A szimfonikus death metal koronázatlan talján királyai örömteli hírekkel és új zenével teszik szebbé a napunkat.

Az igen sikeres időszakot élő zenekar felálássa a turbulenciák után ismét teljes, és a hivatalos tagok között üdvözlik immár Veronica Bordacchini szopránénekest, Fabio Bartoletti gitárost és Eugene Ryabchenko dobost.

Veronica Bordacchini szempontjából inkább az a meglepő, hogy eddig nem volt hivatalosan tag, hiszen hangja és jelenléte hosszú évek óta erőteljesen meghatározó eleme az együttes zenéjének és klipjeinek is egyaránt. Ellenben a gitáros és dobos poszton az elmúlt évek turbulenciáira kellett reagálni, mivel Francesco Trionfera néhány éve távozott a zenekartól, így egyszerre vesztettek egy gitárost és vokalistát is.

A zenekar egyik kreatív vezetője, Francesco Paoli addig a dobok mögött teljesített – emberfeletti szakmai színvonalú – munkát, ám Trionfera távozása után kezébe vette a vokalista és gitárosi feladatokat ismét. Érdekesség, hogy a zenekar kezdeti időszakában is ő látta el ezt a posztot, így tekinthetjük egyfajta visszatérésnek ezt a „váltást.”

A szokásos jövés-menés után most ismét fix a zenekar felállása, amit saját daluk egy akusztikus feldolgozásával is ünnepelnek, a választás pedig a legutóbbi lemezük The Day We’ll Be Gone című dalára esett.

Francesco Paoli így nyilatkozott a fenti örömhírekről: „A legutóbb élőben streamelt koncertünk egyben az új tagok bemutatkozása is volt a világ előtt, de ez a dal rávilágít arra is, milyen nyitott gondolkodású és tehetséges zenészek is ők. Én, Francesco [Ferrini – billentyűs, dalszerző] és Paolo [Rossi – basszusgitár, ének] több mint egy évtizede járjuk már az utunkat együtt, de nagyon régóta nem éreztük ilyen jól magunkat a zenekarban. Ezért vagyunk nagyon elégedettek és izgatottak, hogy bejelenthetjük az új tagokat. Számítsatok még több újdonságra, hamarabb, mint gondolnátok!”

A dalról így nyilatkozott: „Ezekben a bizonytalan időkben szerettük volna kitárni a lelkünket és hagyni, hogy a zene magáért beszéljen. Ez a dal kihoz minket a komfortzónánkból zenészként és előadóként, és bebizonyítja, hogy a művészet – legyen az bármilyen formájú – túl tud élni, még a legcudarabb körülmények között is.”

A dalhoz készült egy hangulatos borító is, ami Travis Smith munkája.

Másokhoz hasonlóan sajnos a zenekar is halasztani kényszerült a turnéját, de néhányunknak volt szerencsénk az elképesztő színvonalú koncertjükhöz korábban.