Tirana Rockers: Sex Dealer

írta Csemény | 2013.03.14.

Megjelenés: 2012

Kiadó: Nail Records

Weblap: https://www.facebook.com/TiranaRockers

Stílus: Hard rock

Származás: Magyarország

Dalcímek

Értékelés

Bizonyára furcsán hangzik a kérdés: vajon mi köti össze Daczi Zsoltot, Tim „Ripper” Owenst, Póka Egont és az AC/DC-t? Pedig a válasz egyszerű: a Tirana Rockers.

De ne rohanjunk ennyire előre, inkább haladjunk szépen kronologikusan. Mivel a Tirana Rockersről nem most hullott le a tojáshéj - és az egyik legalulértékeltebb magyar zenekarnak számít, ami a minőség és az ismertség arányát illeti - a fiatalabbak kedvéért induljunk ab ovo. A Bikini 1992-es feloszlását követően a gitároslegenda, Daczi Zsolt új zenekart alapított Gubás Tiborral, történetesen Tirana Rockers néven. A banda 1999-ig működött és egyetlen, magyar viszonylatban szokatlanul igényes lemezét szerzői kiadásban jelentette meg ’Sex Dealer’ címmel. Nekünk pedig bizony ugyanezen lemez újravett változatával van dolgunk.

Rengeteg az újdonság a mostani kiadással kapcsolatban. Ezek közül a modern hangszerelés, valamint a tagcserék a legszembetűnőbbek. Gubás Tibi nem csak frontemberként fontos láncszem: egyrészt ő az egyedüli tag, aki az eredeti korongon is hallható, másrészt ő (is) szorgalmazta a banda reaktiválását. (Ha már itt tartunk, ne feledjünk el köszönetet mondani Daczi Zsolt emlékének és munkásságának ápolásáért.) A gitárokat Mikky Slade és Nagy Máté nyektetik, a basszusgitáros Bártfay László (Metal Angel) lett, a dobokat pedig Ratkai Miklós püföli. Továbbá van itt még pár meglepetés is, de ezekről később. A tagok tehát cserélődtek ugyan, de a minőség maradt.

Nemcsak mostanában, hanem a ’90-es években is érték olyan vádak a bandát, hogy csak egyszerű AC/DC epigon. Ez egy marhaság! Az Airbourne az AC/DC epigon, a Tirana Rockers nem! Viszont ez nem jelenti azt, hogy ne tudnának AC/DC-t játszani: egyenesen tökéletesen teszik. A Hell Ain’t A Bad Place To Be-t az eredetihez megszólalásig hasonlóan nyomják, szerintem egy átlagember nem is nagyon tudná megmondani melyik melyik.

Persze a többi szám is nagyon jól szól. A hangzás vérprofi és teljesen korszerű. Ám a megszólalás mellett technikailag is magas színvonalú a produkció. Gubás Tibi a Tirana Rockers mellett az Omenben is dolgozott együtt Daczi Zsolttal, és bár erős lemezt hoztak össze Nagyfiékkal, ott hosszú távon nem aratott osztatlan sikert. A ’Sex Dealer’-en viszont az egyik húzóember. Tibi bizony erre teremtetett, világszínvonalon adja elő a dalokat. Ez szemmel láthatóan teljesen az ő világa. Azt a törvénytelen, romlott kukorékolást, amit művel, bizony még Udo Dirkschneider is megsüvegelné. Mielőtt áttérünk a hangszeresekre, megjegyzem: nem ő az utolsó, aki megfordult az Omenben is. Úgy tűnik, kész átjáróház van a két banda között. Tibi és az ex-basszeros Ács András mellett az új gitárosok egyike, Nagy Máté is Omen-gitáros. Máté kollegájával, Mikky Slade-del technikailag abszolút profin dörrentik meg a riffeket, a játékuk nem egyszer Wolf Hoffmann-ra, máskor Angus Youngra vagy Zakk Wylde-ra emlékeztet. Ratkai Miklós is teszi a dolgát becsülettel, hiba nélkül dobolja végig az albumot.

Végül térjünk rá a basszerosokra. Bizony nem gépelési hiba! Ugyanis a ’Sex Dealer’-en vendégzenészként kap szerepet a magyar rock-blues egyik legnagyobb alakja, Póka Egon (ex-Hobo Blues Band, ex-P.Mobil, Póka Experience). Nem is részletezném tovább, tanárian játszik. A másik bőgősnek, Bártfay Lászlónak (Metal Angel) nem csak a játékáért jár piros pont. Nem nehéz ugyanis rájönni, hogy az ő kapcsolati tőkéjének köszönhetően részesülünk az alábbi meglepetésben. Hát amikor ezt megláttam, kifordultam a székemből. Hatalmas dolog Tim „Ripper” Owenst  (ex-Judas Priest, ex-Iced Earth, ex-Malmsteen) magyar lemezen hallani.

Nem hiszem, hogy volna olyan ember, aki a lemezt hallgatva ne kezdene legalább bólogatni. Kifejezetten szórakoztató, élvezetes zene. A hangulaton dob egyet a bulizós, csajozós, laza szöveg is. A legtöbb számnak kifejezetten glames, nyugati parti hangulata van, emellett változatos is, hiszen nem egy stílusba begyöpösödve nyomják végig a lemezt. A Get Down például tök olyan, mintha korai Manowar lenne, a Crazy For You Joe Walsh-ra emlékeztet, a You Are Crazy pedig a Rainbowra, és sorolhatnám tovább (mindenki fog még találni). A lényeg, hogy tényleg sokszínű az album. Nagyon jól sikerült összegyúrni a témákat: rock’n’roll és blues alapokra hard rock és glam metal épül zúzós hangszereléssel. De a kemény részek mellett az akusztikusak is jól sikerültek (a Crazy For You eleje és a Give Me Shelter).

Pontszám: 8.5