Warbringer: IV: Empires Collapse

írta Equinox | 2014.02.04.

Megjelenés: 2013

Kiadó: Century Media Records

Weblap: http://www.warbringermusic.com

Stílus: Thrash metal

Származás: Egyesült Államok

 

Zenészek
John Kevill - ének John Laux - gitár Jeff Potts - gitár Ben Mottsman - basszusgitár Carlos Cruz - dobok
Dalcímek
1. Horizon 2. The Turning of the Gears 3. One Dimension 4. Hunter-Seeker 5. Black Sun, Black Moon 6. Scars Remain 7. Dying Light 8. Iron City 9. Leviathan 10. Off With Their Heads! 11. Towers of the Serpent
Értékelés

Az eredetileg Onslaught néven indult Warbringer 2008-as, friss és agresszív debütanyagával sok újat nem hozott a thrash metal világába, de jó kis kiabálós zenéjük a műfaj követőinek kellemes perceket szerezhetett. A legismertebb (és szerintem legjobb) lemezük az első, de a ’War Without End’ utáni albumokkal sem vallottak szégyent. A kaliforniai srácok már a negyedik lemeznél tartanak, amelyen némileg visszavettek a nyaktörő tempóból, cserébe előjönnek pofaszaggató groove-ok és jól elhelyezett lassulások is, vagyis olyan elemek, amelyekkel régen ritkábban találkozhattunk náluk. Az ének terén inkább Exodus/Kreator-jellegű John Kevill morcos hangja, ilyen is kell a hasonszőrű zenéhez. Van egy-két szám, amelyben a riffelésben is komoly Exodus-hatások érhetők tetten, de így van ez rendjén (The Turning of the Gears), a szólókban pedig sok a dallamosabb, tiszta heavy metalos rész néhol.

Online bemutatkozásuk is rendben van, a honlapon elemi erővel fogad az új lemez dobhártyaszakító Hunter-Seeker tétele, de a korábbi lemezekről is meghallgathatunk egy-egy nótát a diszkográfia szekció alatt. A zenekarnevet is egyszerűbb logó tolmácsolja mostantól (egy Sepultura nevű banda váltott hasonlóan 1991-ben), a borító pedig elmenne valami stoner/doom csapatnak is, szóval a brazilok igyekeztek túllépni a „mind meghaltok” szellemiségében fogant thrash metal közhelyein a körítésben is, bár a tipikus, műfajhű szövegvilág többségben maradt (Off with Their Heads!, Hunter-Seeker, Scars Remain). Római számot az idei Onslaughton kívül nem is tudom, hol láttam utoljára thrash metalos albumcímben, talán soha előtte. Ugyanakkor egy király trónján nyakukat nyújtogató keselyűket sem sokszor, thrash borítón ez abszolút ritkaság (metal borítón általában is), eredeti tehát az ötlet, ahogy a sivárabb sárga, okker, barna, fekete színvilág is az, feltétlenül üdítő húzás, csak ki fog ezzel merchet venni? A hagyományokat dogmatikusan tisztelő thrasherek nem biztos, pedig a célközönség nem hiszem, hogy egycsapásra megváltozna.

A Warbringer jó érzékkel választotta meg a klipnótát is, mivel a lemez egyik legjobb és legheavymetalosabb tételére készült kisfilmet (Black Sun, Black Moon) épp a Mojave-sivatagban forgatták, a zenekar lakóhelyének relatív közelségében. Ha némileg dallamosabb lenne az ének, ez még régi – ’Blessing’ korszakos – Metal Churchnek is szinte elmenne.

Amint említettem, a thrash legtipikusabb témáin sok szöveg túlmutat, tematikailag széles a repertoár. Akad itt black metalos szöveg is egy-kettő (Horizon, Dying Light), lázadozás a mainstream agymosás ellen (One Dimension), motörheades turnézós nóta, egy afféle saját We Are the Road Crew (Iron City), de megéneklik a híres tengeri szörnyet is (Leviathan). Az ötös persze nem hazudtolja meg a gyökereit, sorjáznak a vaduló „verőfém” szerzemények is szép számmal, jóféle klasszikus csordavokállal (One Dimension, Hunter-Seeker), de azért a Scars Remain modernkori Destruction dal is lehetett volna, a Leviathan nyitóriffje meg Prong-áthallásokkal is kacérkodik, azt a mélybehúzó gitárhangzást mintha csak Tommy Victorék keverték volna. Iszonyú súlya van a dalnak, az akusztikus gitár meg nagyszerű.

A bandában két új tag is zenél 2012 óta, tehát ez az első lemez, amin szerepelnek: a gitáros Jeff Potts és a basszusgitáros Ben Mottsman, ám egész bizonyosan nem az ő jelenlétük okozta a változásokat a hangzásban, mivel nagyon kevés ideje vannak a zenekarban. Kevill elmondása szerint egyébként ez a relatív változatosság egy természetes folyamat eredménye, egyszerűen így szól, ha sokféle hatás keveredik a bombabiztos thrash alapokkal. Egyébként a három legmarkánsabb szám (Black Sun, Black Moon, Hunter-Seeker és Horizon) mind a dobos Carlos Cruz szerményei, aki relatíve új a bandában (2011). Az album mellesleg úgy szól, mint egy megvadult bivalycsorda, ezért Steve Evetts producer (Sepultura, Symphony X, The Dillinger Escape Plan), a keverésért Bret Eliason (kvázi teljes Pearl Jam életmű), a masterért pedig Alan Douches (Unlearth, Black Dahlia Murder, Skeletonwitch, Yakuza) felelt, tehát igazi felsőligás profikkal dolgozott együtt a csapat – utóbbival már zsinórban másodszor. A Warbringer a turnékon is ott van már a legnagyobbak állandó közelségében, legutóbb a Kreator és Overkill társaságában turnéztak, most pedig az Iced Earthnek fognak nyitni, Budapesten is láthatjuk majd őket.

Pontszám: 7