok a kazettás magnómért. Találomra beteszek egy kazit, mindegy mit törölök le, most nincs idő keresgélni, ezt a számot, ha csak csonkán is, de fel kell venni. Sikerül. Mikrofonról, a magnót a TV elé tartva. A klip végén kiírják az előadót és a nóta címét: Rage: Don't Fear The Winter. Honnan jöttek, és kik ezek, te jó Isten! Másnap már mutatom is a cimborámnak. Mindkettőnk karján feláll a szőr a refréntől, pedig csak félig van meg, és ráadásul nagyon tré a felvétel is. Hát ez volt az én első találkozásom a zenekarral 1988-ban. A dal pedig elég volt ahhoz, hogy egy életre megjegyezzem a nevüket. Teltek, múltak az évek, Járta mindenki a maga útját, Peavy is, én is. Előbbié - zenei szempontból legalábbis - százszorta érdekesebben alakult. Rendületlenül ontotta magából, a csak rá jellemző dallamvilággal megírt dalokat és jelentette meg a lemezeket, de valahogy sehogyan sem sikerült az a bizonyos "nagy dobás". A kevés kivételtől eltekintve szinte kizárólag értékvesztést hozó, és zsákutcát jelentő nagy zenei forradalom utáni "felvilágosult" 90-es években, amikor a rockvilág - meglehetősen sajnálatosan - a "Rage" név hallatán még elsősorban egy amerikai kommunista rap/rock csapat rövidített nevére gondolt, a "germán speed metal" bélyeg nem adott sok lehetőséget a bandának. Talán a "XIII" címet kapott, nagyzenekarral felvett lemezükkel sikerült leginkább megmutatni, hogy a címke elnagyolt, és a csapatban igenis vannak tartalékok. Sajnos, a nagyon jó dalokat középszerű muzsikusok szólaltatták meg. Ám amikor kiderült, hogy a Rage-hez csatlakozik Mike Terrana dobos és a fehérorosz gitáros és zenei zseni, Victor Smolsky (róla részletesen szólólemeze kapcsán írtunk, ugyanezen az oldalon), sejteni lehetett, hogy új időszámítás kezdődik a Rage történetében és a zenekarvezető remek dalai, végre megkapják azt a méltó csomagolást, amivel eddig zárt ajtókon is bátran lehet kopogtatni. Az új felállással eddig megjelent 3 lemezükkel (Welcome To The Other Side, Unity, Soundchaser) minden tekintetben sikerült megfelelni a fokozott elvárásoknak. A Rage az európai dallamos power-metal egyik vezető csapata lett. Az eddigi pályáukat összefoglaló koncert DVD (From The Cradle To The Grave) pedig megmutatja, hogy élőben mire képes a három zenész. -Elárulom. Gyakorlatilag bármire. A Speak Of The Dead folytatja a már hagyományosnak mondható (Lingua Mortis, XIII, Ghosts) kooperációt a Lingua Mortis nagyzenekarral, mindezt persze, Smolsky klasszikus zenei képzettségének köszönhetően, egy új, az eddigieknél lényegesen magasabb szintre emelve. A nyolctételes, nagyzenekarral közösen előadott darab (Suite Lingua Mortis) mellett zömében azonban hagyományos rocknóták kerültek a lemezre, vonósok közreműködése nélkül. A lemez fénypontja egyértelműen a nyitó "Suite Lingua Mortis". Nincs mese, élmény, ahogy a vonósok és Smolsky gitárja hol egymásba fonódva, hol egymást kiegészítve, hol érzelmesen, hol fájdalmasan, hol könnyedén, hol mázsás súllyal támogatják az alapvetően hagyományos dalszerkezeteket. A lenyűgözően hangszerelt zenei alapokra pedig sikerült nagyszerű énekdallamokat írniuk. A lendületes "Innocent" és a modern, kísérletezős hangzással, szinte Manson-os brutalitással megfogalmazott "No Regrets" tételek igazi power-himnuszok. Utóbbi refrénje elhangzik, csupán férfikórus és orgonakísérettel is, mielőtt ismét beszállna a teljes zenekar. Lehet, hogy az eszköz hatásvadász, de bitang jó!
Legutóbbi hozzászólások