Clutch: Earth Rocker

írta Adamwarlock | 2013.04.10.

Megjelenés: 2013

Kiadó: Weathermaker Music

Weblap: http://www.pro-rock.com

Stílus: Hard rock, Stoner rock

Származás: USA

 

Zenészek
Neil Fallon - ének, gitár, harmonika, ütős hangszerek Tim Sult - gitár Jean-Paul Gaster - dobok Dan Maines - basszusgitár
Dalcímek
01. Earth Rocker 02. Crucial Velocity 03. Mr. Freedom 04. D.C. Sound Attack! 05. Unto the Breach 06. Gone Cold 07. The Face 08. Book, Saddle, & Go 09. Cyborg Bette 10. Oh, Isabella 11. The Wolf Man Kindly Requests...
Értékelés

Kevés olyan együttest tudnék felsorolni, mint amilyen ez a marylandi illetőségű elborult brigád, Clutch néven. Jómagam régóta követem a pályafutásukat, ami egészen elképesztően fordulatos zenei csemegét tartalmazott számomra az évek során. Az 1990-ben alakult csapat idén adta ki sorjában a tizedik nagylemezét, és így a jubileumi kiadvány okán visszatekintve életművükre  megállapítható, hogy bizony ez az amerikai együttes még mindig a csúcson van.

A zenéjük természetesen nem sorolható be egyértelműen sehova. Persze teljesen idegen műfajok keveredéséről szó sincsen, de a számaik a rock, az alter és a blues egy érdekes elegyét alkotja, amely körbe néhol betüremkedik egy kis funky, punk vagy éppen metal is. Aki még nem hallotta őket, azt gondolom most jól bevittem az erdőbe, mert ennyi műfaj felsorolásából aztán semmilyen következtetést nem fog tudni levonni a Clutch zenéjét illetően. Nos, ezért is mondom: tessék egy próbát tenni vele, mert ez a muzsika bizony kemény, dögös, intelligens és ötletes. Védjegye a vastag gitárhangzás, a feszes groove-ok és Neil Fallon énekes elképesztően változatos orgánuma.

Az ’Earth Rocker’ nem lóg ki nagyon a csapat eddigi lemezei közül, simán odatehető a  ’Blast Tyrant’ és a ’Robot Hive/Exosus’ című mesterművek mellé a polcra, de tegyük hozzá, hogy a Clutch előszeretettel teszi igencsak változatossá a korongjait. A tizedik lemez meglehetősen gitárcentrikussá alakult, Tim Sult végig irányítóként jelenik meg a lemezen, és tolja az orrunk alá a legmocskosabb riffeket. A dobtémák pedig ehhez a világhoz igazodnak: bólogatós, elszállt, néhol kimondottan bonyolult, szaggatott groove-ok szabdalják szét az idegrendszerünket. Kizárólag csutkára tekerve, rengeteg basszussal érdemes ezt a muzsikát hallgatni.

A dalok egyszerűen leszaggatják az arcunkat, persze nem thrash metalos értelemben. A széttördelt ritmusok, a súlyos riffek miatt nem is igényelünk semmiféle sodró lendületet, így is érezzük a D.C. Sound Attack! bluesos témáiban vagy The Face már-már sludge-ba hajló dübörgésében a mérhetetlen erőt. Jean-Paul Gaster dobos elmondása szerint a Thin Lizzy-vel és a Motörheaddel közös turné során jöttek rá, hogy több direkt rock nótára van szükségük. Ez meg is látszik az olyan darabokon, mint az Unto the Beach vagy a címadó dal. Most a Clutch kicsit az egyszerűbb, de nagyszerű oldalát mutatta meg a közönségnek, ami természetesen nagyon jól áll nekik. Ettől persze nem veszítettek el semmit sem egyediségükből, sőt! Egy igazi kemény lemezt akartak kiadni sallangok és felesleges okoskodás nélkül. Nos, ez az ’Earth Rocker’-rel maradandóan teljesült.

Szerintem a Clutch az év eddig egyik legjobb korongját tette le az asztalra. A huszonhárom évet felölelő életmű jubileumi kiadványaként a heavy-rock legjobb hagyományait vették elő. Személyes kedvenc a Book, Saddle & Go és a Cyborg Bettle duó, amiken aztán le sem lehet tagadni a veretes Motörhead hatásokat. Az ilyen direkt zenék azok, amit ha jól csinál egy csapat, kilóra megvesz engem. És a Clutch jól csinálja.

Pontszám: 9