Furyon: Gravitas

írta Bazsa | 2012.03.08.

Megjelenés: 2010 / 2012

Kiadó: Frontiers Records

Weblap: http://www.furyon.net

Stílus: hard rock / metal

Származás: Egyesült Királyság

 

Zenészek
Matt Mitchell - ének Chris Green - gitár Pat Heath - gitár Alex Bowen - basszusgitár Lee Farmery - dob
Dalcímek
01. Disappear Again 02. Stand Like Stone 03. Souvenirs 04. Don't Follow 05. New Way Of Living 06. Voodoo Me 07. Fear Alone 08. Wasted On You 09. Our Peace Someday 10. Desert Suicide Bónusz: 11. Voodoo Me (akusztikus) 12. Souvenirs (akusztikus)
Értékelés

„Az Egyesült Királyság legjobb új zenekara” – hirdetik a Furyon promóciós anyagai. A tapasztalat azt mutatja, hogy az efféle cseles kiadói marketing tökéletesen alkalmas a figyelem felkeltésére, ugyanakkor nem feltétlenül fedi a valóságot, és a legtöbb esetben csalódás éri a kezdeti lelkesedéstől felajzott érdeklődőt. A még 2010-ben megjelent, de a friss Frontiers-szerződésnek köszönhetően ebben a hónapban újra, immár világszerte kiadásra kerülő ’Gravitas’ azonban van olyan erős, hogy ha nem is maradéktalanul, de megfeleljen a költői túlzás révén keletkezett elvárásoknak.

Az egyik brit magazin a „mainstream metal” kifejezést használta stílusmegjelölésként, ami szerintem kimondottan találó erre a riff-központú, hol groove-osabb, hol lágyabb, rádióbarát témákkal operáló hard rock/metal muzsikára. Való igaz, a ’Gravitas’ összességében könnyen befogadható, felesleges manírtól és túlbonyolítástól mentes dalokat rejt, van itt azonban néhány tényező, melyek miatt sosem fognak a szó hétköznapi értelmében használt mainstreamhez csatlakozni: hiába a slágergyanús szerzemények és a hatalmas, egyből megragadó refrének, a Furyon hangzása, zenei szemlélete (és kiállása) még így is sokkal közelebb áll a „tipikus” fém-attitűdhöz. Mindez leginkább abban a lehengerlő, elsöprő energiában nyilvánul meg, ami viszont éppen az underground sikerek kulcsa lehet, és amelybe jómagam azonnal bele is szerettem.

Ebből a szempontból a nyitó Disappear Again akár emblematikus tétele is lehetne a Furyon-munkásságnak: akit őrült húzása és kitörölhetetlen refrénje nem villanyoz fel, ne is nagyon próbálkozzon tovább a ’Gravitas’-szal. Igaz, hogy az energikus előadás csak az érem egyik oldala (Stand Like Stone, Don’t Follow), a másikon ott vannak a bonyolultabb szerkesztésű, olykor szinte progresszívbe hajlóan összetett dalok (Souvenirs, Desert Suicide) és a lassabb, epikus balladák is (New Way Of Living, Our Peace Someday).

Az efféle modern hangzású zenei világhoz általában egy mélyebb tónusú énekhang párosul, ám a Furyont épp az teszi különlegessé, hogy Matt Mitchell személyében egy vérbeli, klasszikus hard rock torok áll a zenekar élén. Ráadásul pokoli erős témákat hoz, a hangjában rejlő dög pedig feledteti velünk, hogy a magas tartományokban azért olykor érezni a küzdelmet. De ugyanígy nem lehet szó nélkül elmenni a gitárosok eszméletlen teljesítményei mellett sem: az ízes és ötletes futamok, valamint az eszelős – és tisztán kijátszott – virgák rendkívüli módon feldobják az amúgy sem lagymatag produkciót. 

Ez a lemezkritika már a Hard Rock Magazin új pontozási rendszere alapján készült.

Pontszám: 8