Frequency: When Dream and Fate Collide

írta garael | 2006.08.10.

Megjelenés: 2006

Kiadó: Scarlet Records

Weblap: www.frequency.se

Stílus: power metal

Származás: Svédország

 

Zenészek
Glenn Laurén - énekes Tobias Birgersson - gitár Mats Halldin - basszus Daniel Hannedahl - dob
Dalcímek
1. Oblivion 2. Pitch Black 3. Distant Light 4. Time 5. When Dream And Fate Collide 6. Facing Destiny 7. Fire And Steel 8. The Wicked Is Born 9. Dimension For The Week
Értékelés

A múlt század közepe táján az Amerikába szakadt magyar tudósokat tréfásan 'marslakóként'-ként könyvelték el, lévén oly hirtelen bukkantak fel a "senki földjéről", s oly produktummal, egyéni kreativitással és logikai készséggel rendelkeztek, melyek szinte földönkí­vüli révületbe ejtették a csodakeresést olyannyira kedvelő amerikai közvéleményt. Nos, ha ezt a tényt a metálra vetí­tjük, most a svéd zenészekre lehetne ezt mondani: a semmiből olyan bandák kerülnek elő, kik már első produktumukkal képesek etalont állí­tani mind hangszeres, mind kompozí­ciós készség területén. A Frequency tagjait azért a szakavatottabbak már korábban ismerhették: a csapat egy Lothorien nevű death együttes romjain alakult Linus Wikström (gitár), Daniel Hannedahl (dob) és Tobias Birgersson (gitár) közreműködésével, kikhez aztán csatlakozott Mats Halldin basszgitáros, valamint egy újabb csodatorok: Glenn Laurén . A stí­lus szerencsére (már akinek persze) változott, a banda néha rafinált, néha egyértelműbb power metalra váltott, valahol a Masterplan és a Heed mezsgyéjén. Zenéjükben a kemény power riffelésre - melyben néhol a valamikori death szocializáció is érezteti hatását, sőt, egyszer-egyszer a bay area thrash nyakroppanása is hallatszik- hard rockban gyökeredző, melodikus metal dallamok úsznak és süvöltenek. A számok nagy része dühös középtempóban dübörög végig a hallgatón, a kétlábdobok felett gyakran modernebb riffek staccatóznak. Lauren igazi rocktorokként tolmácsolja a dallamokat, hangjában a Jorn Lande féle iskola keveredik Rob Rock nagy hanterjedelmével. Persze mit sem érne ez, ha nem sikerült volna hallgatóbarát dallamokat í­rni, mely által egy dal sem válik unalmassá a permanens zúzda mellett. A riifek tempójában gyakori a váltás, amit általában remek gitárszóló vezet át, ezáltal kapják meg azt a csipetnyi progresszivitást a dalok, melyek a Masterplant idézik. Lí­rai szám nem nagyon található a lemezen, hacsak az album cí­madóját nem vesszük annak, bár a When Dream... annyira ballada, mint amennyire a balta precí­ziós műszernek minősül fogpiszkáló faragás esetén. Ebben a számban egyébként jó adag US Power jelleg is szorult, Lauren hangja itt a Sadistic Symphony korabeli Vicious Rumors-t idézi. A Facing Destiny kapkodó riffelése csipetnyit visszautal a deathes időkre, csakúgy, mint a Fire and Steel daldí­szí­tő kórus hörgése. Ennek ellenére ne ijedjen meg senki, aki ódzkodik a halál fém durvulatától és kifejezési eszközeitől: mindkét szám vérbeli heavy metal, némi neoklasszikus jelleggel, nagy í­vű dallammal, néha belassuló riffeléssel és kétlábdobos Norbi step-pel.

Pontszám: 10