Bár pár éve keményen beleszállt Bruce Dickinson a Rock And Roll Hall Of Fame-be, úgy tűnik, hogy nem neheztelnek rá, ugyanis az Iron Maiden is bekerült a jelöltek közé.

Szokás szerint nyilvánosságra hozták a Rock And Roll Hall Of Fame idei jelöltjeit, amelyek közé a rock- és metálszíntérről bekerült az Iron Maiden, a Rage Against The Machine, a Foo Fighters és The New York Dolls is. Rajtuk kívül a következő előadóknak és zenekaroknak van esélye bekerülni a dicsőségcsarnokba:

Mary J. Blige
Kate Bush
Devo
The Go-Go’s
Jay-Z
Chaka Khan
Carole King
Fela Kuti
LL Cool J
Todd Rundgren
Tina Turner
Dionne Warwick

A szavazás a jól megszokott módon zajlik, vagyis a zeneipari szakemberek mellett a rajongók is szavazhatnak (ezen a linken), a közönségszavazás nyertese pedig egyenes ágon bekerül a rock and roll halhatatlanjai közé. Szavazni április végéig lehet, döntés májusban születik a nyertesekről.

Az Iron Maiden jelölése egyébként azért érdekes, mert pár éve Bruce Dickinson keményen beszólt az intézménynek, ugyanis hosszú éveken át még a jelöltek közé sem kerültek be. „Őszinte leszek: úgy gondolom, hogy a Rock And Roll Hall Of Fame egy csapat igazi pöcsfej. Egy rakás álszent amerikai barom, akik akkor sem ismernék fel a rock and rollt, ha képen törölnék őket vele. Be kellene fejezniük a Prozac szedését, helyette igyanak inkább kib.szott sört!”  – mondta akkor.

A brit heavy metal legendát egyébként a jelenlegi felállással, vagyis Bruce Dickinson énekessel, Steve Harris basszerrel, Nicko McBrain dobossal, valamint Adrian Smith, Dave Murray és Janick Gers gitárosokkal iktatnák be, akikhez csatlakozna egykori gitárosuk, Dennis Stratton, valamint Paul Di’Anno énekes és Clive Burr dobos is. A jelöléssel kapcsolatban a napokban megkérdezték Strattont, aki a következő gondolatokat osztotta meg a nagyvilággal: „Nem sok szerencsém volt a Maidennel és más egyéb dolgokkal sem az évek során, mint például az első albumért járó aranylemezekkel kapcsolatban. Sosem kaptam meg azt, ami járt volna, talán csak két-három aranylemezt, pedig nagyjából húszat kellett volna. Tulajdonképpen sosem kaptam semmit. Egyedül Steve Harris küldött egy üzenetet az első lemez újrakiadása miatt, az iroda pedig postázott nekem egy példányt a negyvenéves jubileumi kiadványból, ami örömmel töltött el. Ez azonban megdöbbentett, szép gesztus, hogy engem, valamint Clive-ot és Pault is bevettek a dologba, számomra ez nagyon izgalmas.”