Avalon - Avalon (The Richie Zito Project)

írta Hard Rock Magazin | 2006.09.11.

Megjelenés: 2006

 

 

Kiadó: Frontiers Records

Weblap: www.frontiers.it

Stílus: AOR/hard rock

Származás: USA

 

Zenészek
Various artists - vocals Richie Zito - guitars, bass, synth, mandolin Tommy Decker, Greg Bissonette - drums Jason Turbin - strings Joey Carbone - piano
Dalcímek
Blue Collar (featuring Hugo) Is He Better Than Me (featuring Joe Lynn Turner) Nightmare (featuring Eddie Money) Oh Samantha (featuring Joseph Williams) Avalon (featuring Danny Vaughn) Life Got In The Way (featuring Eric Martin) Blue Monday (featuring Giorgio Moroder and Hugo) Forever I Will (featuring Richie Kotzen) I Can't Forget You (featuring Philip Bardowell) I Put My Life In Your Hands (featuring Eddie Money) Good Things Take Time (featuring Philip Bardowell) I Don't Want To Want You (featuring Eric Martin)
Értékelés

Richie Zito, egy név mely meghatározója volt a nyolcvanas évek dallamos rock zenéjének. Richie Zito, egy név, kit mindenki ismer. Richie Zito, egy név, kivel mindenki együtt akart dolgozni, és mivel ez csak a kiválasztottaknak sikerült, egyben rang is volt. Biztosí­ték a minőségre, és nyugodtan mondhatjuk, a sikerre. Ki is ő? Olyan mint a mesebeli Pom-Pom. Ha kell elsősorban producer (The Cult, White Lion, Mr. Big, Tyketto, Bad English), ha kell gitáros (Flashdance, Top Gun, Beverly Hills-i zsaru filmzenék), ha kell dalszerző (Joe Cocker, Cheap Trick), ha kell háttérzenész (Tina Turner, Diana Ross, Lionel Richie), és ha kell papucs orrán pamutbojt. Na ez utóbbi lehet hogy nem. A rockzene Giorgio Moroder-e, aki, micsoda meglepetés, itt is feltűnik egy dal erejéig. Sajnos azonban Richie Zito szerencsecsillaga is leáldozott a hajbandák térvesztésével,és mivel ő nem ment el dalszerző-producernek Enrique Iglesias és társai mellé, mint tette azt pályatársa Desmond Child, az utóbbi időben nem hallottunk felőle. Azonban elérkezett az idő a visszatéréshez, és ebben nem lehet elmenni köszönet nélkül Serafino Perugino, a Frontiers kiadó főnökének neve mellett. Már csak énekeseket kellett megnyerni az ügynek. De milyeneket? Hisz Mr. Zito a legjobbakat érdemli. Akkor hát itt vannak a legjobbak. Hajdani pályatársak, barátok, legendás arcok. A zene pedig egy igazi időutazás, dallamos aor/hard-rock, profi hangszereléssel. A lemezen közreműködő hangszeres tagok közt megtaláljuk Greg Bissonette-t, a David Lee Roth Band dobosát, valamint egy másik producer-zongoristát, Joey Carbone-t, aki Joseph Williams, és Bill Champman szólóalbumokról lehet ismerős. A lemezt a Blue Collar nyitja Hugo előadásában, ő a szólókarrier előtt a tiszavirág életű Valentine énekese volt, de felbukkant a Street Talk-ban is. Hugo hangjában ott lakozik Steve Perry, ezért maga a dal is Escape, Frontiers korabeli Journey emlékeket ébreszt. Egyébként egy tempós, kiváló refrénnel megáldott nóta. A következő az Is he better than make, Joe Lynn Turner-el. Köszönhetően a Sunstorm project-nek, Turner ismét toppon van, húsz évet repülünk vissza az időben, hamisí­tatlan nyolcvanas évek, a ringatózó bevezető után Joe a refrénben kiereszti a torkában lapuló szellemet. A Nightmare-ben Eddie Money-t halljuk, a gitártémája szigorúbb , talán egy House Of Lords szerzeményhez tudnám hasonlí­tani. Majd jön az Oh, Samantha, Joseph Williams-el. Egy ballada, felejthetetlen refrénnel, Joseph szólólemezeinek, és a Vertigo albumok méltó követője.A cí­madó Avalon-t, a From The Inside-al szerintem legjobbját produkáló Danny Vaughn énekli. Brit aor értékek kerülnek a felszí­nre, Bob Catley legutóbbi munkáját juttatja az eszembe.A Life got in the way-ben a szimplán csak zseniális Eric Martin énekel,a középtempós szám a lemez egyik csúcspontja, nincs az a téma amit Eric hangja nem varázsol felejthetetlenné, s mi hagyjuk is magunkat elvarázsolni akárhányszor csak felcsendel ez a különleges hang. Blue Monday, a már emlí­tett Giorgio Moroder, és Hugo közös előadásában, szintén remekül illeszkedve a lemez irányvonalához, dallamos hard-rock, Richie gitártémája egyszerű mint a faék, viszont álmodból felkeltve is ezt fogod dúdolni. A Forever i will-ért viszont nem tudok jó pontot adni, egy blues-os téma, mi más is lehetne, hisz Richie Kotzen-t halljuk, ami nem lenne baj, viszont a dalban hallható egy olyan prüntyögés amitől feláll a szőr a hátamon. I can't forget you , mondja Philip Bardowell, a legutóbbi Unruly Child lemez énekese, és a tavalyi bombaerős In the cut szólólemez előadója, és mi azt mondjuk hogy ez igen, maxilaza aor, könnyed, szinte légies előadással megspékelve. Ismét Eddie Money következik a I put my life in your hands-el, és aki kedveli Eddie hangját, előadásmódját, az elégedetten dőlhet hátra. Good things take time, ismét Philip Bardowell-t hallhatjuk, mind a dal, mind az előadásmód mintha csak az In the cut lemezről származna. A lemezt záró I don't want to want you egy ballada Eric Martin előadásában, mit is mondhatnék, a világ egyik legnagyobb hangja, a szólóanyagaival is ebbe az irányba kéne menni.

Pontszám: 8

Legutóbbi hozzászólások