Feinstein: Third Wish
írta garael | 2006.12.14.
Zenészek
Dalcímek
Értékelés
David Feinstein neve legfőképp az öreg rókáknak derenghet valahonnan, hiszen eme úriember - viszonylag ismeretlen volta ellenére is - bevonult a metal történelembe, mégpedig azáltal, hogy valaha együtt zenélt egy ELF nevű bandában bizonyos Ronald Padovano nevű úriemberrel, ki később aztán Ronnie James Dio néven kövesedett énekesi etalonná. Ja, és hogy ráadásul még unokatestvérek is? Kit, érdekel, mondhatnánk, ám eme vérségi viszony bizony a gitáros jelen zenei művén le is képeződött, a Rainbow és Sabbath hívők legnagyobb örömére. Nos, aki eddig kesergett a Blackmore-i szivárvány hiánya miatt, most igazán megvigasztalódhat, hiszen - leszámítva az öreg Ritchie utánozhatatlan gitárjátékát - bizony most megkapta a 2004 - es Rainbow zenei lenyomatát, megspékelve némi Dio és Tony Martinos Balack Sabbath érzéssel. Persze ahhoz, hogy az illúzió minél tökéletesebb legyen, - s ha már maga Dio mester nem jöhetett szóba - egy olyan énekest sikerült megnyerni eme nagyszerű vállalkozáshoz, akinek neve egyet jelent a tökéletes hard rock zenei élménnyel: John West-et ( Artension, Royal Hunt). West az az énekes, aki szinte minden stílusban maradandót képes alkotni, kezdve a progresszív rocktól a neoklasszikus metálon keresztül a blues orientált hard rockig. Jóllehet sokan mondják, hogy elaprózza a tehetségét, ám ez az indián fiatalember szinte még soha nem hibázott: személye ott kell, hogy legyen, ahol a legjobbb énekeseket említik. Nos, Feinstein nem akarta - nem tudta - meghazudtolni hatásait, így már a kezdő szám is a Sabbath Dehumanizer korszakból ránk maradt riffel és dallammal indul, hogy aztán a Rebelution megmutassa, honnan lopta a Judas Priest a Revolution c. Sabbath nótáját. A Streaming Star aztán egy hamisítatlan Dio témát bont ki, olyan énekesi teljesítménnyel, melyet maga Padovana is megtapsolna - azok a kitartott magas hangok..- , majd a Third Wish-el megmutatják, hogy ma is lehet írni a Stargazerhez hasonló színvonalú epikus nótát: ez a Tony Martinos riffel induló, majd lassan kiteljesedő, és Trouble-ös zakatolással beinduló dal a lemez egyik csúcspontja. A Rule The World a Rainbow-t idéző énektémájával dobogtatja meg az ortodox hívők szívét, majd a Masquerade meghozza az újabb orgazmust: ezt a dallamtémát ugyan már sokan feldolgozták, ám még senkitől sem hallottam ennyire lendületesen, himnusz módjára előadni, egyszerűen pazar!. A Far Beyond egy kissé lopkovárira sikeredett: a Holy Diver kezdőriffjei után azonban egy power lírai bontakozik ki, majd üdítő színfoltjaként az albumnak egy remekbe sikeredett heavy blues következik - itt aztán kiviláglik, mennyire otthon van ebben a stílusban is West. A Live To Ride ismét egy kis Dio feelinggel ajándékoz meg bennünket - naná, ha nekem is ilyen unokatesóm lenne, zenészként én is megpróbálnám a stílusát:D - , mely után a Firefighter sem nyújt mást, mint az egész album: klasszikus Rainbow ízeket. A lemez záró akkordjaként egy kis Hammond orgonával feltuningolt instrumentális retro metalt kapunk, melyben a banda névadója is megvillanthatja zenészi kvalitásait.
Legutóbbi hozzászólások