Turisas: Turisas2013

írta Vica | 2013.09.14.

Megjelenés: 2013

Kiadó: Century Media Records

Weblap: http://turisas.com

Stílus: Szimfonikus/folk metal

Származás: Finnország

 

Zenészek
Mathias 'Warlord' Nygard - ének Olli Vänskä - hegedű Jussi Wickström - gitár Robert Engstrand - billentyű Jesper Anastasiadis - basszusgitár Jaakko Jakku - dob
Dalcímek
01. For Your Own Good 02. Ten More Miles 03. Piece by Piece 04. Into The Free 05. Run Bhang-Eater, Run! 06. Greek Fire 07. The Days Passed 08. No Good Story Ever Starts With Drinking Tea 09. We Ride Together
Értékelés

A Turisas a csatás-történelmi folk metallal vált az évek során egyre ismertebbé, az utazóturnék és fesztiválok rendszeres fellépőjévé, most pedig a 2013-as év egyik legmeghökkentőbb albumát sikerült kiadnia. A finnek már a legutóbbi, 2011-es ’Stand up and Fight’ albummal is letértek kissé az addig járt útról, de a ’SUAF’ sok dala bizonyította, hogy a fekete-vörös képűre mázolt zenészek nem akartak nagyon messzire menni a népzenés, filmzenei hatásokkal és epikus kórusokkal tarkított dallamos metaltól. Idén viszont beindult a Turisas-sokkgépezet, először jött a banális címválasztás (’Turisas2013’ – ez most rejtett üzenet vagy lustaság?), utána pedig a mindössze az énekest ábrázoló borító. A lemezmegjelenés előtt közzétett dalok is meglepőek voltak, az arcunkba kaptunk egy nagyon gyors, vidám, együttmulatós dalt és egy picit különc, pop/nyugdíj-metalos valamit. A maga nemében egyik sem mondható rossz dalnak, a gyorsabb Into the Free egész vidám estét varázsolt nekem, probléma mindössze azzal akadt, hogy csupán az énekes hangja miatt voltam biztos abban, hogy Turisast hallok.

Mathiasnak nagyon szép, kellemes a hangszíne és érthetően artikulál, így már az első hallgatások alkalmával felfedeztem, hogy a szövegek bizony komoly dolgokkal foglalkoznak. A kulcsszó talán a szabadság(vágy) és az erőszakos felszabadítás, utalva az Egyesült Államok külpolitikájára – így szemlélve azért kicsit már más az elsőként bemutatott For Your Own Good és annak hangulata.

Található az albumon egy ennél is gyorsabb, buliba s táncba csalogató dal is – szó sincs róla, imádom a gyors tempójú, vidám zenét, de egy ilyen rövidségű albumon kezd sok lenni a Korpiklaani-féle partimetalból, amikor megszólal a No Good Story Ever Starts With Drinking Tea. Ennek hallatán az az érzése támadhat az embernek, hogy a csapatot megihlette a Bohemian Betyars, teljesen azon a szinten mozog a dal. Bónusszámnak elmenne, de kinek van szüksége még egy kocsmafolk zenekarra, amelyik roppant egyszerű dalokkal szórakoztatja az illuminált népet?

Nem mondom, hogy nem élvezhetőek a gyors dalok, az idegesítően buta „teaellenes” számnak is megvan a maga hangulata, az Into The Free-re pedig esélytelen, hogy ne járjon az ember lába, egyszerűen jókedvre derít. Ebben is, mint az albumon végig, nagyon szépek az énektémák, hiszen megkapó, fülbemászó a Turisas dallamvezetése. Mathiast egyszerűen jó hallgatni, akár a tiszta énekhangját, akár a keményebb vonulatot veszi elő épp – a The Days Passedben például igazán jó lett a hörgős rész, színt visz a dalba. Ha már a színeket nézzük, a Turisas albuma igen széles színskálán mozog, olyan, mintha rádiót hallgatnék egy album helyett, de a finnek kiadványának eklektikája legalább szórakoztat – ez az album biztos nem válik egysíkúvá.

A banda nyilatkozatai szerint ezzel az anyaggal a koncertek hangulatát szeretnék visszaadni és szándékosan nagyon különböző stílusú és hangulatú dalokat pakoltak az albumra. Utóbbi maradéktalanul sikerült is nekik, főleg az olyan számokat hallgatva, mint a Run, Bhang Eater, Run: a furcsa címhez furcsa dal tartozik, mintha a Korpiklaanit összeeresztették volna egy komplett cirkuszi stábbal és a porondra állították volna őket, hogy komolytalankodjanak. Amikor azt hisszük, hogy ennél nincs lejjebb, abban a percben a cirkusz belassul, és női nyögdécselést hallunk, amíg az artisták megpihennek. Ki érti ezt? A csapat viszont erre is rá tud licitálni: amikor már tényleg azt gondolnánk, hogy hallottuk a legrosszabbat, elindul a Greek Fire. Ilyen névvel ettől a csapattól valami jó kis görög népzenés nótát várna az ember, Turisas-módra… Ebben a szerzeményben összegződik a lemez tipikus fogása: egy összecsapott, ötlettelen, lapos dal, aminek a végére odabiggyesztettek egy filmzenés, a régi Turisas-t idéző kórusénekes befejezést, hátha az majd feljavítja az összképet. Nos, szaunakedvelő barátaim, ez azért nem így megy: egy elhibázott számot sem ment meg egy odaerőszakolt kórus… A baj az, hogy ezt a legtöbb dalban „eljátsszák”, a kidolgozatlan szerzemény végére érkezik egy kis kórus, vagy valami kis giccses dallam.

Az egyetlen dal, amire szerintem elegendő, metaldalnak kijáró időt fordítottak, a We Ride Together és a munka meg is hálálja magát. Magasan kiemelkedik a többi közül, nálam simán 9 pontos, sok-sok tökéletes résszel. Bár itt sem a folk dominál, hanem a filmzenés stílus, de cserébe kapunk kb. egy komplett musicalt, drámaisággal, váltakozó részekkel. Végre odaillő, rendesen megírt hangszeres szekciók (bár a basszusgitáros nagyon jól teljesít az egész lemezen), gyönyörű dallamok, hatalmas hangulat! Habár a belassulások annyira nem tetszenek, de ennyi nem tántorít el attól, hogy ne imádjam ezt az emelkedett, de könnyen befogadható, felettébb szórakoztató és élvezetes számot. Bár várt volna a csapat még pár évet és inkább 8-10 ilyet pakolt volna az albumra…

Pontszám: 5.5