KHYMERA - The Greatest Wonder

írta JLT | 2008.02.14.

Megjelenés: 2008

Kiadó: Frontiers Records

Weblap: www.danieleliverani.com

Stílus: aor/hard rock

Származás: Olaszország

 

Zenészek
Dennis Ward - ének, basszusgitár Daniel Liverani - billentyűs hangszerek, basszusgitár, vokál Dario Ciccioni - dob Tommy Ermolli - gitár, vokál
Dalcímek
1. Ablaze (intro) 2. Beautiful Life 3. Borderline 4. Burn Out 5. Since You Went Away 6. Love Has Been And Gone 7. No Sacrifice 8. The Greatest Wonder 9. Fight For Yesterday 10. If I Can't Be 11. Love Will Find You 12. Stay Forever 13. The Other Side
Értékelés

A Khymera "project" harmadik részéhez érkezett a 2008-as év elején. Azért is használom a project szót, mert a tagoknak van saját bandája. Az elképesztően tehetséges, multifunkcionális fenomén, a csapat zenei agya, vezetője Daniel Liverani működteti az Empty Tremor nevű zenekart, valamint tavaly jelentkezett a Genius "opera" harmadik részével. Daniel egy zseniális zenész, minden hangszert meg tud szólaltatni, ami a keze ügyébe kerül. És nem utolsó sorban sokoldalú, tehetséges dalszerző is. Ezt eddigi produktumai ékesen bizonyí­tják. Az énekesi feladatokat ismét a Pink Cream 69 basszusgitáros Dennis Ward látja el. Nem is akárhogyan. Nem volt könnyű helyzetben Dennis, hiszem a csapat első albumán még a legendás Steve Walsh énekelt, és utána dalolni nem éppen hálás feladat. Ám Wardnak megvannak azok az a képességei, amikkel tökéletesen tudja pótolni elődjét. Rendelkezik a dalokhoz szükséges hangterjedelemmel, egyedi orgánummal, és tökéletes, érzelem teli előadás móddal. Nála tökéletesebb vokalistát nehezen talált volna Liverani. A banda másik két tagjának kiválasztása is jelzi, hogy van füle a mesternek a jó képességű zenészek megtalálásához. A fiatal gitáros Tommy Ermolli már ez előző korongon is érett produkciót nyújtott és ezt most még meg is fejelte. A melodikus rock zene az aor rockhoz hasonlóan "dalnok függő", hiszen az érzelmes előadásmódú éneklésen van a fő hangsúly. Ám az igazán jó dallamos rock bandák esetében a zenei részek, és a hangszeres szekció is emlékezeteset nyújt. Így teszi ezt a Khymera, melyben nagy szerepe van Tommynak. A dobos, Dario Cicciono is maximálisan jól teljesí­t, régi társa már Liveraninak, Ő dobolt a Genius trilógiában, és ezek mellett a Twinspirits és a Maindream nevű bandákban is a mester oldalán zenélt. Egyébként Tommy is tagja volt a két utóbbi bandának. Tehát egy összeszokott, rutinos brigáddal állt neki a jó Daniel, hogy elkészí­tse a zenekar harmadik lemezét. Az első két korong remekül sikerült, nem is maradt visszhangtalan, különösen Itáliában és Svájcban értek el sikereket, í­gy némileg nagy elvárással kellett szembe nézni a bandának. Ám a főnök a már megszokhatta ezt, és bátran ki jelenthetjük, hogy a The Greatest Wonder sem marad el elődjeitől. Zeneileg ugyanazt az aor/melodic rockos vonalat viszik tovább a srácok, amit elkezdtek. Kellemes, magával ragadó énekdallamokkal, a hozzájuk tökéletesen passzoló zenei elemekkel. Rendkí­vül egységes összképet alkotnak az album dalai. Persze jogosan lehet olyan érzése az embernek, hogy ezeket a megoldásokat már hallhatta párszor, de a lényeg, hogy maximálisan élvezhető lemezt hoztak össze a srácok. A dalok nagyon könnyen befogadhatóak, talán nem sértő, ha azt mondom, hogy elég rádió barát szerzemények születtek. De azért nyálasnak, csöpögősnek nem nevezném őket. Elég hosszadalmas lenne a nótákról egyesével referálni, mindegyiknek megvan a maga szépsége. Leginkább a csodás énekdallamok, a fogós refrének maradtak meg bennem, de olykor egy ötletes szóló, egy-egy szép billentyűs aláfestés, hol egy változatos dalszerkezet fogott meg. 3 nótát azért mindenképpen kiemelek, mert azt hiszem, megérdemlik. A Since You Went Away igazi sláger. A dal hallgatása közben tehetünk egy kis időutazást a 80as évek zenei világába. Ward hangja egész egyszerűen szárnyal, ahogyan énekel az egyszerűen csodálatos. Egy másik nagyon jó szám a lemezen, a No Sacrifice. Egy erős riffel indul a dal, ami egy vérbeli hard rock bandának is becsületére válna, ám a nóta azért megmarad a dallamosabb vizeken. Tényleg olyan érzésem van, mintha valamelyik régi nagy bandát hallanám. A záró tétel mellett sem tudok szó nélkül elmenni, melynek cí­me The Other Side . Itt is uralkodik Dennis meseszép hangja, nagyon élnek a dalok az Ő tolmácsolásában, azt hiszem elmondható, hogy beleadta a lelkét is az éneklésbe. Daniel zongora játéka és Tommy szólója is maradandó emlék.

Pontszám: 8.5