Sari Schorr: Live In Europe

írta Bigfoot | 2020.04.03.

Megjelenés: 2020

Kiadó: Manhaton Records

Weblap: https://www.sarischorr.com/

Stílus: blues-rock

Származás: USA

 

Zenészek

Sari Schorr  ének
Ash Wilson – gitár
Martin „Magic” Johnson – gitár
Steve Wright – gitár (10)
Mat Beable, vokál  basszusgitár
Roy Martin  dob
Stevie Watts  billentyűs hangszerek (6)
Bob Fridzema – billentyűs hangszerek

Dalcímek

01. The New Revolution
02. Demolition Man
03. Ain't Got No Money
04. Turn The Radio On
05. Damn The Reason
06. I Just Wanna Make Love To You
07. Thank You
08. Valentina
09. Back To LA
10. Black Betty
11. Ready For Love

Értékelés

Minden tiszteletem azoké a hölgyeké, akik beneveznek a rockszakmába, és ebben a férfiak uralta műfajban megállják a helyüket, sőt birokra kelnek a pasikkal és sokszor fügét mutatva hagyják őket állva. Beth Hart, Layla Zoe, Joanna Shaw Taylor ebbe a kategóriába sorolható, hogy csak egy pár nevet említsek. Nemcsak minőségi lemezeikkel vívtak ki megbecsülést maguknak, hanem szívet-lelket beleadó, elsöprő energiájú előadásmódjukkal is. És most itt van egy énekesnő New Yorkból, Sari Schorr eddig két stúdióalbumot és egy koncertlemezt készített, ez utóbbiról értekeznék nektek. Ő ugyanez a kategória: szív, lélek, erő, minden együtt van nála.

Az eddig két stúdióalbumot elkészítő énekesnő tavaly Európában járt, ezt a mozzanatot dokumentálták ezen az albumon. A felvételek Angliában és Svájcban készültek, három koncertről, nem egy időben szedték össze a dalokat, változó felállású a zenekar is.

Eszméletlen energia árad a hangjából, mindjárt a kezdő felvétel, a legutóbbi, 2018-ban megjelent ’Never Say Never’ egyik felvétele a Martin Luther King emlékére íródott New Revolution is erről tanúskodik. Nem csak címében, zenéjében is egy harcias rock and roll. Ugyanez a kategória az Ain’t Got No Money. Vannak hagyományosabb bluesok is, mint a Demolition Man vagy a Muddy Waters-klasszikus, a szinte mindenki által előadott I Just Wanna Make Love To You. Ezt jól el is húzzák, mert Ash Wilson és Steve Watts remek gitár-billentyű párbajt adnak elő. Egyébként két kiváló zenészről van szó, nekem különösen Ash Wilson gitárjátéka tetszik.

Azért ne gondoljuk, hogy csak az üvöltő bluesokat tudja. Nagyszerűen bánik hangjával, hiszen a Turn On The Radio vagy a Ready For Love a lágyabb vonalat képviselik, ilyenkor hangja nagyon sok érzelemmel telítődik. Ez utóbbi zárja a lemezt, előtte a Black Betty a soul felé mutat egyedüliként a lemezen. Az album első felében hallhatjuk a rockos, sodróbb felvételeket a második félre lenyugszik a hangulat.

A blues zene már kisebb helyekre szorult vissza, klubokban, kocsmákban játsszák jobbára, egy-két nagyobb nevű előadótól eltekintve. Amikor egy ilyen energikus tehetséggel találkozom, azt gondolom, egy fesztivál nagyszínpadát képes megtölteni ilyen hangterjedelemmel, ilyen őserejű énekstílussal, ám az ilyen blues-rock nem oda való. De ez nem is baj, mert ez a műfaj bensőséges, fontos az interakció előadó és közönsége közt, a blues megérint belülről.

Sari mögött egy négytagú zenekar áll hagyományos felállásban (gitár, basszus, dob, billentyű)nincsenek fúvósok, egyéb más hangszerek. Talán ebből is következik, hogy nem cizellált zene – bluest nyomnak, azt viszont rockosan, mindent beleadva. Kemény, határozott a ritmusszekció, a dob nyersen, pontosan halad a basszusgitárral, a gitár arcba mászó módon. keményen szól, süvít a billentyű, a Hammond szinte végig ott figyel, nem csak a háttérben.

Pontszám: 8.5