Feinstein: Third Wish

írta garael | 2006.12.14.

Megjelenés: 2004

 

 

Kiadó: SPV/Magic Circle Music

Weblap: www.rockfeinstein.com/

Stílus: hard rock/heavy metal

Származás: USA

 

Zenészek
David Feinstein - gitár Nate Horton - dob John West - ének Jeff Howell - basszus Bob Twining - billentyű
Dalcímek
01. Regeneration 02. Rebelution 03. Screaming Star 04. Third Wish 05. Rule The World 06. Masquerade 07. Far Beyond 08. Poison Ivy 09. Live To Ride, Ride To Live 10. Firefighter 11. Inferno
Értékelés

David Feinstein neve legfőképp az öreg rókáknak derenghet valahonnan, hiszen eme úriember - viszonylag ismeretlen volta ellenére is - bevonult a metal történelembe, mégpedig azáltal, hogy valaha együtt zenélt egy ELF nevű bandában bizonyos Ronald Padovano nevű úriemberrel, ki később aztán Ronnie James Dio néven kövesedett énekesi etalonná. Ja, és hogy ráadásul még unokatestvérek is? Kit, érdekel, mondhatnánk, ám eme vérségi viszony bizony a gitáros jelen zenei művén le is képeződött, a Rainbow és Sabbath hí­vők legnagyobb örömére. Nos, aki eddig kesergett a Blackmore-i szivárvány hiánya miatt, most igazán megvigasztalódhat, hiszen - leszámí­tva az öreg Ritchie utánozhatatlan gitárjátékát - bizony most megkapta a 2004 - es Rainbow zenei lenyomatát, megspékelve némi Dio és Tony Martinos Balack Sabbath érzéssel. Persze ahhoz, hogy az illúzió minél tökéletesebb legyen, - s ha már maga Dio mester nem jöhetett szóba - egy olyan énekest sikerült megnyerni eme nagyszerű vállalkozáshoz, akinek neve egyet jelent a tökéletes hard rock zenei élménnyel: John West-et ( Artension, Royal Hunt). West az az énekes, aki szinte minden stí­lusban maradandót képes alkotni, kezdve a progresszí­v rocktól a neoklasszikus metálon keresztül a blues orientált hard rockig. Jóllehet sokan mondják, hogy elaprózza a tehetségét, ám ez az indián fiatalember szinte még soha nem hibázott: személye ott kell, hogy legyen, ahol a legjobbb énekeseket emlí­tik. Nos, Feinstein nem akarta - nem tudta - meghazudtolni hatásait, í­gy már a kezdő szám is a Sabbath Dehumanizer korszakból ránk maradt riffel és dallammal indul, hogy aztán a Rebelution megmutassa, honnan lopta a Judas Priest a Revolution c. Sabbath nótáját. A Streaming Star aztán egy hamisí­tatlan Dio témát bont ki, olyan énekesi teljesí­tménnyel, melyet maga Padovana is megtapsolna - azok a kitartott magas hangok..- , majd a Third Wish-el megmutatják, hogy ma is lehet í­rni a Stargazerhez hasonló szí­nvonalú epikus nótát: ez a Tony Martinos riffel induló, majd lassan kiteljesedő, és Trouble-ös zakatolással beinduló dal a lemez egyik csúcspontja. A Rule The World a Rainbow-t idéző énektémájával dobogtatja meg az ortodox hí­vők szí­vét, majd a Masquerade meghozza az újabb orgazmust: ezt a dallamtémát ugyan már sokan feldolgozták, ám még senkitől sem hallottam ennyire lendületesen, himnusz módjára előadni, egyszerűen pazar!. A Far Beyond egy kissé lopkovárira sikeredett: a Holy Diver kezdőriffjei után azonban egy power lí­rai bontakozik ki, majd üdí­tő szí­nfoltjaként az albumnak egy remekbe sikeredett heavy blues következik - itt aztán kiviláglik, mennyire otthon van ebben a stí­lusban is West. A Live To Ride ismét egy kis Dio feelinggel ajándékoz meg bennünket - naná, ha nekem is ilyen unokatesóm lenne, zenészként én is megpróbálnám a stí­lusát:D - , mely után a Firefighter sem nyújt mást, mint az egész album: klasszikus Rainbow í­zeket. A lemez záró akkordjaként egy kis Hammond orgonával feltuningolt instrumentális retro metalt kapunk, melyben a banda névadója is megvillanthatja zenészi kvalitásait.

Pontszám: 10

Legutóbbi hozzászólások