Iced Earth: Framing Armageddon (Something Wicked Part 1)

írta garael | 2007.10.04.

Megjelenés: 2007

Kiadó: SPV

Weblap: www.icedearth.com

Stílus: power metal

Származás: USA

Dalcímek

Értékelés

Nem irigylem Tim Ripper Owenst, kinek már másodszor kell megküzdeni egy olyan metal ikon emlékével, aki nem csak hangjával, de egész személyiségével fejezte ki a heavy metal lényegét. Ráadásul jól tudjuk, hogy Tim az első csatát elvesztette, s bár emelt fővel távozott, a vereség emléke minden bizonnyal egész pályája során kí­sérni fogja: a jelek szerint szerencsére a keserűség bizonyí­tási vágyba, és nem esztelen önromolásba, vagy depresszióba torkollott. Az első "Ripperes" Iced Earth album végső soron pozití­v mérleget eredményezett, persze az nem is volt várható, hogy az "ortodox fanok" egyöntetűen fogják Owenst Barlow után a harci pajzsra emelni. A zene maradt a már megszokott "Earth-metal", s jóllehet Ripper hangja akarva- akaratlanul is okozott némi Judas deja-vut-t, a muzikális alapokba nem lehetett belekötni. Nekem különösen a második, szimfonikus" lemez tetszett, melyen Ripper metal-hangja és a filmzenei témák remek egységet alkotva festettek egy plasztikus történelmi tablót. Schaffer is talán í­gy érezte, hiszen ez a koncepciózus jelleg folytatódik az új lemezen is, jóllehet a nagyzenekart a csatamezőn hagyták. A zenei világ nem nagyon változott - hiszen a banda sosem a megújulásról, hanem a hagyománytiszteletről szólt. Sajnos ez a hangzásra is értendő - nem tudom, hogy lehet sorozatosan ilyen pocsék megszólalású lemezeket kiadni: a tompa, erőtlen hangszeres háttér jócskán levon az élvezeti értékből, mely patina helyett rozsdával vonja be a harcosok fegyvereit, de ez még a kisebb hiba. Úgy gondolom, ehhez a fajta muzsikához nem illik az "agyaskodás", a túlzott rafinéria éppen azt a hatékony, célramutató dögöt öli ki az Iced Earth képviselte metalból, melyért annyian szeretik. Itt persze nem csak progresszióra gondolok - hiszen a csapattól ez a fajta attitűd igencsak messze áll, hanem a szöveg-és dal egységére. A heavy metal "csatavilágában" a zene mindig fontosabb, mint a szöveg - a meghatározott muzikális eszköztár egyszerűen nem képes - és nem is akarja - kiszolgálni a szövegek esetlegesen jóval bonyolultabb gondolatvilágát. Schaffer mester ezúttal azonban felborí­totta ezt a dramaturgiai sorrendet, és úgy érzem, a szövegvilágot léptette elő főnökké, apró hangulati elemekre szabdalva a monumentálisnak szánt Wicked univerzumot. A 19 számból mintegy nyolc szolgál a szövegi alap támogatásául, olyan filmzenei aláfestésként, mely egy történelmi moziban még elmegy, de egy Iced Earth lemezen funkciótlan, és öncélú. Ezek a kis elemek egyszerűen széttöredezik az album egységét, ráadásul nem igazán képviselnek hangulati átmenetet sem a számok között. Nem csak ez az egyetlen dolog, ami nem igazán tetszik - egyszerűen a hosszabb dalokat sem érzem igazán erősnek: a riffek nagy részét már hallottam a korábbi Iced Earth albumokon, a dallamok pedig nem annyira erőteljesek, hogy elfedjék az ötletszegénységből adódó ismétlést. A The Clouding mintegy kilenc percében öt percig ugyanazt az egyszerű dallamot hallgatjuk végtelení­tett szalagként - már éppen elaludnánk, mire végül berobban - az egyébként előre kiszámí­tható - lendületi rész, melyben végre történik is valami. Ugyanezt mondhatom el a bevezető utáni nyitó számról is, mely ezerszer hallott Earth megoldásokkal hoz egy kis power darát - a dallamok sajnos nem tudják kidomborí­tani a riffek közvetí­tette feszültséget, csakúgy, mint a sablon refrénnel operáló Setien Massacre esetében. A Charge To Keep visszautal egy kicsit a Glorius albumra, de a kórusok sajnos nem annyira magukkal ragadók, hogy versenybe kelhessenek polgárháborús kollégáikkal. Persze vannak itt jobban sikerült darabok is: az Order Of The Rose kissé dallamosabbra vett énektémájával - és orbitális sikoly-felvezetőjével -, a When Start Collide pedig gótikus hangulatával villantja fel az IE mágiát, a kislemezes Ten Thausand Song pedig megmutatja, milyen is az, mikor a Júdás papok meghágják a fagyott földet.

Pontszám: 5.5