Bon Jovi - The Circle
írta Kotta | 2009.11.20.
Megjelenés: 2009
Kiadó: Island Records
Weblap: www.bonjovi.com
Stílus: (hard) rock/ AOR
Származás: U.S.A.
Zenészek
Dalcímek
Értékelés
Ha van olyan a kedves Olvasók között, akinek be kéne mutatnom, a most tárgyalandó formációt, akkor az egészen biztosan valamelyik párhuzamos dimenzióban élte le eddig életét, ahol John Francis Bongiovi Jr. valamelyik New Jersey-i hotel takarítószemélyzetét erősíti, és sohasem gondolt arra, hogy zenélésre adja a fejét. A Living On A Prayert a Sláger Rádió az elcsépeltségig játszotta olyannyira, hogy Jon bármikor felléphetne vele Lagzi Lajcsi akármelyik műsorában, pontosan a Kék A Szeme... című világsláger után, Pataki Attila előadásában. Sajnos, ha ennyit forog egy szám a köztudatban, bizony árthat az előadó renoméjának. Mindazonáltal a Bon Jovi minden idők egyik legsikeresebb rock együttese, több mint 120 millió eladott lemezzel a háta mögött. Még ide, ebbe az ,,egzotikus" országba is eljutott a hírük, és nem csak a Dzsovi, Dzsovi, Dszászper formájában... (Azoknak az eretnekeknek üzenem, akik teljesen negligálják a világ zenei eseményeit, hogy Papp Rita immáron Rita Pop néven, német nyelvterületen mérgezi tovább az ártatlan gyermekek lelkét a Kuckó Mackó-hoz hasonló horror történetekkel, amelyek hallatán még a borzongatás nagymestere H.P. Lovecraft is elismerően csettintene.) A 2007-es Lost Highway (nem a David Lynch film) kapott a kritikusoktól hideget-meleget. Voltak, akik fújtak rá, sokak számára a lemez viszont beváltotta a hozzáfűzött reményeket. Két év elteltével újra bizonyítani akarják, hogy öreg rocker nem vén rocker... szerintem sikerült is nekik. Jon Bon Jovi egy nagyon érdekes figura. Az egész hajcihő természetesen nagyrészt róla szól, hisz ő az együttes arca. A '80-as években a rocker társadalom egyk része Iron Maiden koncerten üvöltötte sebesre a torkát, másik fele viszont nem szerette a cicanadrágot és Dickinson Lady Gaga frizuráját, de annál inkább bejöttek nekik David Lee Roth kung-fu ugrásai, Nicki Sixx hülye hajviselete, Bret Michaels ostoba kalapja (na, tőle engem tényleg kiráz a hideg) és természetesen Bon Jovi tízezer dolláros vigyora. Barátunkat öltöztethetik a legkeményebb motoros öltözékbe, akkor is úgy fog kinézni, mint egy bájgúnár gigoló, persze ezt csakis a legeslegjobb indulattal mondom. Szóval a fickónak van egy arcberendezése, amitől a legtöbb férfi egyed hülyét kap, de hát, az asszonynépség meg ugye... Közben számomra valamiért mindig is egy nagyon szimpatikus figurának tűnt. A The Circle tartalmaz mindent, amit egy Bon Jovi albumban szeretni lehet. Éppen ezért nagyon nehéz kritikát fogalmazni róla. Egyszerűen rendben van. A címnek Jovi szerint két jelentése is van: egyrészt a kör, amelynek soha sincs vége, másrészt magát a Bon Jovi együttest, mint egy ,,belső kört" jelenti, ahova nem lehet csak úgy bekerülni. Maga a lemez is ilyen, egy teljesen lezárt kör. A műfaj összes vetületét végigjárja, nem hagy ki semmit: fejrázós gyors számok, filozofikus melankóliák és persze lassú, szívhez szóló lírák. Természetesen most is a központi motívum a szerelem, azaz a sárkánygyíkok és a fekete lovagok rajongói ezúttal is lógó orral fognak legyinteni a lemezre, de hát eddig sem ők voltak a célközönség. Tehát a The Circle meglepően változatosra sikerült, ám szomorkodni még a lassabb témáknál sem fogunk. Most őszintén, ki az, aki egy Jovi lemezt rezzenéstelen arccal végig bír hallgatni? Árad belőle a jókedv és gondtalanság, ami a '80-as évek hair metalját annyira jellemezte. Aki erre vágyik az garantáltan megtalálja itt a számítását: például a Brokenpromiseland egyenesen olyan, mintha a Slippery When Wet albumot idéznénk meg egy szeánszon. Bár én nem vagyok nagy rajongója a csapat lassabb témáinak (tisztelet a kivételnek), a Fast Cars még engem is meglepett. Főleg a szintetizátor jelenlétére erősítettek rá ennél a szerzeménynél, ami igencsak jót tett neki. A két legnagyobb sláger valószínűleg a Work For a Working Man (nagyjából Bruce Springsteen harca a kisemberekért, ha pár szóval akarnám összefoglalni) és a We Weren't Born To Follow lesz, amik a szó legjobb értelmében hatásvadászok. Mindezekhez mellé be kell írnunk pár fekete pontot is a Jovi-Sambora szerző-párosnak. Sajnos belepiszkít az amúgy nagyon is pozitív összképbe néhány töltelékszám, mint a Superman Tonight vagy a Learn To Love. A tökéletességhez ennél többre van szükség! Másik nagy hiba pedig a szörnyűségesen klisés szövegvilág bizonyos dalokban. A Bullet nyelvtani csapdái és az ezerszer lerágott, szakállat növesztett témák a törött szívről nagyjából megbocsáthatatlanok. A Live Before You Die elcsépelt mondanivalóját meg ne kezdjük el elemezni, mert garantáltan rámegy az egészségünk. Egy szerencse, hogy csak elvétve érzékeljük őket, hiszen kompenzálja a remekbeszabott zene, és a hibátlan hangzás.
Legutóbbi hozzászólások