Kalevala: Luna I Grosh

írta Vica | 2013.06.28.

Megjelenés: 2013

 

 

Kiadó: Soundage Records

Weblap: http://www.kalevala-folk.ru

Stílus: Folk rock

Származás: Oroszország

 

Zenészek
Ksenia Markevitch - ének, dalszöveg Nikita Andriyanov - gitár, billentyű, zeneszerzés Denis Zolotov - dob, doromb Ivan Andrianov - basszusgitár, balalajka
Dalcímek
01. Korochun 02. Luna i Grosh 03. Luchshuju spoju vam pesnyu 04. Maslenitsa 05. Nagrjanuli 06. Gde tvoja nochevala pechal' 07. Odeval v lnyanoe plate 08. Govori so mnoj 09. Snezhnij dom 10. Bat'ka - Ataman 11. Son-Reka 12. Oy, pri luzhke
Értékelés

A Kalevala eléggé underground, Európától picit elszigetelt oroszországi zenekar, így szerencsére nincsenek rájuk annyira hatással az európai metalhullámok. Valószínűleg ennek is köszönhető, hogy valami mást tudnak alkotni, mint a már rég megunt európai folk metal zenekarok. Nem csak hozzáállásban, de stílusban is kicsit különböznek a megszokottól – közelebb áll az ő zenéjük a folk rockhoz, mint a folk metalhoz. A Kalevala egyáltalán nem fél a keverésnél erősen előtérben helyezni a népi hangszereket – itt nem arról van szó, hogy a gitár mellett díszít a népi hangszer, és itt-ott becsúszik pár népi dallam, hanem a balalajka, a duda és a harmonika igenis a vezető hangszerek.

Nézzük csak meg ezeket közelebbről! A ’Luna i Grosh’ első (és második) hallgatásakor nyilvánvalóvá vált, hogy ez az album valahogy sokkal keményebbre sikerült, mint az elődei. Ennek okára aztán hamar sikerült rájönni – szinte teljesen hiányzik a harmonika, ami egy ilyen, népi dallamokra koncentráló zenénél igencsak fontos. A harmonikás tag sajnos elhagyta a zenekart, így az új dalok már nélküle születtek, és ez nagyon szembe-, vagyis inkább fülbetűnő. Párszor szerencsére azért ezt a hangszert is hallhatjuk az albumon egy vendégzenésznek köszönhetően. A másik újdonság, hogy galíciai dudát is hallhatunk a lemezen, amit Vladimir Reshetnikov, az Arkona népzenés tagja szólaltat meg. Az új hangszer bedobása nagyon jót tett a daloknak, az előző albumok néha már túlságosan is harmonika-központúak voltak. Az eddiginél többször hallatja magát a doromb is, a villámkezű dorombos néhány helyen igazán kitesz magáért. Az album egyik legvadabb dala a Luchshuju spoju vam pesnju (Đ›ŃƒŃ‡ŃˆŃƒŃŽ ХпОю Đ’Đ°Đź ĐŸĐľŃĐ˝ŃŽ, Eléneklem neked a legjobb dalt), amely az éneklésmesterségről szól, és a vad dalolászós-ivós tivornyák hangulatát idézi, és még egy dorombszólót (vagy effélét) is tartalmaz.

További ehhez hasonló ereszdelahajam-dal a Bat’ka Ataman (Đ‘Đ°Ń‚ŃŒĐşĐ° АтаПан), amit akár egész nyugodtan Atamán/Hetman bácsinak/apónak is fordíthatunk. Egy tradicionális kozákdal újragondolása, sok vidám dudaszólammal. A vidámság kicsit meglepő, ugyanis a szöveg egy háborúból hazatért, sebesült kozákról szól, de a dal eredetije is vidám atmoszférát sző. Ahogy a szám halad, egyre jobban hozza a tivornyahangulatot, a dudajáték közbeni hejjegetés és fütyülés pedig igazán ad az érzésnek!

A második népdalon alapuló szám a Nagrjanuli (ĐĐ°ĐłŃ€ŃĐ˝ŃƒĐťĐ¸), aminek alapja a Polnote rebjata (ĐŸĐžĐťĐ˝ĐžŃ‚Đľ Ń€ĐľĐąŃŃ‚Đ°) című népdal, ez a nyugisabb számok közé tartozik. Tipikusan az a dal, amiben nincsen semmi kiemelkedő, de mégis nagyon lehet szeretni, szép, kellemes, jó. A feldolgozás-dalok sorát az Oj, pri luzhke (ОК, ĐŸŃ€Đ¸ Đ›ŃƒĐśĐşĐľ) zárja, ami egy az egyben egy népdal-átirat, és szerencsére a zenekar sem tért el nagyon a népies stílustól. A dalban az amúgy kellemes hangú, énekét nagyon jó kis hajlítgatásokkal tarkító Ksenija előadásában meghallgathatjuk a mezőszéli szerelmesek történetét.

Az album leggyengébb pontja számomra a címadó dal, Luna i Grosh (Đ›ŃƒĐ˝Đ° и Đ“Ń€ĐžŃˆ) refrénje, egy nagyon furcsa hangtorzítást alkalmaznak benne Ksenija hangján, ami szerintem szörnyen sikerült, és a dal amúgy sem egy erős darab a lemez többi tételéhez képest. Nem igaz ez a dalszövegre, amely talán az album egyik legjobb szövegi alkotása, a rohanó életről (klisé, tudjuk, de nagyon szépen van megfogalmazva és jól elmondva, mindenféle farkas- és körhintamotívumokkal. A fantáziátokra bízom, vagy ajánlom ezt a linket.)

A korong leglassabb tétele a Snezhnij dom (ХноМныК ДОП, avagy a Hóból készült ház), melynek hangzása számomra rengeteg melankóliát sugároz. Hihetetlen szomorú és fájdalmas dal, aminek oka a dalszöveget olvasva hamar ki is derül. A szám a megölt anyját sirató, világ elől hóházikóba elzárkózó, embereket látni nem vágyó lány tragikus elégiája. Bár teljesen elüt a lemez hangulatától, mégis nagyon örülök neki, hogy a Kalevala ezt az oldalát is megmutatja.

Pontszám: 8

Legutóbbi hozzászólások