Avalon - Avalon (The Richie Zito Project)
írta Hard Rock Magazin | 2006.09.11.
Zenészek
Dalcímek
Értékelés
Richie Zito, egy név mely meghatározója volt a nyolcvanas évek dallamos rock zenéjének. Richie Zito, egy név, kit mindenki ismer. Richie Zito, egy név, kivel mindenki együtt akart dolgozni, és mivel ez csak a kiválasztottaknak sikerült, egyben rang is volt. Biztosíték a minőségre, és nyugodtan mondhatjuk, a sikerre. Ki is ő? Olyan mint a mesebeli Pom-Pom. Ha kell elsősorban producer (The Cult, White Lion, Mr. Big, Tyketto, Bad English), ha kell gitáros (Flashdance, Top Gun, Beverly Hills-i zsaru filmzenék), ha kell dalszerző (Joe Cocker, Cheap Trick), ha kell háttérzenész (Tina Turner, Diana Ross, Lionel Richie), és ha kell papucs orrán pamutbojt. Na ez utóbbi lehet hogy nem. A rockzene Giorgio Moroder-e, aki, micsoda meglepetés, itt is feltűnik egy dal erejéig. Sajnos azonban Richie Zito szerencsecsillaga is leáldozott a hajbandák térvesztésével,és mivel ő nem ment el dalszerző-producernek Enrique Iglesias és társai mellé, mint tette azt pályatársa Desmond Child, az utóbbi időben nem hallottunk felőle. Azonban elérkezett az idő a visszatéréshez, és ebben nem lehet elmenni köszönet nélkül Serafino Perugino, a Frontiers kiadó főnökének neve mellett. Már csak énekeseket kellett megnyerni az ügynek. De milyeneket? Hisz Mr. Zito a legjobbakat érdemli. Akkor hát itt vannak a legjobbak. Hajdani pályatársak, barátok, legendás arcok. A zene pedig egy igazi időutazás, dallamos aor/hard-rock, profi hangszereléssel. A lemezen közreműködő hangszeres tagok közt megtaláljuk Greg Bissonette-t, a David Lee Roth Band dobosát, valamint egy másik producer-zongoristát, Joey Carbone-t, aki Joseph Williams, és Bill Champman szólóalbumokról lehet ismerős. A lemezt a Blue Collar nyitja Hugo előadásában, ő a szólókarrier előtt a tiszavirág életű Valentine énekese volt, de felbukkant a Street Talk-ban is. Hugo hangjában ott lakozik Steve Perry, ezért maga a dal is Escape, Frontiers korabeli Journey emlékeket ébreszt. Egyébként egy tempós, kiváló refrénnel megáldott nóta. A következő az Is he better than make, Joe Lynn Turner-el. Köszönhetően a Sunstorm project-nek, Turner ismét toppon van, húsz évet repülünk vissza az időben, hamisítatlan nyolcvanas évek, a ringatózó bevezető után Joe a refrénben kiereszti a torkában lapuló szellemet. A Nightmare-ben Eddie Money-t halljuk, a gitártémája szigorúbb , talán egy House Of Lords szerzeményhez tudnám hasonlítani. Majd jön az Oh, Samantha, Joseph Williams-el. Egy ballada, felejthetetlen refrénnel, Joseph szólólemezeinek, és a Vertigo albumok méltó követője.A címadó Avalon-t, a From The Inside-al szerintem legjobbját produkáló Danny Vaughn énekli. Brit aor értékek kerülnek a felszínre, Bob Catley legutóbbi munkáját juttatja az eszembe.A Life got in the way-ben a szimplán csak zseniális Eric Martin énekel,a középtempós szám a lemez egyik csúcspontja, nincs az a téma amit Eric hangja nem varázsol felejthetetlenné, s mi hagyjuk is magunkat elvarázsolni akárhányszor csak felcsendel ez a különleges hang. Blue Monday, a már említett Giorgio Moroder, és Hugo közös előadásában, szintén remekül illeszkedve a lemez irányvonalához, dallamos hard-rock, Richie gitártémája egyszerű mint a faék, viszont álmodból felkeltve is ezt fogod dúdolni. A Forever i will-ért viszont nem tudok jó pontot adni, egy blues-os téma, mi más is lehetne, hisz Richie Kotzen-t halljuk, ami nem lenne baj, viszont a dalban hallható egy olyan prüntyögés amitől feláll a szőr a hátamon. I can't forget you , mondja Philip Bardowell, a legutóbbi Unruly Child lemez énekese, és a tavalyi bombaerős In the cut szólólemez előadója, és mi azt mondjuk hogy ez igen, maxilaza aor, könnyed, szinte légies előadással megspékelve. Ismét Eddie Money következik a I put my life in your hands-el, és aki kedveli Eddie hangját, előadásmódját, az elégedetten dőlhet hátra. Good things take time, ismét Philip Bardowell-t hallhatjuk, mind a dal, mind az előadásmód mintha csak az In the cut lemezről származna. A lemezt záró I don't want to want you egy ballada Eric Martin előadásában, mit is mondhatnék, a világ egyik legnagyobb hangja, a szólóanyagaival is ebbe az irányba kéne menni.
Legutóbbi hozzászólások