Abydos: Abydos

írta Philosopher | 2008.01.29.

Megjelenés: 2004

Kiadó: InsideOut

Weblap: www.vandenplas.de

Stílus: Progresszí­v metal / musical

Származás: Németország

 

Zenészek
Andy Kuntz - Ének Stefan Glass - Gitár, billentyű Michael Krauss - Gitár, billentyű Andreas Lill - Dob
Dalcímek
1. The Inhabitants Of His Diary 2. You Broke The Sun 3. Silence 4. Far Away From Heaven 5. Coppermoon (The Other Side) 6. Hyperion Sunset 7. God´s Driftwood 8. Radio Earth 9. Abydos 10. Green´s Guidance For A Strategy Adventure Game 11. Wild Flower Sky 12. A Boy Named Fly
Értékelés

Amikor a netet böngészve számomra ismeretlen zenék után kutattam és megtaláltam az Abydos nevet, rögtön kibújt belőlem a Stargate - Stargate Atlantis fun. Nagy rajongója vagyok a sorozatnak, í­gy nem is volt kérdés, hogy kicsit utána kutassak a zenekarnak. Mint már megannyiszor, újfent érdekes dolgokra bukkantam. De először is nyissuk jó tágra a tudás kapuját; mi is Abydos és hogy kapcsolódik ehhez a progresszí­v bandához? Az ősi Egyiptomi Birodalomban, a Királyok Völgyében található ez a vallással átitatott város, ami leginkább temetkezési helyként szolgált, ahol az egyiptusok imádták Osirist, az örök reinkarnáció istenét. Az ő csodálatára, tiszteletére misztikus darabokat is adtak elő itt és évről-évre rengeteg zarándok kereste fel Abydost. Egyes források - tévesen vagy hitelt érdemlően - ebből Krisztus előtt 1500-as időszakból származó történetből eredeztetik a szí­njátszás keletkezését. És, hogy mi köze mindennek egy zenekarhoz? Andy Kuntz, a Vanden Plas énekese mindig is vonzódott a szí­njátszáshoz (ugye ez felfedhető az anyabandánál is), és úgy gondolta hűbb nevet nem is adhatna első szóló project-ének. Andy már a korai 80-as években olyan musical-ekben játszott cí­mszerepet, mint a Jézus Krisztus Szupersztár, a Rocky Horror Show, az Evita, vagy a Nostradamus, tehát a szí­nházi párhuzam adott volt. Mindemellett már több, mint 20 éve karizmatikus személyisége a német progresszí­v zenekarnak, a Vanden Plas-nak. A szólóproject munkálatait még 2003-ban kezdte el Andy. Sajnálatos módon élete legsötétebb időszakában, hiszen három közeli szerettén kí­vül elvesztette édesapját is. Az Abydos projectet egy olyan helyként aposztrofálta, ahol elvesztett szerettei reinkarnálódhatnak. A sok fájdalom és kesergés ellenére azonban az Abydos egy nagyon szí­nes, változatos és kesergőnek egyáltalán nem nevezhető album lett. Az első tétel, a "The Inhabitants" mindjárt egy intróba bújtatott dobszólóra sikeredett, amiről néhányaknak biztosan egy Mike nevű hapsi ugrik be. Ugye nem sok helyen található annyira exibicionista dobos, mint a DT-ben. Nos ez az intro is némi magamutogatásként hat nálam: lám, mi is szét tudjuk ütni a dobot ;-)) A "You Broke The Sun" már némi szimfonikus progresszivitást hoz nekünk. Egy visszafogott tempóval megáldott, érzelemdús szerzemény ez, ahol megkapjuk a zenekar esszenciáját. Nagyon kellemes hallgatni, sok érdekes megoldás szí­nesí­ti ezt a tételt; még spanyolos gitárt is rejtettek bele a srácok. Azért a DT párhuzam számomra itt is egész egyértelmű. A "Silence" kicsit rockosabban kezd, és ez a tétel is erősen középtempós. A szí­npadias, musical-es megközelí­tés szinte tapintható, annyira egyértelmű. Az énekben a hangsúlyozások is arról mesélnek, hogy ez a zene szí­npadra termett. A szám ahogy halad előre, úgy gyorsul kicsit, sőt még kétlábgépet is pakoltak bele a végére. A szóló igazi progresszí­v megközelí­tést mutat. 70-es évekbeli feeling jön vissza a "fura" szintihangokkal párhuzamban elnyomott szólónál. Néha már mintha zsánmisellzsár-t hallgatna az ember. Az album egészén eluralkodik a musicales és progresszí­v megoldások keveredése, néhol pszihedelikus szintikkel. Az albumra összegyűjtött tételek sora nagyon eltalált, nincs egymás után két ugyan olyan tétel, valami mindig változik, ha nem épp a dallamszerkezet, akkor a dinamika, vagy a használt hangszerek effektjei. Néhol egy szál zongorával felvonultatott dal jön, néhol kétlábgépes megoldások gyönyörködtetik a kicsit erőszakosabb zene kedvelőit. Még a lí­raként induló tételekbe is épp időben dörrennek be a gitárok, vagy éppen ütősebb dobbetét, hogy végig lekösse a hallgató figyelmét. Minél többet hallgatja az ember, annál inkább úgy érzi, mintha ez lenne a Dream Theater Trans Siberian Orchestra-ja ;-)))

Pontszám: 8.5

Legutóbbi hozzászólások