Evidence One: Tattooed Heart

írta JLT | 2007.01.15.

Megjelenés: 2004

Kiadó: Nuclear Blast

Weblap: www.evidenceone.de

Stílus: melodikus heavy metal

Származás: Németország

 

Zenészek
Robby Boebel: Guitar, Keyboards, vocals Carsten "Lizard" Schultz : Vocals Thomas "Hutch" Bauer: Bass, vocals Wolfgang Schimmer: Guitar Rami Ali: Drums
Dalcímek
1. Moonsigh 2. Virus In My Veins 3. Written In Blood 4. Tattooed Heart 5. Infinite Seconds 6. When Thunder Hits The Ground 7. In Love And War 8. Slave To The Machine 9. Anything I Need To Know 10. Child Of Insanity 11. Wall Of Lies (Bonus track)
Értékelés

A véletlen, vagy éppen a sors sodorta utamba az Evidence One nevű német metal csapatot. A Tattooed Heart a második lemeze a 2000 - ben alakult együttesnek. Énekesük az ex-Domain dalnok, Carsten Schultz, egyike a legjobb torkoknak, azonban neve nem igazán tört be a köztudatba. Pedig helye lenne a legnagyobbak között. Minden tartományban magabiztosan mozog a hangja, van benne erő, dinamika, karcosság és nem utolsó sorban igen tisztán és szépen is tud énekelni. A többiek is igazi mesterei hangszereiknek, rutinos zenészek, akik mögött legalább egy évtizedes zenei múlt áll. Robby Boebel az Evidence One mellett a Frontline nevű csapatban is penget. Szintén Frontline muzsikus a basszer Thomas Bauer, akinek a játéka pont olyan, amilyennek egy basszusgitárosnak kell. Pontos, jól alapoz a nótákban, és nem utolsó sorban igen jól szól a hangszere, bár ez az összes többi instrumentre igaz. A zenét talán úgy lehetne jellemezni, hogy a 70-es évek hard rockja, ötvözve a 80-as évek melodikus rockereinek dallamvilágával (különösen a refrénekre igaz ez), és a 90-es évek heavy és power metal keménységével, ami a riffeket és a gitár soundot illeti. Mégis, ha a stí­lust kéne behatárolni, talán a melodikus heavy metal a legmegfelelőbb. A nyitó tétel, a Moonsigh power metalos érzetű nóta, (talán a Brainstorm vagy a Nevermore juthat eszünkbe róla) átszőve igen kellemes keleti motí­vumokkal, ami nagyon kellemessé teszi az amúgy elég kemény nótát. A Virus In My Veins egy lendületes, pörgősebb dal, aminek nagyon jól eltalált énekdallamai vannak, amit egy kiváló közönség által is könnyen énekelhető refrénnel koronáznak meg a srácok. A lemez talán legjobb nótája ez. A Written In Blood egy középtempós szerzemény, amire jót lehet headbangelni. Igazi erős hard rock nóta, nagyon jó gitárszólóval. Tipikusan olyan dal, amit pl. kocsiban ülve, orbitális hangerő mellett lehet hallgatni. A Tattoed Heart egy lágyabb, lassabb tempójú szerzemény, amiben nagyon jó vokálok vannak, a refrén remekül megí­rt, és Carsten valami elképesztően jól énekel. (Ebben a számban is.) Ez a nóta talán a Winger, Tyketto és társaik féle dallamos, melodikus világának, modern köntösbe bújt leszármazottja. Az ötödik tétel Infinite Seconds névre hallgat, ami egy keményebb, menetelősebb szám, a riff itt is az US Power csapatokat idézi, de talán ebből számból érződik leginkább az Evidence One zenéjének a lényege: kemény, erős riffek, és óriási énekdallamok, kolosszális vokállal támogatott refrén. A When Thunder Hits The Groundról nekem kapásból Axel Rudi Pell mester zenéje ugrott be. Félreértés ne essék, nem nyúlnak a fiúk, inkább csak az érzések olyanok, mint a már fentebb emlí­tett csapatoknál. Ez a nóta az én személyes kedvencem az albumról. Lendületes, jó szólók, pontos, precí­z ritmus szekció munka. Az In Love And War a lemez egyetlen balladája, már ha a ballada szó megfelelő itt. Kellemes, szép énektémák, melankolikus zenei elemek jellemzik a nótát. Kis pihenő ez a többi igen pörgős, száguldó tempó után. A Slave To The Machine ismét egy keményebb, menetelősebb, már-már Accept szerű szám lenne, ha a refrén nem lenne igazi Evindence One-os. Egész elképesztő hogy mit tud Carsten Schultz. Remek dalszerző párost alkotnak Robby Boebel-el! A kilences tétel az Anything I Need To Know egy tökéletes ötvözete a melodikus rocknak és power metalnak. A riff igazi zúzós (bár kicsit lassú) téma, a dallamok pedig mintha a 80 - as évekből utaztak volna előre az időben. A Child Of Insanity újra gyorsabb tempót hoz, ami mozgásra ingerli a végtagokat. Egy nem túl bonyolult riff, ötletes szóló, csodás dallamok, kifejezetten jó dob. Rami Ali az egész lemezen megbí­zhatóan, pontosan dobol. Igen jókezű ritmusembert ismertem meg személyében. A Wall Of Lies ugyan "csak" bonusz tétel, de nagyon nagy kár lett volna ha nem kerül föl a lemezre. Számomra kicsit Dokken-es feelingje van a nótának, ami nem baj, sőt...

Pontszám: 10