Rhapsody of Fire: Live - From Chaos to Eternity

írta Ivetka | 2013.06.23.

Megjelenés: 2013

 

 

Kiadó: AFM Records

Weblap: http://rhapsodyoffire.com/

Stílus: Szimfonikus/power metal

Származás: Olaszország

 

Zenészek
Fabio Lione - ének Alex Staropoli - billentyűk Tom Hess - gitár Roberto De Micheli - gitár Oliver Holzwarth - basszusgitár Alex Holzwarth - dobok
Dalcímek
CD 1 01. Dark Mystic Vision 02. Ad Infinitum 03. From Chaos To Eternity 04. Triumph Or Agony 05. I Belong To The Stars 06. The Dark Secret 07. Unholy Warcry 08. Lost In Cold Dreams 09. Land Of Immortals 10. Aeons Of Raging Darkness 11. Dark Reign Of Fire 12. Drum Solo CD 2 01. The March Of The Swordmaster 02. Dawn Of Victory 03. Toccata On Bass 04. The Village Of Dwarves 05. The Magic Of The Wizard's Dream 06. Holy Thunderforce 07. Reign Of Terror 08. Knightrider Of Doom 09. Epicus Furor 10. Emerald Sword 11. Erian's Lost Secrets 12. The Splendour Of Angels' Glory (A Final Revelation)
Értékelés

Lassan két éve már, hogy a nagyszerű Fezen fesztiválos fellépésük után pár nappal kettéoszlott a Rhapsody of Fire legénysége. Abszolút pozitívan álltam a dologhoz, hiszen nem mindenki mondhatja el magáról, hogy a kedvenc bandája osztódással szaporodik. A minőségi garancia az egyik bandában maga a gitáros-zeneszerző Turilli mester volt, míg a másikban az aranytorkú Fabio Lione, a billentyűvirtuóz Staropolival karöltve. Míg az osztódást követően Luca azonnal nekiveselkedett egy új album munkálatainak, addig a Rhapsody of Fire nevet továbbvivő srácok egy világkörüli turnéra indultak (amiből a hagyományokhoz híven, természetesen kihagyták Magyarországot…), ennek összefoglalásaként született meg a ’Live – From Chaos to Eternity’.

Szkeptikusan álltam ehhez az albumhoz: először is, kicsit úgy érzem, hogy még egy utolsó bőrt le akartak húzni a régi szerzeményekről; talán azért, hogy lezárják ezt a korszakot, talán azért, mert igyekeznek késleltetni a Luca közreműködése nélkül írandó lemezt… Kétségkívül a jobb megoldást választották a korszaklezárást/egyéb funkciót ellátó kiadványra, egy koncertlemez azért sokkal jobb, mintha elénk szórtak volna egy best of-ot. Pedig igazából a ’Live – From Chaos to Eternity’ is az, csak élőben eljátszva. A lehető legjobb setlistet válogatták össze a turnéra, a legismertebb, kihagyhatatlan slágereiket (Emerald Sword, Wisdom of the Kings, Holy Thunderforce, Dawn of Victory, stb…) vegyítették az egymásutánban megjelentetett új lemezek legjobb dalaival (Reign of Terror, Aeons of Raging Darkness, I Belong to the Stars…), ám ezek mennyiségét nem vitték túlzásba.

Fabio Lione munkásságáról csak felsőfokokban tudok beszélni. Nyilván az ő hangja is megkopott az idővel, nem mindig képes már kiénekelni a legmagasabb hangokat, ám érezhető, hogy nem hagyja annyiban a dolgot, hiszen ennek ellensúlyozásaképp újabb stílusjegyeket rejt előadásmódjába - gondolok itt az operás áriázásra vagy a hörgős-károgós egyvelegre. Persze a koncertfelvételeken néhol a hörgés helyett verselésre vált, itt-ott pedig kicsusszan pár hamis hang, ami véleményem szerint teljesen elfogadható (és még mindig jobb ezt visszahallani egy lemezen, mintha az egészet újravették-keverték volna a stúdióban). A többi zenész szinte stúdióminőségű munkát végzett a koncert során, csak a halk közönségmorajlás és Fabio az albumoktól eltérő éneke az, ami meggyőz arról, hogy élő felvételről van szó. Ez a szimfonikus metal legnagyobb gyengesége – a sávok többségét a nagyzenekaros részek adják, amikkel két dolgot tudnak tenni élőben: vagy kihagyják (ami nagyban lebutítaná a dalok többségét), vagy feláldozzák az élőzene varázsát, és samplerről játsszák be az egészet. Természetesen általában az utóbbi történik, és valóban, a legtöbb sávot felvételről halljuk, ami stúdióminőséget ad ugyan, de nem éppen ez az, amit egy koncertfelvételtől várok…

Az új tagok egyébként remekül szuperálnak: volt szerencsém részt venni a turné egyik állomásán, és a srácok remekül beilleszkedtek a régi arcok közé; új löketet kapott tőlük a zenekar, teljesen beélik a színpadot, ugrálnak, szaladgálnak, látszik, hogy élvezik a dolgot, nyoma sincs annak a kicsit feszültséggel teli, merev előadásmódnak, amivel a – még Lucával véghezvitt - fezenes fellépésen találkoztam.

Kicsit csalódott vagyok, hogy egyelőre csak ennyi telt tőlük, de remélem, hogy eme összefoglaló anyag után végre a múlt hátrahagyásával a jövő felé tekintenek majd, és megmutatják, hogyan képesek Luca Turilli bábáskodása nélkül zenét írni - mert ez az, amire igazán kíváncsi vagyok velük kapcsolatban…

Pontszám: 0

Legutóbbi hozzászólások