Where Angels Suffer: Purgatory

írta Tomka | 2011.08.20.

Megjelenés: 2010

Kiadó: Digital Nations

Weblap: http://www.whereangelssuffer.com

Stílus: hard rock / power metal

Származás: USA

 

Zenészek
Rich Lewis - ének (Animal) Chris Holmes - gitár (ex-W.A.S.P.) Randy Piper - gitár (Animal, ex-W.A.S.P.) Steve Unger - basszusgitár (ex-Metal Church) Stet Howland - dob (ex-W.A.S.P.)
Dalcímek
01. Cardiac Arrest 02. Can't Stop 03. Don't Wanna Die 04. Crying Eagle 05. Unnatural High 06. Judgment Day 07. Zombie (Cranberries feldolgozás) 08. Lust 09. Violent New Breed 10. Morning After 11. Eye of the Storm 12. Boom
Értékelés

Még hogy nincs értelme a különböző listázásoknak: nélkülük rengeteg kevésbé ismert, ám bivalyerős lemezzel lennénk szegényebbek, amik el-elsikkadnának a kortárs lemezdömpingben. De jobb később, mint soha, ugye-ugye: a Where Angels Suffer debütlemezét egy-két hónapja volt szerencsém felfedezni, pedig nívója okán a tavalyi év legjobb heavy metal korongjai között a helye. A beszédes rövidítésű (W.A.S.) zenekar volt W.A.S.P. tagokat tömörít, nevezetesen Randy Piper és Chris Holmes agyszüleménye – a tökös hard rock riffekkel megbolondított, laza power metal korong élvezeti értékéből pedig az sem von le, hogy totálisan megkérdőjelezhető a létjogosultsága.

Ugyanis a ’Purgatory’ c. lemezen egy szem új dal sincs: Randy Piper és Rich Lewis a gitáros korábbi formációjának két nagylemezéről, a ’Violent New Breed’-ről és a ’Virus’-ról szemezgette össze a sikerültebb tételeket, és gyúrta össze egy „új” kiadvánnyá. Persze a dalok társszerzője és producere, Chris Laney sem teketóriázott, és rögtön egy pert akart Piperék nyakába akasztani, ugyanis hivatalosan az ő tulajdonában vannak a mesterkópiák, Randy és társai pedig újrafelvétel vagy újrakeverés, magyarul bármiféle módosítás nélkül adták ki új név alatt a „régi” dalokat. Piperék a közös dalírói kreditre hivatkoztak, és arra, hogy a két Animals-lemezt Európában piacra dobó kiadó befuccsolt, és az „újvilágban” nem kerültek terjesztésre ezek a dalok – Pipert azonban annyira nem izgathatta a dolog kimenetele, ugyanis idén májusban kilépett saját zenekarából, helyére Ira Black került.

A jogi körítéssel és az odamondogatásokkal azonban csak a rajongók (és főként a régi W.A.S.P. korongok fanatikusai) jártak jól – legalább a figyelemfelkeltés részt kipipálhatjuk, e nélkül ugyanis jóval kevesebben hallottak volna erről a közel tökéletes lemezről. A ’Purgatory’ egy kötelező, ám kissé pontatlan összehasonlítással élve, Lawless bandájának korai éráját eleveníti fel és tölti meg némi újévezredbeli spiritusszal, anélkül hogy egy szimpla kópiabanda lenne. A párhuzamot a régi WASP-tagok mellett Rich Lewis dalnok is erősíti, aki kiválóan hozza Blackie manírjait, és utánozhatatlan orgánumát is megidézi, ha éppen úgy akarja. Ám saját hangján is megállja az összehasonlítást, a srác ugyanis egy power metal erőművét üzemeltet a torkában, tisztán csengő, pofátlanul dallamérzékeny orgánummal bír, amely ha eredetiségnek híján is van, de a hard rock és a power metal között egyensúlyozó himnuszokhoz jobbat nem is lehetne találni.

A ’Purgatory’ a kissé retro ízű, ám rádióbarátnak is titulálható, fogós rock slágerek és a kissé bedurvított-bespeedezett metalos dalok között ingadozik. Előbbiek közül egyértelműen a Don’t Wanna Die a favorit, az instant ható Sláger, ám akad még bőven könnyed rock’n rolla, ilyen például az Unnatural High, a magas ívű refrénnel megáldott Lust, vagy a tökösebbre fazonírozott, nyitó Cardiac Arrest. Sajnos a tökéletesen félresikerült Cranberries-feldolgozást, a Zombiet is ide kell sorolni, amit ugyan begyorsítottak, de pont ezért olyan idétlen lett, hogy valószínűleg még az eredetit kedvelők is átléptetik majd ezt a dalt.

A modernebb hangszerelésű, döngölősebb dalok már kevésbé pofásak, de gond itt sincs egy szál se, csupán ez az amerikai hangulatú, lélekemelő melódiákkal kitapétázott heavy rock jobban áll Piperéknek. Ha a torzításokat hanyagolták volna, akkor a záró Boom is felzárkózhatna az egész lemez nívójához, de azért a metalos vonalat így is méltóképp képviseli a Violent New Breed vagy a Judgement Day.

A szinte hibátlan dalcsokrot tartalmazó korongnál csak a „körítésbe” lehet igazán belekötni, a borító pl. olyan szürke és ötlettelen, hogy egy CD-boltban nyugodtan kerülik ki a lemezt a jóérzésű rockerek. Másrészről a keverésen lehetett volna még mit csiszolni, némileg életlen és koszos a hangzás, ha valaki igazán meg akarja dörrenteni ezeket a dalokat, akkor bizony a volume gombhoz kell folyamodnia segítségért. De ez legyen a legkevesebb – ennél több erőbefektetés nem kell az album maximális élvezetéhez.

Pontszám: 8.5