Lionville: II

írta meszo | 2013.02.05.

Megjelenés: 2012

Kiadó: Avenue Of Allies Music

Weblap: http://www.lionville.it/

Stílus: AOR

Származás: Olaszország

 

Zenészek
Stefano Lionetti - ének, gitár, billentyűsök Lars Säfsund - ének, vokál Alessandro Del Vecchio - billentyűsök, vokál Bruce Gaitsch - gitár Mario Percudani - gitár Anna Portalupi - basszusgitár Alessandro Mori - dob Közreműködik: Bill Champlin - ének, vokál: "Higher", Tamara Champlin - vokál: "Higher", Robert Säll - gitár és billentyűsök "All This Time", Sven Larsson - gitár "One In A Million", Peter Friestedt - gitár "Another Day", Joe La Viola - szaxofon "Waiting For A Star To Fall", Herman Furin - ütős hangszerek "Open Your Heart".
Dalcímek
01. All We Need 02. The Only Way Is Up 03. Another Day 04. Higher 05. No Turning Back 06. All This Time 07. Next To Me 08. Waiting For A Star To Fall 09. Don't Walk Away 10. One In A Million 11. Shining Over Me 12. Open Your Heart
Értékelés

Itt az újesztendő, túléltük a világvégét, és már mindannyian a 2013. feliratú kalendárium intenzív betáblázásával vagyunk elfoglalva, ám néha még akarva-akaratlanul vissza kell térnünk a múltba. Jelen írás elsőszámú célja pedig pontosan az volna, hogy bemutassa a kedves Olvasóknak 2012 egy magazinunk hasábjairól méltatlanul nélkülözött gyöngyszemét. Hogy mi lehetett a kihagyás oka? Nos, ebben több tényező is szerepet játszik… A zenekar egyik „pechje” maga a megjelenésre kijelölt dátum volt, hisz az év utolsó szakaszában valósággal ömlöttek ránk olyan friss megjelenések, melyek prioritásukat tekintve egyértelműen kiszorították viszonylag kevésbé ismert társaikat. A kettes számú indokot pedig épp az imént árultam el… Sajnos a mai lemezáradatban kénytelenek vagyunk szelektálni, és a sokadik kiskiadós AOR kiadvány bizony könnyedén kiszorulhat a hallgatnivalók „castingja” során. Még akkor is, ha tartalmát tekintve egyáltalán nem kellene ennek így történnie…

A hónap közepét elhagyva már könnyedén találhatunk magunknak fogásokat az újév terméséből, ám jómagam valamiért mégiscsak fontosnak tartottam megemlékezni erről a múlt évben megjelent korongról. Hogy miért? Ja, és hogy mit is takar ez a bizonyos Lionville? Lássuk hát…

Nos, a zenekar múltjának ismertetése esetében nem szükségeltetik hosszas történelemóra, ugyanis a csapat debütálása csupán 2 évre nyúlik vissza. Amit érdemes tudni róluk, hogy egy többségében olasz (!) nemzetiségű tagokkal rendelkező projektről beszélünk, a mikrofon mögé pedig korunk egyik kétségkívül legnagyszerűbb AOR énekesét sikerült megnyerniük, aki nem más, mint Lars Säsfund. (Akiket esetleg a név önmagában még nem vezetett el a megoldáshoz, azok számára természetesen azonnal itt is van a telefonos segítség: az úriembert és csodálatos hangját a Work of Art zenekarból ismerhetjük.) Az egyébként sem gyenge négyes fogatot pedig még a műfaj jó néhány méltán kultikus figurája segíti vendégszereplésével, mint például Bill Champlin (ex-Chicago), Peter Friestedt (többek közt Joseph Williams-szel közös munkája kapcsán ismerhetjük), avagy egy Work of Art-os kolléga, Robert Säll

Nem véletlenül vettem végig a Work of Arttal való kapcsolódási pontokat, ugyanis az anyag zenei megközelítése leginkább pont e zenekar Toto-Journey fúziója köré tájolható, ami már önmagában jó hírként szolgálhat az AOR fanatikusok számára. Ami pedig még ennél is jobb hír, hogy az albumon hallható muzsika minőségét tekintve sem sokban marad el a svéd „melódiabomba” zenekar produkciója mögött, és ez nem csupán a közös „összetevők” érdeme.

Az első pillanattól fogva professzionálisan kidolgozott, időutazás jellegű produkciót hallhatunk, melyben maximálisan képes kibontakozni a skandináv dallamérzék. Az album egyik legnagyobb erőssége, hogy még a legnyilvánvalóbb hatásokat is képesek kópiaérzet-mentesen beilleszteni a szerzeményekbe. Gyakran lelhetünk egy-egy Journey-sen naiv dallamvilágú refrénre, avagy egy korai Toto-t megidéző hangszerelési megoldásra, a végeredmény azonban mégis önálló lábakon áll.

Szintén elégedettségre, és egyben elgondolkodásra adhatnak okot az albumon hallható vokális teljesítmények. Míg hazánkban az igazán kiemelkedő énekteljesítmény továbbra is kuriózumnak számít, addig egy északi alkotók által fémjelzett korong esetében szinte alapvető elvárásnak tekinhetjük a kifogástalan hangi adottságokkal rendelkező vokalistát. Ez természetesen itt sincs másképp, a már feljebb említett, fantasztikus tehetségű  Lars Säsfund mellett a „főnök”, Stefano Lionetti is jelesre vizsgázik az éneklés terén.

Az anyag egyetlen hibájaként csupán a finoman szólva sem túl fantáziadús borítót tudom felróni; a tartalomhoz mérten a külcsíntől is némileg többet várnék a front oldalon látható „ ’1987 és ’British Lion’ mix-nél... A másik negatívabb kicsengésű gondolat pedig egyben a fájdalmas költői kérdés: vajon miért csak egy maréknyi hallgatóságot foglalkoztat ez az album?

Pontszám: 8.5