XorigiN: State Of The Art

írta TShaw | 2011.09.15.

Megjelenés: 2011

Kiadó: Frontiers Records

Weblap: 

Stílus: AOR

Származás: Svédország

 

Zenészek
Johannes Stole - ének Daniel Palmqvist - gitár
Dalcímek
1. Can´t Keep Running 2. Crying For You 3. In The Blink Of An Eye 4. Too Late 5. Gina 6. This Is It 7. The One For Me 8. Said And Done 9. Matters To The Heart 10. What Love Is All About 11. Mend My Heart
Értékelés

Nem volt éppen bölcs húzás a Frontiers Recordstól, hogy három friss hús AOR zenekart is összeeresztett augusztus végén – olyannyira tudatosan, hogy mindhárom versenyző ugyan azon a napon került fel a lemezboltok polcaira (legyen az műanyag, vagy virtuális), így az egyszeri zenehallgató csak kapkodhatja a fejét a három hangzóanyag közt. Hogy ez vajon kinek jó, az totális rejtély a számomra, és üzleti szempontból sem látok benne nagy revelációt…

A Work of Artot néhány hete már elkönyveltük a zseniális kategóriába. Ami a Toby Hitchcock lemezt illeti, azt majd talán egy jövőbeni munkatárs fogja értékelni beérkező pályaművében. A harmadik versenyző, az XorigiN, most fog sorra kerülni.

Alapvetően az abszolút pályakezdő csapat engem sikeresen csigázott fel. Az albumot megelőlegező Can’t Keep Running promóvideó igen ígéretes zenét tartalmazott, ami fürdött a Toto, és egyéb dallamos nagyságok hatásaiban, az album borítója pedig már lendületből bezsebelte tőlem az év egyik legjobbja címet, de azért nem bíztam el magam, becsülettel kivártam a teljes lemezt.

Meghallgatva az albumot, szerintem meg kell dicsérnem a gárdát, ugyanis abszolút a nulláról indulva nagyon szépen megközelítették azt a szintet, amit a Work Of Art hozott a második lemezén. Ami különösen figyelemreméltó, az a vokális teljesítmény, Johannes Stole bizony remek dalnokban bizonyult. Ez nagyon jól érződik a Can’t Keep Runningból is, ahol mind szólóban, mind a refrénben remek teljesítményt nyújt. Ami a muzikális oldalt illeti, ott szintén csak azt tudom elmondani, hogy a fiúk érezhetően ezen a stíluson szocializálódtak; szívesen veszik elő a régi nagyságok témáit, ugyanakkor nagyon ízlésesen használják fel ezeket – még olyan finomságokra is tellett tőlük, mint az In The Blink Of An Eye Chicago-t idéző himnusza. Kitérvén kicsit a hangzásra is, itt megint csak elérjük a Work Of Art szintet, ugyanis kifejezetten tisztán és kiegyensúlyozottan szól az album.

Összességében mégis úgy érzem, hogy a dalszerzői metódusnál a csapat némileg lemaradt a vetélytársak mögött. Talán a Work Of Art valamivel fogósabb, érdekesebb lemez lett, mindazonáltal én itt is rengeteg kedves pillanatot fedeztem fel – talán éppen azért, mert erősebben vannak jelen a régi panelek, kevésbé dominál a dalszerzői zsenialitás. Ennek fényében a Work Of Art nyolc és fél pontja után ide egy (még mindig elég vastag) hetest tudok elképzelni, amit képzeletben lehet még tovább is tuningolni, tudván, hogy a lemezt egy duó vette fel, plusz-mínusz session muzsikusok.

Pontszám: 7