Lynyrd Skynyrd: Last Of A Dyin' Breed

írta meszo | 2012.09.25.

Megjelenés: 2012

Kiadó: RoadRunner Records

Weblap: http://www.lynyrdskynyrd.com

Stílus: Southern Rock

Származás: USA

 

Zenészek
Johnny Van Zant - ének Gary Rossington - gitár Rickey Medlocke- gitár Michael Cartellone - dob Mark Matejka - gitár Johnny Colt - basszusgitár John Lowery aka John 5 - gitár
Dalcímek
01. Last of a Dyin' Breed 02. One Day at a Time 03. Homegrown 04. Ready to Fly 05. Mississippi Blood 06. Good Teacher 07. Something to Live For 08. Life's Twisted 09. Nothing Comes Easy 10. Honey Hole 11. Start Livin' Life Again
Értékelés

A zenekar, amely mindent túlélt… Bizony, a Lynyrd Skynyrd kapcsán folytatott beszélgetések során legtöbbször még muzsikájuk taglalása helyett is arra a szörnyű tragédiahalmazra terelődik a szó, amit e csapat mind megélt sok évtizedes pályafutása során. A zene mindenekfelett álló hatalmát azonban mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a zenekar a rengeteg tragikus esemény után még 2012-ben is él, virul és alkot. Így lehetséges, hogy idén, újabb album láthatott napvilágot a southern rock népszerű képviselőitől, melyen a jelek szerint ezúttal sem kívánnak változtatni a jól bevált recepten, de ugyan mi szükségük is volna rá? Semmi, ahogy nekünk sem…

A hallgató szükséglete szürke hétköznapjaiban ugyanis nem más, mint a feltöltődés és kikapcsolódás. Ennek pedig kiváló lehetőségét nyújtják az óceán túloldaláról érkezett, déli „iparcikkek”. Nincs ez másképp a Lynyrd Skynyrd friss dalkollekciójával sem. Ez egy olyan anyag, amelynek hallgatásakor felesleges a trükköket és megfejtéseket keresnünk, egyszerűen „csak” jól érezhetjük magunkat, és elmélkedhetünk róla, hogy vajon milyen is lehet az élet odaát.

Nos, igen, ez az album hétköznapi természetességgel foglalja magába azt az attitűdöt, melyet európaiként még csak nyomokban sem találhatunk meg mindennapjainkban. Nincsenek elsöprő, földbedöngölő témák, ahogy nem tehetünk kirándulásokat a páratlan ütemek világába sem (furcsa is lenne…). Kapunk viszont jó pár „délies” lazasággal előadott, blues alapú témát, és néhány igazán feelinges refrént. A tempósabb nyitáson kívül leginkább a bólogatós középtempó dominál a lemezen, megfűszerezve egy-két lassabb, lírai szerzeménnyel. Ezek közül kiemelném a zongorával megspékelt Ready To Fly című dalt, amely már első hallásra szép lassan befészkeli magát az ember memóriájába, hogy onnan többé ne is szabadulhasson. A „medium csoport” képviselői közül leginkább talán a harmadikként elhangzó Homegrown tetszett meg mélyre hangolt gitárriffjével, és ugyancsak kiemelkedően sikerült refrénjével. De szintén óriási, bluesos játszadozásokat rejt magában a Missisipi Blood is, melyben talán legerőteljesebben van jelen a southern életérzés. Mielőtt azonban felsorolnám a teljes számlistát, gyorsan említést teszek Johnny Van Zant úrról, aki ezen a korongon bebizonyítja ismét, hogy miképp tudja egy énekes 45 perc alatt a lehető legegyszerűbb eszközökkel megkedveltetni magát. Hősünk erénye ugyanis, hogy a szerzemények egész egyszerűen remekül szólnak a tolmácsolásában, és ennél nincs is szükség többre.

Egy Lynyrd Skynyrd szintű névnél természetesen magasan vannak az elvárások produceri munka szempontjából is, ám szerencsére e téren sem tapasztalhatunk negatívumokat. A keverés során kiválóan sikerült megtalálni az arányokat, a hangzás egyszerre markáns, erőteljes és kiegyensúlyozott.

Egy szóval minden adott ahhoz, hogy a Last Of A Dyin’ Breed egy jól sikerült southern rock album legyen, és az is lett. Napi egy meghallgatás mindenkinek ajánlott!

Pontszám: 7.5