Frequency: When Dream and Fate Collide

írta garael | 2006.08.10.

Megjelenés: 2006

Kiadó: Scarlet Records

Weblap: www.frequency.se

Stílus: power metal

Származás: Svédország

Zenészek

Glenn Laurén - énekes Tobias Birgersson - gitár Mats Halldin - basszus Daniel Hannedahl - dob

Dalcímek

1. Oblivion 2. Pitch Black 3. Distant Light 4. Time 5. When Dream And Fate Collide 6. Facing Destiny 7. Fire And Steel 8. The Wicked Is Born 9. Dimension For The Week

Értékelés

A múlt század közepe táján az Amerikába szakadt magyar tudósokat tréfásan 'marslakóként'-ként könyvelték el, lévén oly hirtelen bukkantak fel a "senki földjéről", s oly produktummal, egyéni kreativitással és logikai készséggel rendelkeztek, melyek szinte földönkívüli révületbe ejtették a csodakeresést olyannyira kedvelő amerikai közvéleményt. Nos, ha ezt a tényt a metálra vetítjük, most a svéd zenészekre lehetne ezt mondani: a semmiből olyan bandák kerülnek elő, kik már első produktumukkal képesek etalont állítani mind hangszeres, mind kompozíciós készség területén. A Frequency tagjait azért a szakavatottabbak már korábban ismerhették: a csapat egy Lothorien nevű death együttes romjain alakult Linus Wikström (gitár), Daniel Hannedahl (dob) és Tobias Birgersson (gitár) közreműködésével, kikhez aztán csatlakozott Mats Halldin basszgitáros, valamint egy újabb csodatorok: Glenn Laurén . A stílus szerencsére (már akinek persze) változott, a banda néha rafinált, néha egyértelműbb power metalra váltott, valahol a Masterplan és a Heed mezsgyéjén. Zenéjükben a kemény power riffelésre - melyben néhol a valamikori death szocializáció is érezteti hatását, sőt, egyszer-egyszer a bay area thrash nyakroppanása is hallatszik- hard rockban gyökeredző, melodikus metal dallamok úsznak és süvöltenek. A számok nagy része dühös középtempóban dübörög végig a hallgatón, a kétlábdobok felett gyakran modernebb riffek staccatóznak. Lauren igazi rocktorokként tolmácsolja a dallamokat, hangjában a Jorn Lande féle iskola keveredik Rob Rock nagy hanterjedelmével. Persze mit sem érne ez, ha nem sikerült volna hallgatóbarát dallamokat írni, mely által egy dal sem válik unalmassá a permanens zúzda mellett. A riifek tempójában gyakori a váltás, amit általában remek gitárszóló vezet át, ezáltal kapják meg azt a csipetnyi progresszivitást a dalok, melyek a Masterplant idézik. Lírai szám nem nagyon található a lemezen, hacsak az album címadóját nem vesszük annak, bár a When Dream... annyira ballada, mint amennyire a balta precíziós műszernek minősül fogpiszkáló faragás esetén. Ebben a számban egyébként jó adag US Power jelleg is szorult, Lauren hangja itt a Sadistic Symphony korabeli Vicious Rumors-t idézi. A Facing Destiny kapkodó riffelése csipetnyit visszautal a deathes időkre, csakúgy, mint a Fire and Steel daldíszítő kórus hörgése. Ennek ellenére ne ijedjen meg senki, aki ódzkodik a halál fém durvulatától és kifejezési eszközeitől: mindkét szám vérbeli heavy metal, némi neoklasszikus jelleggel, nagy ívű dallammal, néha belassuló riffeléssel és kétlábdobos Norbi step-pel.

Pontszám: 10

Legutóbbi bejegyzések

Legutóbbi hozzászólások

Herr Wolf on Judas Priest: Invincible Shield: “No! Akkor megvolt a müncheni és tegnap előtt a bécsi buli is!!! Egészen BRILLIÁNS koncertek voltak. Nem lehet belekötni!!! …és…”
Herr Wolf on Saxon: Hell, Fire And Damnation: “A turné elindult. Láttam élőben a Glasgow-i és Dublini bulit. Brutálisan parádés koncertek voltak. A Saxon 4 új dalt játszik,…”
Herr Wolf on Judas Priest: Invincible Shield: “A turné elindult és nehéz illetve NEM lehet belekötni. Nem rég értem haza Dublinból. Láttam a turné első ( Glasgow)…”
Herr Wolf on Bon Jovi – 40 év már maga az örökkévalóság?: “A dal elsőre nem rossz, de Bon Jovi hangja sajnos nem frankó! Koncerten borzalmasan rossz.”
Herr Wolf on Winger – Budapesttől is búcsúznak: “Ez egy brutálisan jó hír! Nem gondoltam volna, hogy akár 1x is, de eljönnek hozzánk! Kötelező koncert!!!”
Clint Eastwood on Judas Priest: Invincible Shield: “Ha csak egy ember szemét felnyitom, hogy a maiden nevű fától lássa az erdőt is már megérte a hozzászólás.”
Herr Wolf on Saxon: Hell, Fire And Damnation: “T. Menya! 1. Köszönöm, de nem kérek a segítségedből! 2. Fogalmad sincs, hogy én ki vagyok. 3. Milyen alapon alkotsz…”
spiritknight on Judas Priest: Invincible Shield: “Jó lemez lett, de nálam azárt nem veri az előző Firepowert. Azt az albumot simán mellé teszem a kedvenceimnek, a…”