Viper: All My Life

írta garael | 2007.07.24.

Megjelenés: 2007

Kiadó: Gravadora Eldorado

Weblap: www.viperbrazil.com

Stílus: speed metal

Származás: Brazí­lia

 

Zenészek
Ricardo Bocci — vocals Pit Passarel — bass Felipe Machado — guitar Val Santos — guitar Renato Graccia — drums
Dalcímek
1. All My Life" 2. "Come On Come On" 3. "Miles Away" 4. "Not That Easy" 5. "Love Is All" 6. "Cross The Line" 7. "Do It All Again" 8. "Violet" 9. "Dreamer" 10. "Soldier Boy" 11. "Rising Sun" 12. "Miracle"
Értékelés

A NBMÁ ( Nagy Brazil Metal Áttörés) - csak hogy mi is alkothassunk szép betűszavakat - a Viper jelezte azt, hogy nem csak Európa és az USA képes fémbe oltani érzéseit, és a latin vehemencia, valamint az indián folk törzsi ritmikája létre tud hozni egy amolyan jellegzetes, brazil feelinget, amit a szögletesebb germán kalapáldához szokottak is képesek voltak élvezni. Első albumuk 1987-ből ugyan még magán viselte az Iron Maiden áldásos hatását, ám az 1989-es Theatre Of Fate már a Rhapsody előtt megvillantotta a metal és a klasszikus zenei fúziójának lehetőségét, ráadásul egy olyan énekessel, aki a legnagyobb európai dalnokokkal is képes volt felvenni a versenyt. Andre Matos a Viperben szerzett szocializációs élményeit későbbi bandáiban is kamatoztatni tudta, az Angra és a Shaaman lényegében az "ős-brigád" zenei nyomvonalait követte és vitte sikerre. A fiúk remekül éreztek rá arra a mediterrán hangulatra, melyet az alapvetően speedes tempókra ültettek rá, dallamokkal ornamentizált zenjük gyakran szinte barokkos túlcsordultsággal ontotta magából az énekelhető refréneket. Sajnos Matos a nagy sikerű lemez után elhagyta a Vipert, hogy saját bandájába, az Angrába invesztáljon, amivel azonban magával vitt még valamit- mégpedig a kreativitás szellemét. A következő Viper albumok úgy sodródtak a trendek vizein, mint a vihar és Francis Drake által szétszórt Nagy Armada, hol a thrash-be - Evolution-, hol a punkba - Coma Rage- bele - belekapva, persze a szokásos magas szí­nvonalú zenei körí­téssel. A pop felé is kacsingató Tem Pra Todo Mundo aztán majdnem végleg padlóra küldte a csapatot, a problémákat egy kiadó csőd, és a lemez megjelentetése körüli hercehurca is fokozta.Az 1999-es Best Of után az alapí­tó testvérpár- Yves Passarel és Pit Passarel gitárosok is elhagyták a csapatot, amivel a Viper megkezdte jó pár évig tartó hibernációs álmát. Az első életjeleket aztán egy 2004 -es turné - az új énekessel, Ricardo Bocci-val - és a 20 éves születésnapjukat ünnepelendő 20 Years Living for the Night DVD jelentette, majd 2006-ban nekiláttak felvenni az új, visszatérést jelentő albumot, az All My Life-ot. A srácok nem bí­ztak semmit a véletlenre: az azóta szupersztárrá váló Matost is vendégszereplésre hí­vva tértek vissza az igazi nagy sikereket hozó zenei világhoz, ahhoz a latin speedhez, melyet az Angra és a Shaaman fejlesztett tovább tökélyre. Nos, aki valami hasonlóra számí­t, mint az emlí­tett csapatok által varázsolt mediterrán univerzum, az nem fog csalódni - jóllehet ez a paradicsom azért kissé szegényesebb, mint amit Angráék teremtettek. A jellegzetes dallamok és vágtázó, játékos futamok jelen vanak persze, de a komolyzenei elemek csak jelzés szintjén, és a progresszivitás is teljes mértékben hiányzik az egyébként í­zes, és abszolute nem paneles témákból. Az olyan slágerek, mint a Cross The Line persze elférnének a legutóbbi, keménykötésű Angra albumon is, és hát a Matos felénekelte Love Is All is rendesen odaüt, de úgy érzem, hogy a lemez második felébe becsúszott pár töltelék nóta. Ettől függetlenül a fiúk ügyes stí­lusgyakorlattal integrálják zenéjükbe a metal mellett a hard rockos, sőt, néha az AOR-os elemeket is, ám a legjobb témákat - szerintem - az olyan speed darabokban hozzák, mint a Do It All Again. Az énekes tehetséges iparos módjára oldja meg feladatát, a szokott brazilos trillákat tisztán, ám kissé jelegtelenül hozva, egyes magas hangok esetén azonban érzek némi erölködést is.

Pontszám: 8.5

Legutóbbi hozzászólások