Érdekes részletre derült fény a Judas Priest ’Painkiller’ albumával kapcsolatban, ahol Don Airey játszotta fel a billentyűs részeket.
Azt tudtuk, hogy Don Airey a lemezen az A Touch Of Evil dalban billentyűzött, ám egészen mostanáig senki sem beszélt arról, hogy ő játszotta fel a lemez basszussávjait is. A titkot Scott Travis dobos árulta el, aki ezen a lemezen mutatkozott be a zenekarban Dave Holland helyén. Airey így emlékszik azokra az időkre: „Aggódtak amiatt, hogy nem tüntették fel a nevem a borítón, de megfizettek, és ez a lényeg. A ’Painkiller’ egy nagyszerű lemez lett. Én játszom a basszus részeket végig egy Minimoogon, Ian Hill basszusgitárját itt-ott rákeverték.”
![](https://hardrock.hu/wp-content/uploads/2024/02/huacdcbepo.jpg")
Hogy miért nem vett részt Ian Hill az album felvételeiben, így válaszolt a Deep Purple billentyűse: „Ian nem volt túl jól akkoriban, távol maradt a felvételektől, így rám hárultak a basszus részek, amit meg is tartottak a lemezen. Jó buli volt, de igazi billentyűs játék csak egy dalban található, már nem is emlékszem, melyik az. Nemrég olvastam valahol, hogy elmondták ezt a dolgot, én sosem nyilatkoztam róla.”
Don Airey 2002 óta a Deep Purple billentyűse, egyébiránt körülbelül 300 albumon hallható a játéka.
Ez kicsit olyan kiábrándító. Hirtelen nem jut eszembe jobb szó.
Inkább tartották volna meg maguknak ezt a történetet!
Tudod hány ilyen van? Ahogy egy korszak véget ér elő jönnek az ilyen sztorik.Nem von le semmit az albumok érdemeiből.Amúgy a Priest védjegyei közül egyik sem Hill játéka. Ott Firepower mekkora album de lássuk be annyira hiányzik róla Downing kreatív adaléka, hogy nincs benne a Priest vintage. A Painkiller az Painkiller.
Azért az tiszteletre méltó, hogy nem ő fecsegte ki, csak azután beszélt róla, hogy Travis kikottyantotta a dolgot.
“Don Airey – Nem csak billentyűzött a Priest ’Painkiller’ lemezén” Izé…akkor ezek szerint nem egészen stimmel a cím, mert ha Minimoogon játszotta fel a basszust, akkor végülis ott is csak billentyűzött 🙂
Technikailag igen, billentyűket nyomogatott, de azért ne felejtsük el, hogy a Minimoog egy monofonikus hangszer, mint a Casio, amin a Trio a Da-Da-da-t játszotta. Csak persze szebb és szélesebb spektrumú hangszínekkel. Egy Don Airey-szintű zenésznek nem lehetett nagy élvezet és nagy kihívás nyomkodni, és ahogy ő is mondta, nem is tekintette hagyományos billentyűs játéknak.
Mondjuk nem is értem, hogy ha már így alakult, akkor már miért nem egy basszusgitáros stúdiózenésszel játszatták fel a basszusrészeket. Nem hinném, hogy drágább lett volna, mint Don Airey-t megfizetni – viszont azért csak jobban szólt volna egy igazi basszusgitár, mint a Minimoog…
Jobban szolt volna?Eddig barki is eszre vette,hogy mi szol?
Don ott volt veluk a studioban mint billentyus hat ezt is meg csinalta.Bar itt felmerul egy masik kerdes ,Tipton kivalloan zongorazik miert kellett az A touch of evil egyszeru reszeihez mast hivni.
“Eddig barki is eszre vette,hogy mi szol?”
Nem, mert úgy van keverve, hogy alig lehet kivenni a basszust. Hallani, hogy ott van, de nem szól ki rendesen. Ezexerint nem véletlenül…
“Don ott volt veluk a studioban mint billentyus hat ezt is meg csinalta.”
Persze, hogy megcsinálta, miért ne csinálta volna meg. Rajta nem múlott, ő kiváló billentyűs. De a Minimoog a legkiválóbb billentyűs kezében is csak Minimoog marad, az élő basszusgitárt nem pótolja. (Jó, tudom, a mai, mintavételen alapuló szintetizátorok már ezt is jobban megoldják, de nem egy Minimoog…)
Mindegy, ezt nem is mi fogjuk megfejteni, de én akkor sem értem.
30 év távlatából szerintem már nem is érdekes. A ‘Painkiller’ lemezt ettől függetlenül mindenki imádja.