Philip H. Anselmo & The Illegals: Walk Through Exits Only

írta P.A. | 2013.07.12.

Megjelenés: 2013

Kiadó: Housecore Records

Weblap: http://www.philanselmo.com

Stílus: Extrém metal

Származás: USA

 

Zenészek
Philip H. Anselmo - ének Marzi Montazeri - gitár Bennett Bartley - basszusgitár Jose Manuel Gonzales - dob
Dalcímek
01. Music Media Is My Whore 02. Battalion of Zero 03. Betrayed 04. Usurper Bastard's Rant 05. Walk Through Exits Only 06. Bedroom Destroyer 07. Bedridden 08. Irrelevant Walls and Computer Screens
Értékelés

Anselmo már elhúzta a mézesmadzagot az orrunk előtt a Warbeasttel közösen megjelentetett split lemezen, amire két remekbe szabott, brutális szerzeményt pakolt fel. Az a két dal nagyszerűen körvonalazta a zenei irányt, amit az egykori Pantera torok megcélzott magának, ennek megfelelően a 'Walk Through Exits Only'-n is olyan dühvel és haraggal vastagon átitatott, nem ritkán egészen extrém jegyeket is magán viselő muzsikát hallhatunk, ami különlegességnek számít még Anselmotól is, hiszen ennyire mélyen még sosem túrt bele az extrém metal katlanjába.

Kaotikus, gyakran egészen nehezen emészthető, borzalmasan súlyos muzsikát préselt korongra Anselmo és kísérete, aminek a legszembetűnőbb vonása a mindent átjáró düh, ugyanis ez a nyolc dal nem más, mint egy hosszú erőszakos dühkitörés, mely úgy vág pofán, hogy többet nem is akarod átélni ezt az élményt. És ha vagy annyira mazochista, hogy még egyszer nekiszaladsz Anselmo mocskos öklének, akkor fogod csak felfedezni a részletekben rejtőző finomságokat, gondolok itt Marzi Montazeri rövid, de annál ütősebb gitárszólóira, vagy a teljesen kaotikus, kiszámíthatatlan váltásokra, amik egyszerre színesítik a dalokat és meg is nehezítik a mű befogadását, ugyanis egy pillanat pihenő nélkül, szakadatlanul jönnek-mennek a témák és változnak a tempók, melytől egy zavaros masszának tűnik az egész mű, mely csak sokadik hallgatásra adja meg magát. Érdekes módon a lemez legnagyobb negatívuma mégsem az egybefüggő, folyton változó zajfolyam, hanem éppen Anselmo egyhangú üvöltözése, amit ugyan itt-ott megtör valamiféle suttogással, vagy Mastodon ízű fojtott énekkel (Betrayed), de ennél több kísérletezést is elbírtak volna a dalok, főleg annak tükrében, hogy zeneileg viszont viszonylag széles spektrumon mozognak.

Marzi Montazeri gitáros mellett érdemes pár szóra megállni a ritmusszekció tevékenykedése mellett. Ugyanis a dalokat Anselmo egymaga jegyzi, csupán a gitárszólókban hagyta, hogy Montazeri megcsillogtassa tudását, pedig talán Jose Manuel Gonzales is többet ki tudott volna hozni a neki írt dobtémákból, hiszen játéka erőteljes és precíz, de többször azt éreztem a dalok hallgatása közben, hogy még egy kis díszítés, színezés elférne, máshol meg pont a sok váltás az, ami nem hagyja kibontakozni a dalok valódi erejét.

A 'Walk Through Exits Only' egy nyughatatlan, durva, kiszámíthatatlan, nehezen szerethető szörnyeteg, egy darab Anselmo legdühösebb énjéből, amivel nem szívesen találkoznál szembe, mert letaglóz, megvisel, agyonüt – de gondolom ez is volt a legendás énekes elképzelése, mikor nekiállt a dalszerzésnek. Mindezzel együtt egy kicsit többet vártam ettől a korongtól, jobban átgondolt és megkomponált dalokat, és bátran kísérletező énektémákat, esetleg itt-ott megbújó dallamokat. Persze aki a káoszba oltott brutalitást a maga nyers szörnyű valóságában tudja élvezni, az valószínűleg megtalálta az év egyik legjobb lemezét.

Pontszám: 7