Serenity: War of Ages

írta Ivetka | 2013.04.15.

Megjelenés: 2013

Kiadó: Napalm Records

Weblap: http://www.serenity-band.com

Stílus: Szimfonikus power metal

Származás: Ausztria

Dalcímek

Értékelés

Az osztrák Serenity az a zenekar, amit rengeteget hallgattam, nálam mégsem tudtak kitörni a melodikus-szimfonikus power metal másodvonalának sereghajtói közül. Hiába volt kellemes hallgatnivaló teljes egészében, kiemelkedő dalokat sosem találtam tőlük – az új lemezzel is pontosan ez történt.

Az első pár hallgatásra ígéretesnek tűnt, a könnyedén megjegyezhető énektémák, a bombasztikus szimfonikus betétek eléggé megnyerőek voltak, azt sejtették, hogy több hallgatás után kívülről fogom fújni a dalokat. Nem így lett. Elsőre tetszett, de aztán minél többet hallgattam, rájöttem, hogy nincsen sok átlagon felüli pillanat. A kezdődalt, a Wings of Madnesst és a gitárszólóját, valamint a The Art of Wart emelném ki, de a verzéknél ez is leül, bár a Nightwishre hajazó zongora- és billentyűfutamok feldobják az unalmasabb dallamokat. A hangzás inkább a szimfonikusokra koncentrál, a gitárok tompábbak, a riffek túl modernek.

A dalok intrói egyébként egytől-egyig nagyon jók, ám az erőteljesség sajnos hamar leül, az osztrákok nem tudják folytatni a bevezetőkben megírt lendületet, bár néhol sikerült nagyon jó refréneket kreálniuk (pl. a fent említett Wings of Madnessben, az Age of Gloryban, a Legacy of Tudorsban…). Georg hangja néhol kísértetiesen emlékeztet Tony Kakko orgánumára, aki kedvenc énekeseim egyike, ezen kívül az énekstílus, néhány énektéma is az újabb Sonata Arcticára hajaz. Itt-ott női ének is felcsendül, a korábban vendégénekesként szereplő Clementine Delauney az év elején vált a zenekar hivatalos tagjává, bár még eléggé háttérbe szorul a férfiének mögött.

A lemez vége belassul, a normál verzió záródala a Royal Pain című ballada, ami az egyik legjobb dal a ’War of Ages’-en, rendkívül slágeres refrénnel és gyönyörű zongorákkal. Egyébként a zongora szinte minden dalban szerepel, némi popularitást csempészve a riffek közé, de emellett ezek a legszebb és leghangulatosabb dallamok is. Ha már itt tartunk, meg kell említenem a limitált kiadásra felpakolt, a ’Fallen Sanctuary’-n szereplő korábbi daluk átdolgozását, a Fairytales-t, amiből hasonlóan szép ballada kerekedett. A limitált CD utolsó dala a Serenityre nagy hatást gyakorló Queen Love of My Life-ja, egyáltalán nem lóg ki a sorból. Kifejezetten jó ötletnek tartom, hogy a balladákat a lemez végére hagyták, mert nem törik meg a lendületet, viszont kellemes levezetőként szolgálnak. 

Pontszám: 6