Aeternam: Moongod

írta Tomka | 2012.12.12.

Megjelenés: 2012

Kiadó: Galy Records

Weblap: http://www.myspace.com/aeternammetal

Stílus: Oriental/melodic death metal

Származás: Kanada

 

Zenészek
Maxime Boucher - basszusgitár, ének Ashraf Loudiy - ének, gitár Antoine Guertin - dob, ütőhangszerek, samplerek Alexandre Loignon - gitár
Dalcímek
1. Moongod 2. Invading Jerusalem 3. Cosmogony 4. Iram of the Pillars 5. Rise of Arabia 6. Xibalba 7. Descent of Gods 8. Idol of the Sun 9. Hubal, Profaner of Light
Értékelés

Ha valaki „orientális” fémzenéhez nyúl manapság, nehéz nem csípőből az Orphaned Landdel példálózni. Hiszen az izraeli zenekar olyan alapvetésekkel definiálta a folkkal színezett doom/death metalt, mint mondjuk az At The Gates a göteborgi melodeath-t. A svédeket azonban nem merő véletlenségből citáltuk ide: az Aeternam második eresztése azért képes egy méretes balhoroggal padlóra küldeni az „oriental” címke hallattán valami harmatos OL-koppintásra számító hallgatót, mert a Yossi Sassiék által felállított etalon műfajkevercset göteborgi metallal dúsítják fel. Míg az Orphaned Land a folk felé közelítette a femzenét, addig az Aeternam a metalba olvasztja a folkot, vagyis először is göteborgi ihletésű, dallamos death metalt játszik, és csak másodsorban orientális death metalt.

Még tisztább volt ez a képlet a ’Disciples of the Unseen’ c. debütlemezen, ahol a népzenei dallamvezetés csak ritkán látott vendégként bukkant fel a dalokban, és helyét a black/death panelek mentén szerveződő, de ügyesen megkoreografált, jéghideg riffeknek engedte át. Az első lemez potenciálját most a ’Moongod’ váltja be, ami minden tekintetben kerekebb, mint elődje. Kezdve azzal, hogy az arab népzenei hatások kiteljesedtek, gazdagabban szövik át a szerzeményeket – ám az Aeternam továbbra sem a hangszereléssel, hanem a samplerek által biztosított digitális lehetőségekkel éri ezt el. Meg persze a tisztára mosott énektémák beemelésével, ami azért a hörgésnél csöppet autentikusabban tud közelíteni a folkos gyökerekhez. Ám a helyzet csak papíron hangzik rosszul: az Aeternam a Septicflesh-hez hasonló sikerességgel tud mitológiai súlyú atmoszférát teremteni a dalokban – az Idol of the Sun például nyugodt szívvel megférhetne a ’Communion’-on vagy a ’The Great Mass’-on is.

A dalszövegek értelemszerűen mitológiai témákban vájkálnak, kétsoronként hörgi Ashraf Loudiy a Xibalbától Shemsuig terjedő névsor valamelyik tagját, miközben a giccset messzire kerülő, de azért a ’Disciples of the Unseen’-nél bátrabban aláfestő szintetizátor csempész magasztosságot az amúgy a sumér pusztaságok kietlenségét árasztó riffek fölé. Hogy a zenei paletta se szűköljön be a szigorúan vett halálmetalra, a receptet a progressív metal suli tananyagával bővítik, ami főként a rövid pórázon tartott szólóblokkokban köszön vissza – a szolid, de magabiztos technika-fitogtatás sosem árt. Az Aeternam pedig öncélúsággal bizton nem vádolható, hiszen kompozíciókat lényegretörően, már-már puritán szűkszavúsággal fogalmazzák meg. A lényeg, hogy a dal előbb odab...on, aztán következhet a truváj.

Ha viszont betartják ezt a metal-krédót, akkor utána jöhet a trükközés, például a doomos leállások becsempészése két megtört riff közé, vagy a black metalból megörökölt villámgyors sikálások magabiztos váltogatása a thrashes aprítással. Műfajhalmozását tekintve egyértelműen a lemezzáró Hubal, Profaner of Light a ’Moongod’ csúcspontja, amibe még női kórust és szimfonikus epikát is invesztáltak a kanadaiak. Ám a klasszikus háromnegyed órás játékidőt kizárólag ütős, sallangmentes szerzeményekre áldozták: legyen szó a kraftos gitármunkát dallamos refrénnel ellenpontozó Moongodról, a neoklasszikus prog-metalra kikacsintó Cosmogony-ról, a közel-keleti dallamvilágot legdirektebben felemlegető Iram of the Pillars-ról, netán az archaikus atmoszférát old school black metalba csorgató Xibalbáról, az album az első hangtól az utolsóig kifinomult fémzenét rejt, amely nem esik a hasonszőrű zenekarok hibájába, és nem áldozza fel a metalt az érzelmesség oltárán. A ’Moongod’ magabiztos kézzel repíti közvetlenül a műfaj nagyjai mögé az Aeternamot – ahhoz, hogy ezt a remek lemezt fölülmúlják, már csak az eredeti gondolatoknak kéne nagyobb teret engedniük.

Pontszám: 7.5