Focus And Friends: 8.5 / Beyond The Horizon

írta Bigfoot | 2016.09.21.

Megjelenés: 2016

Kiadó: In & Out Of Focus Records

Weblap: http://www.focustheband.com/

Stílus: jazz rock, progresszív rock

Származás: Hollandia

 

Zenészek

Sérgio Chiavazzoli (1, 3, 5) - elektromos és akusztikus gitár
Arthur Maia (1), Bobby Jacobs (2,3,7), Rogério Fernandes (4,5)- basszusgitár
Pierre Van Der Linden (7) - mélydob (zabumba)
Amaro Júnior (3,5), Marcio Bahia (2,4,6,7), Pierre Van Der Linden (1,4,6,7) – dob
Marcio Bahia (5), Mylena Ciribelli (5) – effektek
Marvio Ciribelli (4) - elektromos zongora
David Ganc (7), Marcelo Martins (3), Mário Sève (7), Thijs Van Leer (1,5,7) – fuvola
Jan Dumée (2,4) – gitár
Adalberto Miranda (3), Bobby Jacobs (2), Flavio Santos (3), Jan Dumée (2), Marcio Bahia (2), Pierre Van Der Linden (2) – taps
Marvio Ciribelli (1) – billentyűsök (teclados)
Marvio Ciribelli (5), Thijs Van Leer (2) - Hammond-orgona
Amaro Júnior (3,4), Flavio Santos (3,4,5) – ütősök
Marvio Ciribelli (3,5,7), Thijs Van Leer (1,2) – zongora
Fabiano Segalote (3,5) – harsona
Mylena Ciribelli (2,3,5), Thaís Motta ( 2,3,7) – ének
Marvio Ciribelli (2) – vokál
Fabiano Segalote (5), Marcio Bahia (5,6), Marcio Lott (2), Pierre Van Der Linden (6) Thijs Van Leer (2) - egyéb hangok, fütty, taps

Dalcímek

01. Focus Zero
02. Hola, Cómo estás?
03. Rock 5
04. Millennium
05. Înaltă
06. Talking Rhythms
     I. Conversation Of Drums
     II.Conversation Of Drummers
07. Surrexit Christus

Értékelés

Hála istennek, mostanában elég sűrűn jelennek meg kiadványok a holland progresszív legendától. 2012-ben új felvételek készültek, a 2014-es ’Golden Oldies’ album után – melyen a régi slágereiket újrapolírozták – pedig újra olyan anyagot adtak ki, mely nem most készült. Igaz a közönségnek újdonság, mert a 2005-ben készült felvételeket most hallhatjuk először. Ezek a fantáziák akkor fogantak, amikor a zenekar Dél-Amerikában játszott, így a dalokban helyi muzsikusokkal játszanak.

A címben a 8.5 némi magyarázatra szorul. 2002-ben jelent meg a nyolcadik Focus-album, 2006-ban pedig a kilencedik, az időszámítást nézve pedig csakis a nyolc és feledik LP lehet. Temérdek muzsikus közreműködik és a bandatagok is megbújnak köztük, mint egyenrangú felek, hát innen a „barátok” elnevezés a címben. Érdekes, hogy a gitáros, Menjo Gootjes nem játszik a felvételeken, a hangszert más kezeli. Egyébként nincs két olyan Focus-lemez, ahol ugyanaz a társulat játszana, szóval a zenekar történetében a jövés-menés hasonló, mint ami a Rainbowban vagy a Uriah Heepben történt.

Ahogy az egész elkezdődik, teljesen olyan, mint ahogy a legendás hármas duplaalbum indul a Round Goes The Gossippal, aztán az orgonával felvezetett barokkos dallam is a régi időket juttatja eszünkbe. Aztán erősen a jazz dominál, ami az egész lemezre jellemző. Persze a Focusnál alapvető alkotóelem a jazz, de ezen az albumon egyértelmű a műfaj dominanciája. Az is elég szokatlan, hogy a legelső szerzemény, a Focus Zero a leghosszabb, egészen pontosan tíz és fél perc. Többtételes szerzemény, a végébe még egy kis blues is belefér.

Most is meghökkentik a népet furcsa, bolondos dallamokkal: ilyen a Rock 5, ami jazz muzsika, azonban a nem kiszámítható váltások, a bohókás dallamfüzérek elképesztő vibrálást eredményeznek. A Milleniumban Pierre van Linden, a zenekar másik őstagja Thijs Van Leer mellett, (igaz, nem alapító) elenged egy dobszólót. Manapság stúdiófelvételeken alig hallani ilyent. Egyébként ez egy latinos ízű darab, más egzotikus útőshangszerek miatt hallatszik így. A Talking Rhythms egyszerűen elképesztő, mivel ez is dobbal indul, de a második részben egyetlen hangszert sem hallani, hanem a szereplők egyszerűen „elbeszélik” a ritmust. John Mayall egyik legjobb albumán, az 1969-ben megjelent, szintén jazzesre sikerült ’Turning Point’ Room To Move slágerében hallunk valami hasonlót, jelen esetben jobban kidolgozva mutatják be a „szájritmust”.

Ha mindenáron a gyökereket keressük, akkor a hetvenes évek fúziós jazz-rockja táplálja ezt az anyagot. Egyes pillanatokban esküszöm, Mahavishnu-szerű dallamokat hallok, de lehet, hogy nekem vannak kényszerképzeteim. Thijs Van Leer, a klasszikus zenészből lett progresszív rock-legenda, jól hallhatóan otthon van ebben a műfajban is. Meg kell hallgatni a hetvenes években készült klasszikus zenei felvételeit, akkor teljes képet kapunk repertoárjáról. Szóval mindent tud, és tegyük hozzá, kiváló Hammond-játékos is. Ő is zseni, na!

A már említett ütősszekció igencsak domináns a lemezen, és mivel meghatároztuk a dalok születésének földrajzi helyét is, ez a latinos vibrálás természetesen nem véletlen. 

Pontszám: 9