Arkona: Slovo (olvasói kritika)

írta Hard Rock Magazin | 2011.10.07.

Megjelenés: 2011

 

 

Kiadó: Napalm Records

Weblap: http://www.arkona-russia.com

Stílus: Pagan/folk metal

Származás: Oroszország (Moszkva)

 

Zenészek
Masha "Scream" - ének Sergei "Lazar" - gitár Ruslan "Kniaz" - basszusgitár Vlad "Artist" - dob Vladimir "Volk" - fúvós népi hangszerek Anton Dobrovolskiy - billentyűk
Dalcímek
1. Az' 2. Arkaim 3. Bol'no mne 4. Leshiy 5. Zakliatie 6. Predok 7. Nikogda 8. Tam za tumanami 9. Potomok 10. Slovo 11. Odna 12. Vo moiom sadochke... 13. Stenka na Stenku 14. Zimushka
Értékelés

A Masha „Scream” Arpihova és Alexander „Warlock” Korolyov által alapított zenekar hetedik nagylemeze az idén megjelent ’Slovo’. 2002-ben alakult az együttes, de egy demo felvételt és néhány fellépést követően az akkori zenészei elhagyták Mashát. Főhősnőnk nem adta fel, új társak után nézett, majd 2004-ben megírt egy lemezt ’Vozrozhdenie’ címmel,ami orosz underground metal körökben nagy sikert aratott. Ugyanebben az évben megjelent a ’Lepta’ címre keresztelt második lemez, majd turnék és újabb albumok, élő kiadványok és két DVD is napvilágot látott a munkamániás banda műhelyében. Az évek során változott, színesedett az Arkona muzsikája, a népzenei elemek mellett erős hangsúlyt kaptak a vonósok és a kórusok is. Nincs ez másként az új korongon sem…

 Hangulatos introval nyit a ’Slovo’, vonós hangszerek és vaskos kórusok vezetik fel az Arkam black-es zúzdáját. Masha hangja egyszerű népies dallamokat hoz, amire rendre érkezik némi keménykedés, hörgés. Nagyon ül a leállás a nóta közepén, ahogy a kórusok is. A Bol’no mne akusztikus gitárral, fojtott énekkel, suttogással, az izlandi Sólstafirra jellemző kirohanásokkal, fogós népi dallamokkal, egyszerű, de hatásos gitárszólóval átszőtt lüktető, folyton változó, magával ragadó tétel. Ami viszont ezután következik, az egyszerűen érthetetlen, ugyanis a primitív riffekre épülő Leshiy egy pofonegyszerű mulatozós nóta, mely megtöri a mágiát. Nyilván koncertekre szánták, de sem zeneileg, sem hangulatában nem üti meg az eddig hallott színvonalat, teljesen felesleges ezen a lemezen. Pánikra azonban semmi ok, ugyanis ezt a ballépést talán a legjobb dal követi.

Sámáni énekkel lassan kel életre a Zakliatie, és újra minden a helyére kerül a középtempós szerzeményben. Masha ezer hangon énekel, suttog, üvölt, az óriási, ökölrázós, együtténeklős refrén beleég az elmébe. A Predok ezzel szemben egy hangulatkeltő vers. Értékeit az orosz nyelv ismerete hiányában lehetetlen felfedezni, de még így is tökéletes felvezetése a ’Slovo’ leggyorsabb szerzeményének, a Nikogda-nak. Death metalos gyors gitárok, magával ragadó tempó és ismét a kórusok… Az egész albumra jellemző és feltűnő az énektémák valamint a kórusok igényessége, melyek szinte minden dalban tökéletes egészet alkotnak a népdalokkal és a gyorsabb, keményebb megoldásokkal. Tulajdonképpen felesleges is lenne dalonként végigelemezni a lemezt, a recept adott, a megvalósítás végig magas színvonalú, így teljesen mindegy, hogy a galoppozós Tam za tumanami-t vagy a címadó hörgős, furulyás Slovo-t nézzük. Ez bizony az orosz banda legszínesebb lemeze, ami néhány hallgatás után felfedi erényeit, utazásra hívja hallgatóját. A szláv népzenének és a metalnak egy olyan keverékét kapjuk, ahol inkább a gitárok játsszák a mellékszerepet, a hegedűk, a kórusok és a népi hangszerek a főszerepet. Sajnos az album vége felé ismét helyet kapott egy dajdajozós tétel, tangóharmonikás, táncolós dalocska, a Stenka na Stenku, aminek véleményem szerint egy kislemezen lenne méltó helye. A Zhimuska a magakeserédes, merengős dallamaival viszont méltó lezárása az albumnak.

Pontszám: 8

Legutóbbi hozzászólások