Kamchatka: Long Road Made Of Gold

írta StonerCsab | 2015.06.04.

Megjelenés: 2015

Kiadó: Despotz Records

Weblap: http://kamchatka.se

Stílus: Hard rock / blues-rock

Származás: Svédország

 

Zenészek
Thomas “Juneor" Andersson - gitár, ének Per Wiberg - basszusgitár Tobias Strandvik - dob
Dalcímek
1. Take Me Back Home 2. Get Your Game On 3. Made Of Gold 4. Human Dynamo 5. Rain 6. Who's To Blame 7. Mirror 8. Slowly Drifting Away 9. Long Road 10. To You
Értékelés

Tavaly februárban jelent meg az előző Kamchatka album ‘The Search Goes On’ címmel, ami után nem is tököltek sokat a srácok, és idén májusban kiadták a soron következő, hatodik stúdióanyagukat. A felvételek közben a zenekar nagyban turnézott is, és szerencsénkre hozzánk is eljutottak, pazar kis bulit csapva a Dürer Kert kistermében.

Az előző albumhoz képest a mostaniba sokkal több déliesebb ízt pakoltak, és pár hangulatkeltő hangszerrel is kiegészítették az összképet. A borító is mintha egy aranyásó csapat pillanatképe lenne, amit amúgy újból a basszusgitáros Per Wiberg készített. Az album keverését az a Russ Russell végezte, akivel már előzőleg dolgozott a Napalm Death és a Dimmu Borgir is, és elég neves producer az Egyesült Királyságban. A southernes nyitánnyal bíró, bendzsós Take Me Back Home igazi tornácon ülős, bagórágós hangulatot teremt már az elején. Előjönnek a fapadlós, poros, lengőajtós kocsmaképek, a tükörfényesre csiszolt söntés, a kártyázó rosszarcok és a táncoslányok.

A Kamchatka verhetetlen varázsa a zene mellett az énektémákban rejlik, ahogy minden dalban hihetetlen verzék és dallamos refrének kapnak helyet. Ez persze Thomas remek orgánumának is köszönhető, aki mellett most – és itt újból feltűnik a sokoldalúsága – ha jól hallom, Per is besegít egy-két számban. Ilyen például a Human Dynamo, ami egy makulátlan hard rock nóta: feszes dob, folyamatos háborgó basszusgitárfutamok, élesen verdeső zongora monoton hangja, és itt is egy remek, kollektív éneklésre ösztönző refrén. Majd keresztülhasít rajta Thomas gitárszólója, ezzel is tetőzve a katarzist. A legautentikusabb dal a Long Road – egyik kedvencem az albumról –, ami igazi bluesos atmoszférát idéz meg, előkerül a slide gitár is, amihez szépen simul az ének, néhol hajlított népies színezékkel. Igazi melankolikus ballada, egy lassú, célt és véget kereső úton, amit száraz kaktuszok szegélyeznek, a por folyamatos, és szinte sosem ül el. Az egyik legtempósabb, dugattyúktól lopott ütemek a Get Your Game On riffjei között vannak, amit – hála az ügyes zenei rendezőjüknek – elsőként mutattak be a lemezről. Nem is véletlenül, hiszen remek figyelemfelkeltő, még ha pofátlanul egyszerű is. Príma kis tompított pengetés lebeg az ének alatt, majd feltűnik aláfestésnek egy kis háttér-maracas.

Per Wiberg főéneke újból előkerül a Slowly Drifting Away-ben, aminek gitártémája a legsűrűbb, már-már stoneres hangzással indul, bólogatásra ingerlő húzással. Bár a szám közepén bejön egy vibráló felhúzás a szólóval, az impulzus megmarad. A Mirror az egyenletes gitártémájától egy igazi trapperes-nyargalós szám lesz a sztyeppén keresztül, a terepnek megfelelően hol ügetésben, hol vágtában, feldobva egy kis vibraslap rezgő hangjával. A dobkávás játékkal kezdődő Made Of Gold is a bluesos számok közé tartozik, sodró svunggal, pazarul időzített tempóváltással fűszerezve. A To You lezser záródal, ami már egy kis Foo Fighters-es témázgatásba hajlik a refrén alatt, igaz, ez egy halványan érzékelt hasonlat, mert azért a svédek nem hajtanak a tinisorozatok főcímdalainak népszerűségére.

Pontszám: 8