Viper: All My Life
írta garael | 2007.07.24.
Zenészek
Dalcímek
Értékelés
A NBMÁ ( Nagy Brazil Metal Áttörés) - csak hogy mi is alkothassunk szép betűszavakat - a Viper jelezte azt, hogy nem csak Európa és az USA képes fémbe oltani érzéseit, és a latin vehemencia, valamint az indián folk törzsi ritmikája létre tud hozni egy amolyan jellegzetes, brazil feelinget, amit a szögletesebb germán kalapáldához szokottak is képesek voltak élvezni. Első albumuk 1987-ből ugyan még magán viselte az Iron Maiden áldásos hatását, ám az 1989-es Theatre Of Fate már a Rhapsody előtt megvillantotta a metal és a klasszikus zenei fúziójának lehetőségét, ráadásul egy olyan énekessel, aki a legnagyobb európai dalnokokkal is képes volt felvenni a versenyt. Andre Matos a Viperben szerzett szocializációs élményeit későbbi bandáiban is kamatoztatni tudta, az Angra és a Shaaman lényegében az "ős-brigád" zenei nyomvonalait követte és vitte sikerre. A fiúk remekül éreztek rá arra a mediterrán hangulatra, melyet az alapvetően speedes tempókra ültettek rá, dallamokkal ornamentizált zenjük gyakran szinte barokkos túlcsordultsággal ontotta magából az énekelhető refréneket. Sajnos Matos a nagy sikerű lemez után elhagyta a Vipert, hogy saját bandájába, az Angrába invesztáljon, amivel azonban magával vitt még valamit- mégpedig a kreativitás szellemét. A következő Viper albumok úgy sodródtak a trendek vizein, mint a vihar és Francis Drake által szétszórt Nagy Armada, hol a thrash-be - Evolution-, hol a punkba - Coma Rage- bele - belekapva, persze a szokásos magas színvonalú zenei körítéssel. A pop felé is kacsingató Tem Pra Todo Mundo aztán majdnem végleg padlóra küldte a csapatot, a problémákat egy kiadó csőd, és a lemez megjelentetése körüli hercehurca is fokozta.Az 1999-es Best Of után az alapító testvérpár- Yves Passarel és Pit Passarel gitárosok is elhagyták a csapatot, amivel a Viper megkezdte jó pár évig tartó hibernációs álmát. Az első életjeleket aztán egy 2004 -es turné - az új énekessel, Ricardo Bocci-val - és a 20 éves születésnapjukat ünnepelendő 20 Years Living for the Night DVD jelentette, majd 2006-ban nekiláttak felvenni az új, visszatérést jelentő albumot, az All My Life-ot. A srácok nem bíztak semmit a véletlenre: az azóta szupersztárrá váló Matost is vendégszereplésre hívva tértek vissza az igazi nagy sikereket hozó zenei világhoz, ahhoz a latin speedhez, melyet az Angra és a Shaaman fejlesztett tovább tökélyre. Nos, aki valami hasonlóra számít, mint az említett csapatok által varázsolt mediterrán univerzum, az nem fog csalódni - jóllehet ez a paradicsom azért kissé szegényesebb, mint amit Angráék teremtettek. A jellegzetes dallamok és vágtázó, játékos futamok jelen vanak persze, de a komolyzenei elemek csak jelzés szintjén, és a progresszivitás is teljes mértékben hiányzik az egyébként ízes, és abszolute nem paneles témákból. Az olyan slágerek, mint a Cross The Line persze elférnének a legutóbbi, keménykötésű Angra albumon is, és hát a Matos felénekelte Love Is All is rendesen odaüt, de úgy érzem, hogy a lemez második felébe becsúszott pár töltelék nóta. Ettől függetlenül a fiúk ügyes stílusgyakorlattal integrálják zenéjükbe a metal mellett a hard rockos, sőt, néha az AOR-os elemeket is, ám a legjobb témákat - szerintem - az olyan speed darabokban hozzák, mint a Do It All Again. Az énekes tehetséges iparos módjára oldja meg feladatát, a szokott brazilos trillákat tisztán, ám kissé jelegtelenül hozva, egyes magas hangok esetén azonban érzek némi erölködést is.
Legutóbbi hozzászólások