Paradox: Tales of the Weird

írta Jocke | 2013.02.28.

Megjelenés: 2012

 

 

Kiadó: AFM Records

Weblap: http://www.paradox-bangers.de/

Stílus: Thrash/power metal

Származás: Németország

 

Zenészek
Charly Steinhauer - ének, gitár Christian Münzer - gitár Olly Keller - basszusgitár Daniel Buld - dobok
Dalcímek
01. Tales Of The Weird 02. Day Of Judgement 03. Brutalized 04. Fragile Alliance 05. Escalation 06. Brainwashed 07. Slashdead 08. Zeitgeist 09. Downward Spiral 10. A Light In The Black (Rainbow Cover)
Értékelés

Szinte fáj leírni, akkora közhely, de 2012 valóban a thrash éve volt: odavert a Testament, a Kreator és az Overkill is, hogy csak önkényesen kiemeljek néhány igazán remek korongot a nagy választékból; s mikor már azt gondolhattuk, hogy elég volt a dőzsölésből, egy újabb német veterán thrash gárda sújtott le ránk decemberben. Még jó, hogy jóból sosem árt meg a sok – ez ugye tudvalevő. A würzburgi Paradox ugyan soha nem arról volt híres, hogy ontja magából az albumokat, amikor viszont rászánják magukat, mindig minőséget képviselnek. 1986-os megalakulásuk óta a ’Tales of the Weird’ mindössze a hatodik stúdiólemezük, bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy szinte az egész kilencvenes éveket feloszolva bekkelték ki. Ki tudja, talán ez a titka annak, hogy a ’Tales of the Weird’-et hallgatva felsejlenek a nyolcvanas évek képkockái, melyen felvarrókkal teletűzdelt farmerkabikban nyomják a zúzdametal-fanok. Ez persze nem is csoda, hiszen olyan egészséges egyvelegben kapjuk arcunkba a thrasht és a speed metalt, mintha a Metallica éppen aranykorát élné a ’Master of Puppets’-szel.

A vaskos sound, a felturbózott témák, a mániákusan zakatoló dobok és a komor hangulat igazi gyöngyszemmé állnak össze, úgy, hogy mindebbe még dallamosságot is sikerült szorítani. A lemez egy akkora alapfeelinggel nyit, hogy az minden bizonnyal überelhetetlen: az akusztikus nyitány után beharap a gitár és peregni kezd a dob, majd beindul a kíméletlen zúzda, meghintve egy kellemesen dallamos refrénnel – mindezt kilenc percben. Az igaz, hogy szerintem egyértelműen a Tales of the Weird a ’Tales of the Weird’ csúcspontja, de a többi kilenc dal sem szégyenkezhet, sőt! Kicsit olyan érzésem volt, mint a Gamma Ray ’Land of the Free’-jének esetében, ami szintén egy állszaggató kilencpercessel (Rebellion in Dreamland) kezdődött el, aztán csupa-csupa jósággal folytatódott, de mégis a Rebellion maradt az átugorhatatlan, megkerülhetetlen etalon.

Itt kőkemény metal megy, kérem szépen, nincs ellágyulás, s ezt már a számcímek is előre vetítik, mint a Brutalized, az Escalation vagy a Brainwashed. Néhol elvétve van egy kis belassulás és doomolódás, mint például a Fragile Alliance vagy a Brainwashed esetében. A főszerep azonban a kemény riffeké és a szélvészgyors témáké: mazochistáknak ajánlom a Slashdeadet; ha valaki teljes izomból végigheadbangeli a számot és utána meg tud állni a két lábán szédülés nélkül, fizetek neki egy bambit. S ha már kiemeltünk néhány dalt, akkor nyilván nem szabad elmenni az egyik legérdekesebb tétel, a Rainbow feldolgozás mellett, ami szerintem megint csak remekül sikerült. Hut ab!

Ezek a gyönyörűséges thrash riffek Charly Steinhauer fejében születnek meg. Ő az egyedüli tag az eredeti felállásból, sőt, a Paradox annyira kicserélődött, hogy a 2009-ben napvilágot látó ’Riot Squad’ legénységének már se híre, se hamva, dobos, gitáros és basszerposzton is változás történt. Sajnos időközben Charly megjárta a kórházat is, ezért egy ideig most nem koncertezik a német gárda, de reméljük, hogy a Paradox-főnök mihamarabb kipiheni a műtétjét és élőben is fejeket tépnek majd.

Pontszám: 9

Legutóbbi hozzászólások