Dark Illusion: Beyond The Shadows

írta garael | 2007.02.07.

Megjelenés: 2005

Kiadó: Battlefield Records

Weblap: www.darkillusion.se

Stílus: heavy metal

Származás: Svédország

 

Zenészek
Thomas Vikström - ének Tomas Hultqvist - gitár Pontus Egberg - basszus Jonas Östman - dob Niklas Tengblad - akusztikus gitár
Dalcímek
Night Knight Child of the Night Warrior Power of the Evil Reaper of Souls Into The Depths Secret Journey Weeper Deeper Sensational Walk Tragedy Leave No Traces Runaway on the Loose Break the Chains Warlord of the Night
Értékelés

Igencsak örvendetes, hogy a mai metal bandák egy része nyí­ltan elismerve gyökereit, zenéjében tiszteleg a nagy elődök előtt. A COC, Cathedral a Black Sabbath, a Sabbtail a Deep Purple, a The Cult a Doors, a Lordi Alice Cooper, az Astral Doors Dio zenei örökét ültetik a mai metal és hard rock modernizált környezetébe, néha még a mestereket is túlszárnyaló eredménnyel. Az persze nem meglepő, ha egy valamikori Elf tag tiszteleg Padavone életműve előtt - lásd Feinstein kritikámat-, ám az sem kivételes, ha egy olyan együttes teszi ezt, melynek tagjai egy más generációhoz tartoznak. A Dark Illusion - jóllehet a lemezborí­tó egy igazi true metal alkotást sejtet - az oldalunkon oly sokszor emlegetett Rainbow birodalmát próbálja megidézni, ha nem is archaizált, de mindenképpen alázatos formában. A korai hetvenes években tinédzser bandaként alakult együttes jó pár évig koptatta a szí­npadot, ám egy hosszú szünet után igazából 2003-ban indult be a szekerük: Tomas Hultqvist és Niklas Tengblad alapí­tó tagok újra összeálltak, hogy némi energiát pumpáljanak az egyébként sem punnyadt svéd metal életbe. A szünet évei alatt Hultqvist nem pihent, fiókjában jó pár szám gyűlt össze, hogy három belőlük egy single-t képezzen, melyet “For Just Another Night" cí­mmel adtak ki, s melyről a cí­madó szám egy “Melodic Rock is back Vol. 5" válogatáson is megjelent. Mivel ez a szám a svéd listákat és a rock rádiókat is megjárta, a siker a folytatásra inspirálta a tagokat. A két zenész nemhiába szocializálódott zenei környezetben: remek érzékkel tudtak megfelelő énekest találniuk. Thomas Vikström a régebbi rajongóknak a Stormwind, és Candlemass nevű kultikus bandákból is ismerős lehet, de amolyan vendégművészként feltűnt már a keresztény Audiovision-ban és a Speedy Gonzales ( de hülye név), valamint a 7Days nevű formációkban is. Hangja valahová Mats Levén és Rob Halford közé tehető, szinte mindent el tud énekelni, amit akar. A bandához basszgitáros poszton csatlakozott még Pontus Egberg , valamint Jonas Östman dobon, és készen is állt a csapat meghódí­tani a metal szí­npadokat. Nos, a megalkotott mű egyszerre szolgálja ki a Rainbow, de a későbbi, nyolcvanas évek metal zenéjét is szerető embereket: mí­g a dallamok és a szólók a szivárványt idézik, addig a riffek és az énekes sikolyai a klasszikus Judas, Accept párost, olyan remek érzékkel párosí­tva ezt a két világot, hogy a frigyből bizony figyelemreméltó utód született. A kezdő szám - némileg ellentmondva a fentebb í­rtaknak - egy mai, Dream Evil-es utánérzéssel indul, persze gonosz álomék is bőven merí­tenek a klasszikus évtizedekből, a dallam pedig jóleső retro módon fekszik rá a döngölő riffekre. A Child Of The Night Judas-os speedelése csak előjáték a Kill The King-et idéző refrénhez, a Warrior pedig egy szép ballada, kitűnő énekesi teljesí­tménnyel. A Power Of The Evil ismét keményebb vizekre evez- némi ismerős dallamfordulatot itt is észrevehetünk - , a továbbiakban pedig az emlí­tett számokhoz hasonló stí­lusban következnek egymás után a nóták: metal riffelés, Rainbow-t idéző dallamok, és a Blackmore-i iskolát követő gitárszólók, némileg felturbózott hajtómotorral, már ami a sebességet illeti.

Pontszám: 9

Legutóbbi hozzászólások