Salvus: Minden Kezdet

írta Tomka | 2008.09.03.

Megjelenés: 2008

Kiadó: Nail Recods

Weblap: salvus.uw.hu

Stílus: modern power/thrash metal

Származás: Magyarország

Dalcímek

Értékelés

Sajnálatos az a helyzet, ami a Salvus zenekar háza táján alakult ki: habár a modern metal szinte egyetlen olyan hazai reprezentánsai, akik a különböző "coreokozóktól" mentes oldaláról közelí­tik meg a metal zene ezen válfaját, mégis "csupán" underground körökben örvendenek igazi el- és közismertségnek. Ezen változtathatnak mostantól, ugyanis az intenzí­v koncertezés mellett idén végre előrukkoltak első nagylemezükkel, amely tovább csiszolta a csapat kiadványaira jellemző, folyamatosan javuló tendenciát. Egyre profibb produkciók sora szegélyezi ugyanis a 2001-ben, hobbizenekarként alakult gárda pályafutását, akik már 2005-ös Imago cí­mű kislemezükkel is elérték azt a szí­nvonalat, amit egy "rendes" hosszúságú hanghordozó megkövetel. (Egyébiránt erről akárki megbizonyosodhat, ha ellátogat az együttes honlapjára, ahonnan sok korábbi kiadványuk letölthető.) Már rögtön első hallgatásra felfedezhető, hogy a 3 éves "gyártási idő" ellenére nem veszett kárba a befektetett precizitás: egy teljes mértékben korszerű hangzóanyag került Minden Kezdet cí­mmel a boltok polcaira. A hangzásvilág az előző EP-ről már megszokott súlyos, húzós, éles torzí­tásokkal operáló gitárhangzást és jól elkülönülő hangszereket kí­nál. A zenében szerencsére nem következett be jelentős változás: a neo-thrash metal által inspirált, szaggatott riffek, a power metal (m)értékű dallamos énektémák, és a néhol karcos göteborgi attitűd jó arányú elegye ez, némi markáns hard rock ritmussal megfűszerezve. A dalszerkezetek is főleg a gitár-ének minőségének ellentétére épí­tenek: az akusztikus passzázsok által megszakí­tott, de jól bevált, tördelt ritmika súlyossága biztosí­tja az ellenpontot Pötörke Zoltán orgánumának. Igaz, nem klasszikus metal torok, hangszí­ne mégis jól passzol ehhez a minden szempontból modern zenéhez: mintha csak a metalcore együttesek tiszta éneket prezentáló frontemberét ruháznánk fel dallamérzékkel és énektudással... Mindehhez járulnak még hozzá pluszban az összetettségre, néhol költői igényességre törő dalszövegek, amelyek pont a nagy célkitűzések miatt dicsérhetők és kritizálhatók is egyben. A szigorú ritmusok által felszabdalt zenéhez képest ugyanis néhol túlzottan hosszúak, - kifacsart dallamokat eredményezve -, néhol viszont tökéletesen eltaláltak a sorok. Az utóbbi eset forog fenn a lemez egyik legjobb száma esetében: a Hazavár finom basszusfutamokkal operáló verzéi és a megállí­thatatlan lendülettel pörgő refrén azt a vitális őserőt tükrözi, amely a modern szemléletmód által felturbózott metal egyik fő ismertetőjegye. Természetesen ezen kí­vül is akadnak kiemelt figyelemre érdemes pillanatok a lemezen: a nyitó, Kulcslyukon át a világ egészséges agresszivitása, a 6 lépés power-thrash zúzdája és slágeres potenciálja, az Ami rólunk szól megadallamos refrénje, a Stigma punkos felszabadultsága és női éneke, a Szabadulás pedig zongorabetétei miatt tarthat számot pozití­v értékí­téletünkre. A Lejtőn bizonyí­tja, hogy Pötörke Gábor és Kokavecz András gitárosok a klasszikus metal iskolát is kijárták: mind szólóik, mind riffjeik képesek felváltva kifinomult vagy harsány, visszafogott vagy ambiciózus, fülbemászó vagy durva jelleget ölteni.

Pontszám: 7