Raintime - Tales From Sadness

írta garael | 2006.01.12.

Megjelenés: 2005

 

 

Kiadó: Arise / Musicworld 2000 Bt.

Weblap: www.raintime.com

Stílus: prog-power metal

Származás: Olaszország

 

Zenészek
Luca Micheal Martina -gitár Enrico Fabris -dob Claudio Coassin -ének és billentyű Michele Colussi -basszusgitár Matteo Di Bon -gitár
Dalcímek
01. Moot-Lie 02. Faithland 03. Creation 04. The Experiment 05. Denied Recollection 06. Chains of Sadness 07. Using the Light Forever 08. Daily Execution / Paradox Defeat
Értékelés

Az ökölví­vásban - de a legtöbb állóharc jellegű küzdősportban- a szakértők a bunyósoknak két fő tí­pusát szokták emlí­teni. A küzdőstí­lus jellegéből adódóan megkülönböztetnek "ví­vó" - technikás, általában másodszándékból ütő-, széles technikai repertoárral rendelkező, főleg külharcos versenyzőket, és "verekedő"- rakkolós, belharcot kedvelő, végig támadó, és nagy ütőerejű bunyósokat. Az előbbiekre mondjuk Muhammad Ali (vagy mondhatnánk a mi Koko-nkat is, no, nem a pornoproducerre gondoltam), az utóbbira pedig Rocky Marciano a jellegzetes példa. Természetesen a sportolók általában mindkét "kategória" jellegzetességeiből épí­tik fel stí­lusukat, ám azért többségében megfigyelhető valamely elem dominanciája. Nos, ha a progresszí­v metal mezőnyét a boksz közegébe helyezem, akkor jelenlegi í­rásom tárgya egy igazi "fighter". Itt aztán nincs cicoma, meg technikai hoki, pusztán bombaként robbanó riffek, állandó dühös, acsarkodó attack, és néha pihenésképpen némi birkózás. Az olasz újonc versenyző- jóllehet a nem igazán a vérszomjas húskloffolásról hí­res prog.metal mezőnyben indul,- amit az agresszivitásból ki lehet hozni a műfaj kategórián belül, azt ki is hozza.S mi kell ehhez? Előszőr is a black-ből is merí­tő, gyakran károgó és hörgő, ám tisztán is dühödt énekhang, kétlábdobos skandináv power riffelés, fejbólogatós, málházós ütemek, vágtázó billentyűszólamok. A fiúk úgy merí­tenek egyszerre a Sonata Arctica kardsuhogásos szintifutamaiból, az eurospeed kétlábdobos gépuskasorozataiból és az amerikai modern power szaggatott gőzgépes dohogásából, hogy az eredmény szinte leszakí­tja az ellenfél fejét.A kilencmenetes meccsből pusztán egy menet a pihenésé, a többiben csak úgy puffannak a horgok, felütések, csapottak, ráadásul mindez olyan látványosan - vagyis hallgatóbarát módon- hogy azok azonnal letaglózzák a bokszí­nyenc a közönséget. A tempóváltásoknál a "pihentetősebb részek" is a jó kis gyomorpuffogtató középtempóra hajaznak, az "elmélkedős" részek pedig inkább hatnak agyviharnak, mint csöndes szemlélődésnek.

Pontszám: 9

Legutóbbi hozzászólások