Eric Clapton: Clapton

írta Adamwarlock | 2010.12.21.

Megjelenés: 2010

Kiadó: Reprise

Weblap: http://www.ericclapton.com

Stílus: blues, jazz, ragtime

Származás: UK

 

Zenészek
Eric Clapton - ének, gitár, mandolin Doyle Bramhall II - gitár, dobok, vokál JJ Cale - gitár, volál Jim Keltner - dobok Willie Weeks - basszusgitár Walt Richmond - zongora, billentyűs hangszerek, hammond orgona Derek Trucks - gitár Paul Carrack - hammond orgona Sereca Henderson - orgona London Session Orchestra - pengetős hangszerek Allen Toussaint - zongora Wynton Marsalis - trombita Kim Wilson - harmonika Sheryl Crow - ének Nikka Costa - vokál Terry Evans - vokál Willie Green, Jr. - vokál Lynn Mabry - vokál Arnold McCuller - vokál Debra Parsons - vokál Steve Winwood - gitár, vokál, hammon B3
Dalcímek
1. Travelin' Alone 2. Rocking Chair 3. River Runs Deep 4. Judgement Day 5. How Deep Is the Ocean 6. My Very Good Friend the Milkman 7. Can't Hold Out Much Longer 8. That's No Way to Get Along 9. Everything Will Be Alright 10. Diamonds Made from Rain 11. When Somebody Thinks You're Wonderful 12. Hard Times Blues 13. Run Back to Your Side 14. Autumn Leaves
Értékelés

Íme, egy férfi, akinek a munkásságát, ha be kéne mutatnom, akkor a tisztelt olvasóközönség igencsak szégyellhetné magát. Eric Clapton a blues, az r'n'b és a rock műfajának egyik legmeghatározóbb figurája, és máig felülmúlhatatlan gitárosa. Ha elkezdenénk sorolni a slágereket, amik a nevéhez fűződnek, itt ülhetnénk reggelig. Élete sokszor volt botrányokkal és tragédiákkal teli, de ezek az események zenéjében csak pozití­vumként jelentek meg, hiszen Clapton az a muzsikus, aki bármely érzelmi állapotát képes dalba önteni. Ez a tehetség végigkí­sérte pályafutását egészen a Creamtől a szólómunkásságáig, hogy a könnyűzene máig ragyogó állócsillaga legyen. Pedig elmondása szerint ő csak B.B. King-et utánozta végig. A 2010-es korong igazából hosszan tartó jammelések terméke lett, eredetileg nem is állt a művész úr szándékában, hogy kiadjon idén bármit is. A lemez vegyesen épül fel, feldolgozásokból és új anyagokból egyaránt. Zeneileg is eklektikus vállalkozással van dolgunk, ugyanis találunk az albumon vérbeli blues mantrákat és Clapton fő műfajától jelentősen eltérő szerzeményeket is. Ezek a külön utas dalok a jazz és a ragtime világába vezetik be a hallgatóságot, tarkí­tva persze a félreismerhetetlen gitárjátékkal. Leginkább Clapton egyik kedvenc ,,elődjének", J.J. Cale-nek a hatása érezhető a CD-n, de persze kitűnik, hogy hősünk nem kevés Robert Johnson-t és más korai blues gitárost is előszeretettel hallgatott. A számok ennek köszönhetően meglehetősen muzeális hangulattal lettek nyakon öntve, í­gy ne számí­tsunk olyan modernebb, rockosabb darabokra, amik Clapton Phil Colins-szal készült lemezeire volt jellemző. Ez a korong a '40-es, '50-es évek luisianai világába röpí­ti vissza a hallgatót, ami csak egyetlen dolog miatt baj: a közönség jelentős része valószí­nűleg ekkor még perverz gondolat sem volt, nemhogy olyan korban lévő egyed, aki most nosztalgikus gyönyörrel gondolna vissza a régi szép időkre. Ettől függetlenül a számok rendkí­vüli módon szerethetők, és kifejezetten kellemes élményt nyújt hallgatásuk, de olyan bődületes katarzisra ne számí­tsunk, mint a 2001-es 'Reptile'-nál. Egy profin kivitelezett, hibátlan múltidézéssel van dolgunk. Ahogy a fenti listából is kitűnik, rengeteg zenészt sikerült összetrombitálni a lemez elkészí­téséhez. Aki ismeri az amerikai könnyűzene ezen ágát, annak sok név tűnhet ismerősnek, hiszen a szakma krémje sorakozott föl a munkálatokhoz. Clapton mellett a másik főszereplő Doyle Bramhall II, akit a 2006-os budapesti koncertre is magával hozott a mester. Bramhall nevét nem csak azért érdemes megjegyezni, mert kitűnő gitáros, és nem mellesleg még Roger Waters csapatát is erősí­tette a The Wall Live turnén, hanem azért is, mert mindezek mellett nagyszerű zeneszerző. Anno zseniális munkát végzett mind szólóban, mind az Arc Angels élén. Összességében megint született egy olyan Eric Clapton album, ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Bár én jobban szeretem a tradicionálisabb blues munkáit, de a sokat megélt gitáros még a viszonylag idegen műfajokban sem képes hibázni. Magyar koncertre egyelőre esély sincs, úgyhogy mi rajongók kénytelenek vagyunk beérni a mostani lemezzel és a 2006-os koncert feledhetetlen emlékanyagával.

Pontszám: 8