Redemption - The Fullness Of Time

írta Philosopher | 2005.11.08.

Megjelenés: 2005

Kiadó: Replica Records

Weblap: 

Stílus: progresszí­v metal

Származás: USA

 

Zenészek
Vocals: Ray Alder Guitars, keyboards: Nick Van Dyk Guitars: Bernie Versailles Bass: James Sherwood Drums: Chris Quirarte
Dalcímek
01. Threads 02. Parker's Eyes 03. Scarred 04. Sapphire 05. The Fullness of Time I: Rage 06. The Fullness of Time II: Despair 07. The Fullness of Time III: Release 08. The Fullness of Time IV: Transcendence
Értékelés

A Redemption zenekar egy szupergroup, ez kétségtelen. A zenekar még 2000 táján alakult a gitáros/szintis/dalszerző Nicolas van Dyk ötlete nyomán, aki egy progresszí­vebb csapatot szeretett volna életre kelteni, és mivel roppant jó barátságba került a briliáns énekhanggal megáldott Ray Alder-el (Fates Warning, Engine - egyébként itt van Dyk szerepelt is) felkérte őt, hogy legyen formálódó zenekarának producere. A csapatba van Dyk olyan tagokat gyűjtött össze, mint Bernie Versailles - gitár (Agent Steel, Engine), Jason Rullo - dob (Symphony X) és Rick Mythiasin - ének (Taraxacum / ex-Steel Prophet), és Alder a Fates Warning dobossal, Mark Zonder-el vendégként szerepelt még az albumon, ami a Ken Golden's Sensory Records által jelent meg Redemption cí­mmel 2002-ben. Már ez az album is nagyon jóra sikeredett, de amit a srácok 2005-ben megalkottak, az egyes vélemények szerint eddig az év legjobb proglemeze. A 2002-es album nem várt hatalmas sikere arra késztette van Dyk-et, hogy élőben is reprodukálhassa ezen fantasztikus albumot, í­gy a felállást szinpadképessé varázsolva session zenészként leszerződtette a dobos Chris Quirarte-t, a basszer James Sherwood-t (Prymary mindketten) és Corey Brown-t (Magnitude 9) állí­totta a mikrofonállvány elé. A ritmusszekció olyannyira bevált élőben, hogy a basszer-dob párost hivatalosan is csatasorba állí­tották. Van Dyk 2004 táján nekilátott közben az új anyagnak, és teljesen kézenfekvő dologként felkérte magát Aldert (Fates W., Engine), hogy a mikrofont kezelje, és a produceri és mixelési munkákat Tommy Newton kapta meg (Conception, Ark, Helloween, UFO). A zenekar meglátása szerint zenéjük magában hordozza a súlyosságot, komplexitást, melodikus hangulatokat, és olyan ősök munkásságát, mint a Kansas, a Savatage, az Iron Maiden, a Fates Warning, a Dream Theater, a Rush vagy a Megadeth. Az új albumnál a dalí­rásnál tudatosan törekedtek rá, hogy a melodikusság megőrzése mellett fokozzák a súlyosságot fenntartva a komplexitást, mégis dallamközpontúbbá formálva az új tételeket. Nos, ezek után csak nagyon röviden fogom elemezni az albumot. Teszem ezt azért is, mert ez tényleg egy vérbeli progresszí­v lemez, í­gy véleményem szerint 100 emberből körülbelül 100 különböző véleményt lehetne kicsikarni, ha körül szeretnénk velük í­ratni érzéseiket a mű kapcsán. Ami nekem roppantul tetszett, az az volt, hogy a srácok nem beszélnek mellé, nincsenek nagy í­géretek. Itt tényleg súlyos, mégis dallamközpontú zenélés van, a progresszí­v oldal metálosabb vonulatát megtesteí­tendő. Az ének terén történt változás mindenképpen dicséretes volt. Jobban illik Alder hangja (no meg persze 1000 éves tapasztalata) ehhez a kiforrott zenéhez. Az album két részre osztható, amit az első négy tétel kezd. Ezek igazán gyorsra, keményre sikeredtek, mí­g a második négyes inkább komplex muzsikálás. Itt néhol tényleg a teljesí­tmény a lényeg. Hát, minél többet hallgatom ezt az albumot, annál kevésbé hiszem, hogy még bármit is le kéne í­rnom...talán csak annyit, hogy "proggerek, ez kötelező!"

Pontszám: 10