Amaseffer: Exodus - Slaves For Life

írta Philosopher | 2008.11.27.

Megjelenés: 2008

Kiadó: Inside-Out

Weblap: www.amaseffer.com

Stílus: progressziv metal

Származás: Izrael

 

Zenészek
Hanan Avramovich - gitárok Yuval Kramer - gitárok Erez Yohanan - dob vendégek: Mats Levén (Therion, Yngwie Malmsteen) - ének Angela Gossow (Arch Enemy) - ének Kobi Farhi (Orphaned Land) - ének Maya Avraham, Yotam Avni - ének
Dalcímek
01. Sorrow 02. Slaves For Life 03. Birth Of Deliverance 04. Midian 05. Zipporah 06. Burning Bush 07. The Wooden Staff 08. Return To Egypt 09. Ten Plagues 10. Land Of The Dead
Értékelés

Nos, megint azzal kell kezdenem, hogy egy lenyűgöző háttértörténetű lemezt sikerült találnom, ami ugyancsak erős debüt, főként egy izraeli zenekartól. Amit a "csapat"-ról tudni érdemes: 2004-ben alakult Erez Yohanan ötlete nyomán. Az együttest a bibliai Exodus (később részletesen) koncepciójának kidolgozására szánta. A munkát már javában elkezdte, amikor megtalálta az első gitárost, Yuval Kramer-t. Közösen kezdtek neki a zene í­rásának. Egy évvel később - amikor az album alapstruktúrája már elkészült - Hanan Avramovich csatlakozott másodgitárosi poszton. Megtörtént a névválasztás is: Amaseffer - "A Biblia emberei". A hangszeres szekció nagyjából tehát kialakult, ideje volt énekest is keresni. Mivel ismerték a Vanden Plas-os Andy Kuntz munkásságát és affinitását a metal teátrálisabb megközelí­tése iránt, kapcsolatba léptek vele. Andy miután meghallgatott néhány nótát el is döntötte, hogy bevállalja a projectet, de aztán a sors úgy hozta, hogy elfoglaltsága miatt nem vehetett részt a felvételeken (mint utóbb kiderül nagyon jól jártunk ezzel mi hallgatók). Minden esetre ha Andy-t nem is kapták meg, ismerősei révén legalább stúdióhoz jutottak, í­gy kerültek kapcsolatba Markus Teske-vel és a Bazement Studióval. Az énekes kérdést lezárandó a csapat lázas kutakodásba kezdett, hogy ki lehetne az ideális jelölt és meghallgatott számos élvonalbeli énekest, mí­g végül úgy döntöttek, hogy Mats Levén-t (Therion, Yngwie) is megkeresik. Levén nagy érdeklődést mutatott a project iránt és rögtön rögzí­tette is ötleteit az előzőleg hozzá eljuttatott zenei anyagra, majd visszaküldte a már Németországban stúdiózó csapatnak. Amikor a srácok meghallgatták Levén teljesí­tményét, megszületett a döntés. (na, most őszintén egymás között: ehhez tényleg kellett egy audit egy noname zenekartol Leven-hez??? 😀 😀 😀). A stúdiózás után Levén három hét alatt végzett az énekes részekkel és készen állt minden egy jó kiadó megtalálásához, méghozzá olyan feltételekkel, hogy a kiadó nem csak a debütöt, de az azt követő két részes folytatást is bevállalja. Mivel hála az égnek az Inside Out-nál jó í­zlésű emberek dolgoznak, az üzlet nyélbe üttetett. A hosszúra sikeredett bevezető után nézzük meg a sztorit, aminek tehát az Exodus feldolgozása a célja: ...Jákob Egyiptomba vándorolt családja megsokasodott, és az új fáraó veszélyt lát az izraelitákban. Ezért Pitom és Ramszesz városokban robotmunkára kényszerí­ti az izraelitákat (Slaves For Life), hogy í­gy vessen gátat a szaporodásuknak. Amikor a fáraó látja, hogy rendelete eredménytelen marad, utasí­tja a bábákat a születendő fiúgyermekek megölésére, csak a lányokat hagyhatják életben. A bábák azonban nem engedelmeskednek, és az izraeliták száma tovább növekszik. Ekkor a fáraó parancsba adja, hogy minden megszületendő fiút vessenek a folyóba, a lányok életben maradhatnak. A csecsmő Mózes anyja hónapokig rejtegeti a gyermekét. Amikor tovább nem titkolhatja a fiút, egy szurokkal bekent kosárba teszi, és a folyó partján a nád közé helyezi, remélve, hogy valaki megtalálja és megszánja (Birth Of Deliverance). A fáraó leánya látja meg, magához veszi, és a Mózes nevet adja neki. Mózes a királyi udvarban is izraelitákhoz tartozónak vallja magát. Amikor felnő, felkeresi népét és segí­teni próbál nekik. Egy alkalommal Mózes megöl egy izraelitát ütlegelő egyiptomit, és emiatt menekülni kényszerül Midiánba (Midian). Itt él idegenként, majd megházasodik (Zipporah), és megszületik fia is. Pásztorként dolgozik, és egy nap egy égő csipkebokorban Jahve kinyilatkoztatja neki szent nevét: Jahve, azaz "Én vagyok, aki vagyok", majd azt a megbí­zatást adja, hogy Izraelt szabadí­tsa ki a fáraó kezéből. A vonakodó Mózesnek megerősí­tésül csodajeleket tesz és szóvivőül Áront rendeli mellé (Burning Bush). Mózes ekkor elfogadja a küldetést - és a Mindenható “ajándékát", egy varázsbotot - (The Wooden Staff), és családjával együtt visszatér Egyiptomba. Mózes és Áron elmondja a zsidóknak, amit Jahve Mózesnek mondott, Mózes pedig a nép előtt bemutatja a csodajeleket. A nép hisz nekik. Mózes és Áron a fáraó elé járulnak, hogy engedje meg az izraeliták kivonulását a pusztába (Return To Egypt), Jahvénak áldozatot bemutatni. A fáraó elutasí­tja a kérést és még súlyosabb robotterhekkel sújtja a népet. Az izraelita munkavezetők ezért Mózes és Áron ellen kezdenek lázadozni. Hogy meggyőzze a fáraót, Mózes 10 csapással sújtja Egyiptomot. A 10 csapás sorrendje: 1. Egyiptom vizei vérré változnak 2. Egyiptom egész földjét békák lepik el 3. szúnyogok kí­nozzák az embereket és az állatokat 4. bögölyök jelennek meg Egyiptomban 5. dögvész és pusztí­tó járvány sújtja az egyiptomiak állatait 6. fekélyek keletkeznek emberen és állaton 7. az egész országot jégeső pusztí­tja 8. sáskajárás felfalja a jégesőtől megkí­mélt termést is 9. három napos sötétség száll az országra 10. az egyiptomi elsőszülöttek halála. (Ten Plagues). Miután Egyiptom elveszti elsőszülötteit, végre sor kerül a kivonulásra. Az elsőszülöttek halála éjfélkor következett be, és a fáraó még az éjjel hivatja Mózest és Áront, hogy megadja az engedélyt az elvonulásra (Land Of The Dead). Az izraeliták Ramzeszből Szukkot felé indulnak. Szukkotból a Sás-tenger menti pusztán vezető úton mennek tovább. Jahve nappal felhőoszlopban, éjjel tűzoszlopban halad velük, hogy mutassa az utat... (forrás Wikipedia). Az Exodus további történeteit a folytatásban fogja a csapat feldolgozni. Zeneileg az Amaseffer valahol a Section A - Pain of Salvation tengelyen mozog. Ugye mivel izraeliek, nem mehetünk el az Ophaned Land neve mellett sem, főleg ha megnézzük a vendéglistát a cd bookletjében, hiszen ráakadhatunk Kobi Farhi nevére, aki az albumon az autentikus izraeli énekeket és a narrációs elemeket hozza. A stí­lus egyértelműen progresszí­v, azon belül pedig meghatározhatatlan. Nagyon sok tradí­cionális ütős, vonós, fúvós (és még ki tudja milyen módon megszólaltatott) hangszer hallható az albumon és ennek köszönhetően simán a világzenei meghatározás is társí­tható a metal jelző mellé. Ami viszont főszerepet kap az albumon, az a tipikus keleties feeling, a kí­gyóbűvölő dallamok. Aki - hasonlóan hozzám - betegesen vonzódik a keleties dallamokhoz, annak ez a lemez egy jutalomjáték í­gy az év végén. A zenei megoldások nem túlzottak, itt nem az egyes hangszereken nyújtott briliáns teljesí­tmény volt a lényeg, hanem a tökéletes balansz megtalálása a rengeteg hangszer, narrációs szerep és hangulatfestő elem között, ami szerintem már í­gy elsőre tökéletesen sikerült a zenekarnak. A narrátorok néhol angolul, néhol héberül támogatják a sztorit, ami mondjuk hangulat miatt okés, de személy szerint én nem értenék belőle egy kukkot sem, ha a szövegkönyv nem tartalmazná az angol átiratot. Konceptalbum lévén sztem azért ennyi még bőven belefér. A végére már csak Levén énekteljesí­tményére térnék ki, aki ezzel a projectjével sztem túlteljesí­tette eddigi szerepléseit. Lehet, hogy ezt csak azért érzem í­gy, mivel ez a fajta filmzenés-világzenés-progmetálos megközelí­tés közelebb áll hozzám, mint a Therion (pedig őket is imádom), vagy Malmsteen. Ahogy az albumot végtelenül kimérten megkezdi a Slaves For Live-al, az valami kí­sérteties...

Pontszám: 9

Legutóbbi hozzászólások