HARD: Time Is Waiting For No One
írta Adamwarlock | 2010.03.06.
Megjelenés: 2010
Kiadó: BLP Publishing/Escape Music
Weblap: http://www.myspace.com/hardhungary
Stílus: Hard Rock
Származás: Magyarország / Svédország
Zenészek
Dalcímek
Értékelés
Úgy érzem, a HARD-nak az ég egy adta világon semmit sem kell bizonyítania. Az előző lemezükkel magasra tették a mércét két tekintetben is. Egyrészt egy csodálatos alkotás született, másrészt a banda nemzetközileg is ismertté vált. A lécet a Time Is Waiting For No One nem verte le, hanem olyan magasan ugrotta át, hogy - ha világcsúcsot nem is döntöttek - magyar mércével az eddigi legígéretesebb próbálkozássá váltak. A Traveller a régi HARD dalok angol nyelvű feldolgozásait tartalmazta, míg az új album teljesen új anyagot adott a kezünkbe. Miért sikerült az együttesnek az, amire sok magyar együttes csak áhítozik, azaz a nemzetközi ismertség? Mert elég tökösek voltak (They've got Balls! -hogy Lodin bandájára utaljak)! Volt elég vér a pucájukban, hogy feltegyenek mindent (egy jó adag pénzmagot) egy lapra, felvállaljanak radikális döntéseket, és nem mellesleg nekiálltak azon gondolkozni, hogy mi kellhet a sikerhez. Arra már az előző albumon rájöttek, hogy magyar nyelven soha az életben nem lehet befutni külföldön. Akárhogy küldjük ki a hallatlanul tehetséges (és nem mellesleg Led Zeppelin rajongó) Rúzsa Magdit bármilyen nemzetközi versenyre, ha egyszerűen olyan nyelven énekel, ami érthetetlen, minden nemzet számára idegen hangzású, és nem rendelkezik a távol-keleti és szláv nyelvek vicces kiejtésével (kétes siker, de van, aki így fut be). Arra is rájöttek, hogy jobb nem kockáztatni egy akcentussal éneklő magyar énekessel sem, ide más kell: egy veterán, profi nagyágyú. Így került a projektbe Björn Lodin. A svéd úriember minden szempontból tökéletes választás volt: kitűnő énekes, beleillik a HARD koncepciójába, remek dalszerző, óriási tapasztalattal rendelkezik, és nem mellesleg magára vállalta a produceri, valamint keverési munkákat is. A dalok direkte-ütő hard rock mesterművek. Mit is tagadjam, nekem nagyon tetszik ez a zenemuzsika (még inkább muzsikazene, ahogy Besenyő Pista bá' mondaná). Dallamos, bulizós, félelmetesen slágergyanús szerzeményekkel van dolgunk. Megtaláljuk benne a korai Thin Lizzy, Led Zeppelin és - persze főleg Lodin hangja miatt - a Bon Scott éra AC/DC ismertetőjegyeit. Engem leginkább a gyors számok fogtak meg, de igazából semmire sem volt panaszom. Csillik és Vámos urak játéka példaértékű (utóbbi új igazolás, így a lemezen még nem ő játszotta fel a szólókat, hanem Thomas Larsson, aki igazi klasszis, de Vámos van feltüntetve zenekari tagként - ez mondjuk fura), igazán megérdemlik, hogy nemzetközi hírnévre tegyenek szert. Hornyák Balázs és Zserbó pedig azt hozza, amit tőlük elvárunk: atombiztos alapot a két gitáros és Björn Lodin szárnyalásának. Én most nem tudnék mondani a HARD-nál jobb magyar együttest, és ennek egy oka van: akármennyire is imádom a régi nagyokat az Eddától a Ricséig, ők a múltban élnek. A zenéjük még mindig valahol esztétizált ideológia. Rajta van az előző rendszer elleni lázadás bélyege, a '90-es évek magyar korszakán pedig a görcsös kitörni vágyás. Ez nem negatív értékítélet, mert sajátosan magyar hangzású lemezek születtek, amelyek ízig-vérig a sajátjaink. A HARD azonban már teljesen levetkőzte ezeket a stílusjegyeket, amiben a külföldi énekesnek hatalmas szerepe van. Nem a legeredetibb zene a piacon, az kétségtelen, de a maga stílusában tökéletes alkotás. Nem hiába, az eddigi külföldi kritikák is egytől-egyig pozitív kicsengésűek voltak. A rockerrealms.com 86%-kal díjazta a Time Is Waiting For No One-t, és a kisebb portálok sem adtak négy pontnál kevesebbet az albumnak (ötös skálán nézve persze). Azoknak az eretnekeknek üzenem, akik botor módon nem vettek rész a II. Hard Rock Farsangon, hogy a Lodin-nal kiegészült HARD kegyetlenül jó élőben (bár nekem a három gitár egy nagyon picit sok volt), ráadásul nemsokára nekilátnak a következő lemez elkészítésének is, ugyanis mostantól a HARD vált Björn első számú projektjévé. Ők megtették, amit kell, mert ahogy a cím is mondja, az idő nem vár senkire...ha nem lépsz, lemaradsz. U.I.: Egy valamit nem tudok megbocsátani, mégpedig az album címének betűtípusát...sima Times New Roman fehér színnel...
Legutóbbi hozzászólások