Subway to Sally: Schwarz in Schwarz

írta Bazsa | 2011.10.23.

Megjelenés: 2011

Kiadó: Nuclerar Blast

Weblap: www.subwaytosally.com

Stílus: folk rock/folk metal

Származás: Németország

Dalcímek

Értékelés

Kisebb fogadásokat mernék kötni azzal kapcsolatosan, hogy nem különösebben rázta fel Magyarország zenei életét az új Subway To Sally lemez megjelenésének híre. Ennek egészen egyszerű oka abban keresendő, hogy nem is nagyon törik magukat európai szinten is jelentősnek mondható státusz kiharcolása érdekében. Pedig egy hazájában kifejezetten népszerű csapatról beszélünk, de ebből a szempontból olyanok ők, mint a Tankcsapda: köszönik szépen, nagyon jól érzik magukat otthon is. Az már megint más kérdés, hogy egykor vajon voltak-e külföldi próbálkozásaik, és ha igen, akkor ezek miért fulladtak kudarcba, az azonban biztosnak látszik, hogy mára szigorúan Németországra, illetve német ajkú területekre koncentrálnak.

A név talán sokak számára mégis ismerős lehet, ha máshonnan nem, akkor a Wacken Open Air kapcsán, melynek állandó fellépői ők (ami a fesztivál tematikájához igazodva minden második évet jelent), ráadásul tipikusan a főzenekarok közvetlen közelében kapnak helyet, ami egy ilyen jelentőségű rendezvény esetében jól mutatja a zenekar nívóját, és egyben kíváncsivá teszi a gyanútlan külföldit is. Én is így ismerkedtem meg a zenekarral 2007-ben, és annak ellenére, hogy gyakorlatilag semmit sem tudtam róluk, bulijuk egyike volt a legfeelingesebb wackenes élményeimnek. Ezen felindulva természetesen nagy lelkesedéssel vetettem bele magam az igen tekintélyes életműbe. Számunkra ez most azért bír nagy jelentőséggel, mert az ekkor, valamint a koncerten szerzett tapasztalatok többé-kevésbé megegyeznek a zenekar ’Schwarz In Schwarz’ című friss lemezével kapcsolatos érzéseimmel. De a poént majd csak később lövöm le.

A csapat egyik legjellemzőbb vonása az, hogy dalaik német nyelven szólalnak meg. Ha rock/metal zenéről beszélünk, akkor ezen a ponton összehasonlítási alapként automatikusan a Rammstein neve ugrik be. Valóban, a két zenekar világa nem áll olyan messze egymástól; a Subway To Sally hasonlóan szikár alapokra helyezett muzsikája azonban romantikával és érzelmességgel telített, az indusztriális, gépies hangzás helyett pedig népi hangszereket és dallamokat találunk. Mindkét zenekar a különleges atmoszféra megteremtésére helyezi a hangsúlyt, ám míg ez a Rammstein esetében agresszívebb és sötétebb, egyben - korántsem degradáló értelemben - felszínesebb a végeredmény, addig a Subway To Sally a lélek mélyebb regisztereire próbál hatást gyakorolni. A siker pusztán azon múlik, hogy a befogadó nyitott-e minderre, ugyanis sokan vannak, akiknek már a német szövegek hallatán is feláll a szőr a hátukon, de ugyanilyen megosztó Eric Fish énekes orgánuma is: csak szeretni vagy utálni lehet, nincs köztes megoldás.

Igen egyedi hangulatú és nehezen körülírható zenével van tehát dolgunk, mely nem is adja meg magát első hallásra. Néhány próbálkozás azonban már elég ahhoz, hogy eldönthessük: közel tudott-e kerülni hozzánk, és ha nem, akkor megegyezhetünk magunkkal abban, hogy már a későbbiekben sem fog. E tekintetben a ’Schwarz In Schwarz’ semmiben sem különbözik a korábbi lemezektől, így tökéletesen alkalmas ismerkedési célokra. Főleg, hogy sikerült egy egységesen erős és változatos dalcsokrot összehozni, melyek közül néhányat azonban mindenképp érdemes kiemelni: a Kämpfen Wir! a csapat lendületesebb, metalosabb, a Tausend Meilen pedig epikus vonalának kiemelkedő példája , míg a lírai Ins Dunkel a misztikus, varázsvilágba kalauzoló hangulat-darabok közül való. Esszenciái ezek a Subway To Sally életműnek, hiszen mindaz megtalálható bennük, amiért szerethető ez a zenekar, különös tekintettel a rettenetesen eltalált, fogós refrénekre.

És most térnék vissza ahhoz a bizonyos poénhoz: ez a muzsika igazán élőben tud érvényesülni, amikor ez a speciális világ összekapcsolódhat a zenekar teátrális színpadi produkciójával, melyben a legnagyobb szerepet Eric Fish kifejező és szuggesztív előadásmódja, valamint a látványos piro- és látványtechnika játssza. A vicc pedig az, hogy nagy valószínűséggel Magyarországnak soha nem lehet része ebben az élményben, melynek okát a fent említettek fényében talán nem is nagyon kell ecsetelni.   

Pontszám: 8