Chrome Division: 3rd Round Knockout

írta Kotta | 2011.08.27.

Megjelenés: 2011

Kiadó: Nuclear Blast

Weblap: http://www.chromedivision.com

Stílus: dirty rock, party metal, zajos rock 'n' roll

Származás: Norvégia

 

Zenészek
Shady Blue - vocals Ricky Black - lead guitar Stian Tomt Thoresen (Shagrath) - rhythm guitar Björn Luna - bass guitar Tony White - drums
Dalcímek
01. Bulldogs Unleashed 02. 7 G-Strings 03. Join The Ride 04. Unholy Roller 05. Zombies & Monsters 06. Fight (Rumble and Roll) 07. The Magic Man 08. Long Distance Call Girl 09. Ghost Rider In The Sky 10. Satisfy My Soul
Értékelés

Ádám barátom azt mondja, a szigetes Motörheaden még többen voltak, mint a Helloween-Judas Priest pároson, ami elsőre ugyan meglepett, de utólag azt kell mondjam, logikus. Úgy látszik, a faék egyszerűségű zajos rock ‘n’ roll könnyen megtalálja az útját a nagyközönséghez, nem feltétlenül azért, mert zeneileg közérthető, zsigeri, hiszen a metal-himnuszokhoz sem kell zeneakadémiai végzettség, hanem azért, mert a Mocifej egy kúúúl zenekar. Még a kemény tökű rapereknek is illik szeretni őket, ezért például egy magára valamit adó, állami nevelőintézeti képzésben, hosszabb-rövidebb vendéglátásban részesült kigyúrt polgártársunk sem engedheti meg magának, hogy ne mosolyogjon sokat sejtetően az Ace Of Spades vagy az Overkill hallatán. Magyarán, ez a muzsika megtalál magának olyan rétegeket is, akiket amúgy a klasszikus heavy metal teljesen hidegen hagy.
 


Viszont akkor a Chrome Division is kúúúl. A Dimmu Borgir énekese, Shagrath által alapított dirty r’n’r banda (itt gitározik) arcátlan Motörhead klónként indult, a harmadik lemezükre azonban - mára túl egy énekescserén is - nagyrészt levetkőzték az egyéniség hiányát. És bár a ‘head hatása továbbra is erősen érezhető, mondjuk egy Zodiac Mindwarp összehasonlítással sem lehetne vérig sérteni őket. Azaz egybegyúrtak minden jót, ami a csajozós, sör(viszki)ivós, tufa metal világában csak fellehető. De mi ebben a jó? - kérdezhetnéd. Fene tudja, piszkosul elkapták a fílinget, ennyi… Még az elcsépelt Ghost Riders In The Sky feldolgozásával sem tudják elrontani ezt a rövidke albumot, mert az is jól áll nekik.
 


A nejem képtelen egy zacskó chips vagy egy adag pattogatott kukorica nélkül leülni az esti filmnézéshez (mégsem olyan dagadt mint én…), ami speciel engem halálra idegesít, mégis igazságtalan lenne ezt elítélendő női szokásként feltüntetni, mert például ki látott már férfitársaságot meccset nézni karton sör nélkül? Na ugye! Egyszerűen vannak olyan dolgok, amik összekapcsolódnak a fejünkben az evéssel/ivással. Nos, ez a lemez is ilyen. Képtelenség eljutni a harmadik számig a nélkül, hogy olthatatlan szomjtól vezérelve el ne slattyognál a hűtőig egy hideg seritalért. Egy szó mint száz, bulizene ez, másra nem is igen jó, arra viszont tökéletes. Eszméletlen jó kis riffekel és dallamokkal. Chrome Division bulit az A38-ra, de azonnal!

Pontszám: 8

Legutóbbi hozzászólások