Talisman: 7

írta garael | 2006.10.30.

Megjelenés: 2006

Kiadó: Frontiers Records

Weblap: www.talismanworld.com

Stílus: hard rock

Származás: Svédország

 

Zenészek
Jeff Scott Soto - ének Marcel Jacob - basszus, gitár, billentyű Fredrik Akesson - gitár Jamie Borger - dob
Dalcímek
1. Falling 2. Nowhere Fast 3. Rhyme or Reason 4. End Of The line 5. The 1 I'm Living 4 6. On My Way 7. Forevermore 8. Succumb 2 My Desire 9. Shed A Tear Goodbye 10. Troubled Water 11. Back 2 The Feeling
Értékelés

- Hello, metalhead cimborám! - Szerbusz, hard rock fan tesó! Mizu? - Te, itt van ez az új Talisman, hallgassuk már meg. - Eeeeh, tudod jól, hogy fenntartásaim vannak az európai hard rock-kal kapcsolatban. A sok elnyújtott ballada, a siránkozó témák, és ha egyszer belelendülnek, akkor is gyorsan megállnak pihenni, hogy kapjanak egy kis levegőt. Hiányolom belőlük a Gus'n' Roses pimasz lázadását, de még a virágkorát élő Scorpions germán tempóját sem tudják hozni. - De tudom, hogy szereted a jó énekeseket, itt pedig Jeff Scott Soto énekel, egy remek gitáros kí­séretével, egy tényleg klasszikus bandában. - Soto? Valóban jó a hangja, de néha az eluralkodó funky mánia, hmmm, ráadásul most a Journey-ben még azt a dögöt is ki kell ölni a hangjából, ami vinne a zenébe egy kis tökös svungot. - De hiszen te is szereted a klasszikus, tiszta énekhangot. - Igen, de ami jó a Journey-be, az nem biztos, hogy jó egy vérbő hard rock lemezen is. De lásd, kivel van dolgod, ugorjunk neki. Nézzük, mi is az első szám? - A Falling. Indí­tom. - Hűűű bazzzeg, mi ez? Nem valami heavy metal csapat riffel itt? Ja, nem, a dallam már klasszikus hard rock, kissé TNT beütéssel. Azta, apám, ezt a basszust, nem semmi. És a refrén, huhh, ez igen, valószí­nű Baudelaire is innen vehette az ihletett az Egy Dög c. szerzeményéhez. No és ez a sláger-refrén. Tempó, öregem, ez az amit magyarázok, huhhh....jó! - Nézzük a következőt, Nowhere Fast - Ismét ez a basszus...Ilyet utoljára a Manowar Warriors of the world united-on hallottam. Hopp, de mi ez? A dallamot meg honnan vették? Valami funky discoból? És ez a nyögés, komolyan, mint valami feka énekes. De istókuccse, még tetszik is. Ha funky, akkor legalább legyen ilyen sláger refrénje. - Nézzük a következőt, Rhyme of Reason - Ejjj, de jó modern kezdés, a megszokott basszussal, mindjárt kiszakad a mélynyomó. Ismét egy sláger, tetszik ez a groove-os riff, nem hagyja elpunnyadni a számot, még az én füleimben sem. Látszik, hogy haladni akarnak a korral a fiúk. A gitárszóló alatt is végig ott dübörög ez a gyomorpuffogtató ütem, ez igen, valahogy í­gy kéne metal tömbbe oltani a hard rockot finomságát. Mi jön most? - End Of The Line - Huhhh, mi ez? Törzsi dobok? De jó, és megint ez a basszus. Te, ez mint valami modernebb metal csapat...No jó, a refrén már igazi hard rock, de ez a pulzáló ritmus, szinte orromban érzem az Amazonas menti erdők illatát. A dallam a már megszokott, azonnal ütő fütyülde, aztán megint ez a modern konga, ez tetszik eddig legjobban. - Itt a következő - Ki a basszgitáros? Ilyen előretolt szerepet már régen hallottam hard rock lemezen. Ez igen, ez jó ötlet, még ennek a lassabb számnak is megadja azt a mélységet, amit a metalban szeretek. Soto hangja pedig szerencsére jól idomul ehhez a szerephez. Mi van még? - On my Way - Remélem, nem Sinatra:D - Nem hinném - Hopp, egy kis tempó. Jó ez a dobos, erős, feelinges. No, látod, ebből lehet a lemez húzónótája, ha csupa ilyen számmal nyomnák tele a hard rock albumokat, rögtön lecserélném a power metal felvarrómat, höhöh. A szóló sem semmi, Soto meg kiénekli a szí­vét is. - No, itt jön egy kedvenced - Ehh, egy lí­rai? Nem gond, egyet- kettőt elhallgatok egy albumon, főleg, ha ilyen fülbemászó dallammal rendelkezik ,mint ez, bár mintha hallottam volna már ezt a nótaszerkezetet párszor, de úgy látszik, nekem el lehet adni ezredszerre is. No, mint Pósalaky úr mondaná: ugorgyunk! Mi ez? Megint funky? No, ettől most kicsit besokalltam. Nem rossz, de már másodjára nem üt akkorát az ötlet. Ehh, Blackmore mester sem kedvelte Hughes-t , meg is értem, miért. Bár az itt felbukkanó törzsi dobok miatt nem fogom be a fülem, ráadásul még - bár szégyen ilyet mondani - tetszik ez a fránya talmi Brown Jones. Gyerünk tovább. - Shed A Tear Goodbye - Úgy látszik sampler bátyót is meghí­vták, még jó, hogy a dal klasszikus sláger, amolyan középtempós kis dalolda. No, fiúk, nyomjatok már megint egy kis svungot. - Troubled Water a következő - No, ez meg mi? Reggie? És mi ez a danadászás? Ehhhh, ezt már tényleg nem kellett volna. De nézd már, lendületet kapott a dal, csak ez a karibi feeling ne lenne.... - Itt az uccsó - Fogadjunk, hogy egy ballada. Az hát. Mondjuk ez egy kicsit jobb, mint az előző volt.

Pontszám: 10