Newsted: Heavy Metal Music

írta Tomka | 2013.08.05.

Megjelenés: 2013

 

 

Kiadó: Chophouse Records

Weblap: http://newstedheavymetal.com

Stílus: Heavy/groove metal

Származás: USA

 

Zenészek
Jason Newsted - ének, basszusgitár Mike Mushok - gitár Jessie Farnsworth - gitár, háttérvokál Jesus Mendez Jr. - dob
Dalcímek
1. Heroic Dose 2. Soldierhead 3. ...As the Crow Flies 4. Ampossible 5. Long Time Dead 6. Above All 7. King of the Underdogs 8. Nocturnus 9. Twisted Tail of the Comet 10. Kindevillusion 11. Futureality 12. Spiderbiter (bonusz) 13. Godsnake (bonusz) 14. Skyscraper (bonusz)
Értékelés

Az embernek van egy kellemetlen szokása: bármit meg tud szokni. Legkönnyebben talán a középszert: ha eleget szembesül vele nap mint nap, belesimul életébe, nem lázadozik ellene és akadékoskodás nélkül elviseli. Nekem például Jason Newsted „debütlemeze”, a ’Heavy Metal Music’ vált kedves háttérzenémmé az utóbbi hetekben. Bevallom, ennek egyetlen oka van: hogy kritikát írok róla, és ezért nem hányhattam pennaélre az ominózus első hallgatás után, amikor is hosszas gondolkodás után sem tudtam felidézni ennél megbízhatóbban unalmas lemezt a közelmúltból. Talán az se titok, hogy Newstednek a neve szavatolta a több meghallgatást – de örülök, hogy így alakult, a ’Heavy Metal Music’ ugyanis tipikusan az a lemez, ami sokadik hallgatásra érik csak be. Már amennyire beérik. Így abszolút megértem, ha valaki nem szeretne időt és energiát feccölni egy olyan kiadványba, ami hosszas ismerkedés után is csak kellemes benyomást kelt.

Pedig az elsőre erősen tufa című lemez tartogat finomságokat és okos fricskákat is. A legtetszetősebb húzása persze az, hogy túlagyalás nélkül kíván visszakacsintani a 80-as évek pőre metal zenéjére. De nem úgy, mint a mai fiatalok, akik a zene mellett elsősorban az antik külsőségekben és a poros hangzásban ismerik fel az időutazás lehetőségeit: a 80-as évek thrash metaljához kevéssé elismert alapműveket (’Doomsday For The Deceiver’) is hozzáíró Jason azt a színegyszerű metal zenéért rajongó attitűdöt hozza vissza, ami manapság sokak számára idejétmúltnak hathat. Minden értelemben sallangmentes ez a zene: se a keretekből kitekintő újdonságok, se kiemelkedő hangszeres trükközések nem játszották be magukat a lemezre. Szimpla metal a ’Metal’ és a ’Heavy Metal Music’ is, ezt tükrözik a címek, amik a fanyalgók szemében csak megerősíthetik a dalok fantáziátlanságát, pedig a basszusgitáros valószínűleg csak zenéje szimplaságára, direktségére szerette volna felhívni a figyelmet. Hiszen mikor Jason nyilatkozataiban a Metallica által kiebrudalt és megkárosított zenész önarcképét rajzolja meg, aki most új erőre kapva nyomatja a szeplőtelen metalt, akkor olyan, a fémzenében piedesztálra emelt tulajdonságokkal ruházza fel magát, mint az őszinteség vagy az egyszerűség. Hogy mégis működik a dolog, az annak köszönhető, hogy Newsted már a Metallicában is ilyen arcnak tűnt – ezért nem hördülünk fel, amikor a világ legsikeresebb metal bandájában 15 évet lehúzó basszusgitáros az alsókutyák királyának kiáltja ki magát (King of the Underdogs).

De nem is itt van az a kutya mélyre hantolva: a stílus még működne is, hiszen ki ne akarna olyan zenét hallgatni, amiben mintha a ’Youthanasia’-t jegyző Megadeth jammelne a Motörheaddel, miközben a dalszerzéskor a Black Sabbath és a feketelemezes Metallica tagjainak tanácsát is beépítik a szerzeményeikbe. Ha mindebből az össznépi metalkodásból csak egy zenekar maradna, az tuti a Motörhead lenne, Jason még Lemmy basszus-kiállásait is ügyesen elleste, és rekedtes, pár hangnál nagyobb távolságot hírből sem ismerő énektémái is a nagy öreg keresetlen, dacból odaszúrt vokalizálására hajaznak (de az is igaz, hogy néhol kissé hetfieldesre veszi a figurát). De a legfontosabb hiánycikk nem is az old school metal szellemiség, hanem a kreativitás: körülbelül a dalok fele menthetetlenül unalmas, s habár egy-egy fülbemászó gitárharmónia, vagy előtérbe tolakodó, frappáns basszusfutam mindegyikben akad, általában visszaszürkíti azt a középszerbe a hosszú percekig kitartott és a variációt nélkülöző egyenritmus és sablonriffelés. A középtempó senkiföldjén baktató korong thrashnek nem elég húzós, doomnak nem elég súlyos, heavy metalnak pedig nem elég dallamos – elsősorban Jason limitált hangi adottságai miatt. A csatasorba állított riffeket sem lehet túldicsérni, egyiket se fogják év végi díjakkal körülrajongani, ráadásul több számot is tovább nyüstölnek a kelleténél: ebben a műfajban nem 5-6, hanem 3-4 perces dalokat kéne zúzni, és akkor az amúgy sikerültebb számok sem fújnának ki pár hallgatás után. Azt pedig már csak érdekességképp biggyeszteném ide, hogy a ’Metal’ EP két dalával, valamint a Spiderbiterrel dúsított limitált kiadás 73 percre rúg (és a normál verzió is majdnem egyórás)…

A lemez vége ezért menetrendszerűen laposodik el (az erőltetett szóviccel próbálkozó dalok valamiért mind gyengék: Ampossible, Kindevillusion, Futureality). De mindezek ellenére is akad jó pár szám a lemezen, ami képes kibontakozni és megszerettetni magát. Elsőként a nyers, szilaj Soldierhead (Jason amúgy ebben és a többi dalban is kerüli a metalszövegek kliséit, néhol egészen pofás sorokat fércelt össze), amiben a helyére pakolták a kellő groove-ot, húz is tisztesen, és a témaváltások is jókor jönnek. Az …As The Crow Flies-t kár, hogy olyan semmitmondó riffekkel polcolták fel, mert az elejére illesztett kísérteties gitárharmóniát egyszerűen nem tudom kiirtani a memóriámból. Az Above All középtempója is biztonsági játéknak hat, ám a gitáros díszítések és Jason amúgy egészen tapadós melódiái a lemez sikerültebb dalai közé emelik. A Long Time Dead azért fekszik jól, mert Newsted végre thrash-t játszik benne, és az amúgy kellően feszesen ütő Jesus Mendez Jr. is megtalálja benne a duplázóját. A King of the Underdog és a Nocturnus pedig azért működik, mert képes súlyt rámolni a Newsted groove-centrikus zenéjébe, utóbbi heveny Sabbath- és Candlemass-rajongásról tanúskodik. Ám ez a pár dal nem elég ahhoz, hogy összességében kiemelkedővé tegye a ’Heavy Metal Music’-ot: habár a banda biztos jobban odapörköl élőben, ahol könnyebben érvényesül ez a fajta metal zene, a lemez – és vele együtt talán a banda is – el fog tűnni a süllyesztőben, ha a következő lemezen nem fokozzák a színvonalat.

Pontszám: 6

Legutóbbi hozzászólások