Cain's Offering: Stormcrow

írta Ivetka | 2015.05.27.

Megjelenés: 2015

Kiadó: Frontiers Records

Weblap: https://www.facebook.com/cainsoffering/

Stílus: Melodic power metal

Származás: Finnország

 

Zenészek
Timo Kotipelto - ének Jani Liimatainen - gitár Jens Johansson - billentyű Jonas Kuhlberg - basszusgitár Jani Hurula - dob
Dalcímek
01. Stormcrow 02. The Best of Times 03. A Night to Forget 04. I Will Build You a Rome 05. Too Tired to Run 06. Constellation of Tears 07. Antemortem 08. My Heart Beats for No One 09. I Am Legion 10. Rising Sun 11. On the Shore
Értékelés

Miután Jani Liimatainen a ’Reckoning Night’ után otthagyta a süllyedő északi hajót, a Sonata Arctica pedig kiadta azóta is legellentmondásosabb, és a régi power-vonalas rajongók által legkevésbé kedvelt lemezét, az ’Unia'-t, sokan Liimatainen új bandája, a Cain’s Offering felé fordultak. Jogos volt a várakozás, a szupergroup 2009-es debütáló albumán ugyanis olyan zenészek fordultak meg, mint Mikko Härkin billentyűs, aki a korai években szintén a Sonata Arcticát erősítette, manapság pedig a Luca Turilli’s Rhapsodyban játszik; Jukka Koskinen basszusgitáros, akit a Northerből, a Wintersunból és az Amberian Dawnból is ismerhetünk, és a legnagyobb ütőkártya, az akkoriban szintén gyengélkedő Stratovarius torka, Timo Kotipelto. A ’Gathering the Faithful’ azonban nálam nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, túlságosan a középszerűségbe fulladt. Pedig próbálkoztam vele eleget, de talán éppen a magas elvárások miatt nem sikerült megszeretnem.

Az elmúlt évek során úgy tűnt, ezzel az egyetlen albummal le is zárják a zenekar pályafutását, ám idén megérkezett a folytatás ’Stormcrow’ címmel, amin már Jens Johansson bűvöli a billentyűket, szintén a Stratovariusból. Ezt a felállást látva rögtön az ezredfordulós, dallamos-poweres Sonata Arctica világa jutott eszembe, ami jócskán táplálkozik a finn rokonok melódiáiból, ezért adtam még egy esélyt a Cain’s Offeringnek. Jól tettem.

Pontosan azt kapjuk ugyanis, amit e három nagy név összefogásától remélhetünk: a kétezres évek eleji, friss, harapós, erőteljes és dallamos, hamisítatlan finn (euro-, germán-) melodikus power metalt, modern köntösbe bújtatva, bombasztikus hangzással. A ’Stormcrow’ legnagyobb szépsége abban rejlik, hogy kvázi megváltóként tárja elénk a műfaj klasszikus vonásait, a jelenlegi viszonyok között a power szintérnek ugyanis pont erre van a legnagyobb szüksége. Nem megújulás kell, nem a járatlan utak keresése, hiszen nem ezért szeretjük a metal ezen ágát: ide nekünk az összes ezerszer eljátszott, ezerszer elénekelt, nagy ívű, epikus verzéket, szólókat, refréneket.

A lemez első fele inkább nosztalgia, csak kapkodom a fejem, el sem tudom dönteni, melyik dalrészletet hol hallottam már, viszont egy idő után már nem is gondolkodom el ezen, egyszerűen nem érdekel, annyira fantasztikusan jó ez az egész. Nagyon egyszerű elveszni Kotipelto refrénjeinek viharában és belegabalyodni a gitár- és billentyűszólókba, miközben ütemesen bólogatunk a kétlábgépes alapokra. A viharvarjú második része sokkal nagyobb változatosságot mutat. Van itt romantikus billentyűtémával felvértezett szimfo-metal, aminek dallamára akaratlanul is a Nightwish Storytime-ját kezdtem el dúdolni (Antemortem), ultramodern diszkómetal, ami még az Amaranthe-nak is feladja a leckét (My Heart Beats For No One), no meg filmzenés-klasszikus, kórusokkal tűzdelt instrumentális epikus cinematikus metal (I Am Legion).

Mindemellett az album annyira egységes, hogy nem is tudnék kiemelni róla semmit, ha nem írták volna meg az év slágerét, az I Will Build You A Rome-ot. Ugyan első hallásra is ki lehet találni, hogy mi lesz a következő hang, a következő dallam, de egyszerűen képtelen voltam arra, hogy a következő számra léptessem a lejátszót, amíg legalább ötször meg nem hallgattam; igazi magával ragadó himnikus speed metal sláger. Hasonló megpróbáltatások elé állított az utolsó előtti Rising Sun is.

Az elmúlt évek csendes hónapjaiban igazán volt idejük a dalokon csücsülni, és nem is lehet okunk a panaszra, gyönyörűen felépített albumot adtak nekünk, minden egyes dal nosztalgikus tökéllyel bontakozik ki, a billentyűvel duettező gitárszólókkal kezdve a romantikus átvezetőkön keresztül a bombasztikus refrénekig.

Pontszám: 9